Könyvtemető, avagy az idei évem eddigi legnagyobb csalódásai - 3. rész

  Sziasztok! :)

   Ebben a bejegyzésben olyan idén ,,olvasott", pontosabban inkább félbehagyott, illetve végigszenvedett kötetekről fogok írni, amiket egyáltalán nem szerettem.

   Ne feledjétek, ez persze csak és kizárólag az én véleményem!

   Íme a listám:

1. Penelope Douglas - Bizonyosság

   A szülinapos lányt imádtam az írónőtől, de a Megrontva címűt abbahagytam, ez a kötet pedig valahol a kettő között helyezkedik el. Jó, akkor legyen mondjuk 4 csillag, de csak nagyon-nagy jóindulattal.

   Féltem tőle, sokáig halogattam és kerülgettem itthon, de tegnap végül a kezembe vettem.

   Szerencsére gyorsan haladtam vele, mert az tény, hogy olvastatta magát, de kezdek rájönni, hogy engem már nem lehet megvenni a dark romance, valamint a fordított hárem kötetekkel. 

   Régen volt, hogy szinte csak ilyeneket olvastam, viszont azért jó látni, hogy mennyit változott az ízlésem.

   Az ok pedig, amiért nem tetszett annyira: Egyszerűen képtelen vagyok elhinni: ez az édes négyes felállás, úgy, hogy a férfiak ráadásul apa és fiai, a csaj meg a rokonuk, még jó, hogy nem a vér szerinti!, szóval ez nekem annyira hihetetlen.

   Az elfenekelésnél például, meg a Jake bácsizásnál, komolyan rettentő kínosan éreztem magam!

   Ráadásul valóban irreális, hogy a pasik mindig félmeztelenek, a lány meg állandóan lenge kis pizsamában flangál. A hegyekben, a hóban, a hidegben és mindig-mindenkor. Egyet kell értenem az előttem író molyokkal. Ez annyira nevetséges.

   Aztán persze Tiernan betölti a tizennyolcat és mindenkivel lefekszik. Agyba-főbe…Na szóval, hagyjuk inkább.

   Utána hirtelen pálfordulás, az egyik pasiba szerelmes lesz és attól kezdve csak vele csinálja. Mi van? :O De hát előtte már mindegyikükkel lefeküdt és hármasoztak, meg soroljam? Honnan jött egyáltalán ez a nagybetűs SZERELEM?

   Szerintem a valóságban egy ilyen kusza kapcsolatot nem lehetne fenntartani mindenféle kínos dolog nélkül. Szóval, hogy is van ez? Végigmentünk rajtad. Tök jó volt. Most akkor együnk! Pfffff.

   Szóval egynek elment, de egy időre biztosan végzetem Penelope Douglas könyveivel.

   Az igaz, hogy kimozdított a komfortzónámból, ezt értékelem benne, de azt nem, hogy ennyire hiteltelen volt. Számomra legalábbis biztosan.

   Mire a végére értem az értékelésnek rájöttem, hogy ez inkább csak 3.5 csillag volt…

2. Elizabeth O'Roark - Olivia ébredése

   Lehet, hogy most kicsit alpári leszek vagy mi, de a kisujjamban több erotika van, mint ami ebben a regényben volt és mivel erotikát vártam tőle, pontosan ezért okozott csalódást. :(

   Ez a kötet egy tavaszi Csabai Könyvbörzés szerzeményem volt és már akkor gyanúsnak kellett volna találnom, hogy megválnak tőle, főleg amikor az eladó azt mondta róla: Nagyon szuper könyv! Viszont ha eladja, akkor mégsem tetszhetett neki annyira, nem igaz? :O

   Szóval sokat vártam tőle, főleg a fülszövegben és a borítón is beígért edző-diák tiltott szerelem dolog miatt.

   Az az érzésem ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy egy óriási kihagyott ziccer.

   Mert az alapötletben bőven volt potenciál, annyi, de annyi mindent ki lehetett volna hozni belőle, ám ez mégsem sikerült.

   Az egyetlen értékelhető dolog, az maga a címszereplő Olivia, aki erős, bátor, karakán főhősnő és végtelenül szimpatikus és kb. ennyi.

   Kémia nulla vagy csak ritkán, Will, a pasi…na róla inkább ne is beszéljünk.

   Így hát szomorúan vallom be, de ez nekem nem igazán tetszett.

   A Molyos kihívás miatt majd egyszer sort fogok keríteni Erin sztorijára, de nem fogom érte törni magam.

   Kár érte. :(

   A legbeszédesebb dolog róla, hogy egy másik könyvet szinte csont nélkül kiolvastam mellette, mert annyira untatott.

   Update: Közben eldöntöttem, hogy nem fogom elolvasni Erin sztoriját, mert egyszerűen nem érdekel. A plecsnit sajnálom persze, de ez van. Egyszerűen túl sok olyan könyv van, ami fényévekkel jobban érdekel.

3. Kiersten White - Lada Dracul: Egy sötét lélek

   Nos, megpróbáltam, de egyáltalán nem kötött le. :(

   Pedig annyira akartam szeretni, főleg most, hogy idén megszerettem a történelmi regényeket, illetve a történelmi fikciókat.

   De jó, hogy nem ruháztam be a harmadik kötetre, ezeket meg akciósan vettem a kiadó raktárvásárán.

Egyszer lehet adok még majd neki esélyt vagy nem tudom…

   Gyűlölök könyvet abbahagyni, befejezetlenül hagyni, de szenvedni még jobban gyűlölök, és ez nekem az volt. Színtiszta szenvedés.

   Természetesen nem csillagozom.

4. Keri Lake - Anatéma

   Atya ég! Régen olvastam már könyvet ilyen hosszan, de ez egy végtelenül hosszú kötet. Sokszor azt hittem, hogy sosem fogok a végére érni. Áhhhhh.

   Pedig végül is tetszett, jó kis gótikus fantasy, de az első 250 oldal annyira nem akart beindulni, hogy fel akartam adni…

   Furcsa, hogy nincs rajta a high fantasy címke, mert ez bizony az, számomra legalábbis nagyon high volt. :D

   Részletgazdag, a végletekig, már-már unalomba hajlóan kidolgozott, ami persze nem baj, csak engem sokszor untatott.

   250 oldal után végre beindult, onnan már nekem is pörgősebb volt és jobban is tetszett, de nem vagyok érte oda meg vissza, mint a legtöbben.

   Erős a gyanúm, hogy nekem majd a Nocticadia fog igazán tetszeni, mert sokban hasonlít a Gothikanához, azt meg ugye imádtam.

   Lehet, hogy én ezt most el fogom engedni…nem tudom. Valahogy nem érzem a késztetést, hogy tovább olvassam majd, amikor meg fognak jelenni a folytatások.

   Hasonló témájá és felépítésű volt például az Ahol megdermed a sötét és a fényévekkel jobban tetszett.

   A két főszereplő bátorságát, eltökéltségét és erősségét értékelem, a kémia is egész jó volt köztük.

   Hűha, nem is tudom, hogy mennyi csillagot adjak rá?! Számomra inkább szenvedés volt, mint szórakozás. Sajnos.

5. J.D. Barker - Valami ​az emeleten

   Még sosem olvastam az írótól és igazán bizonytalan vagyok, hogy fogok-e még a jövőben, mert nekem ez a könyv totális katyvasz volt.

   Félelmetes kísértetházas históriára számítottam és eleinte azt is kaptam, de aztán valamiféle olyan követhetetlen káosz kerekedett belőle, amire nem tudok jó szájízzel visszaemlékezni.

   A szereplőket mind-mind utáltam, kivéve persze Billy és a seriff kettősét.

   A végén lévő szerzői megjegyzés szerint milliónyi igazság rejlik a történetben, aminek egyáltalán nem örülök, és ami természetesen megrémiszt, szóval erre inkább nem is akarok gondolni…Brrrrr.

   Még mindig hiszek, ebben a Vannak gonosz helyek! dologban és részemről le is zárom a témát!!!

   Ami a leginkább zavart, az az volt, hogy befejezetlen lett, ráadásul sokkal több kérdés maradt megválaszolatlan és nyitott, mintsem amikre valóban válaszokat kaptunk.

   Az ilyet egyszerűen nem szeretem. Számomra csonka és olyan hatást kelt, mintha maga a szerző sem tudta volna, hogy miként zárja le a cselekményt és mivel magyarázza a dolgokat, éppen ezért egyszerűen lógva hagyott mindent és mindenkit.

   Azért adok rá mégis 4 csillagot, mert a 480 oldala ellenére jól haladtam vele, olvastatta magát és lekötött, no meg ebben az őszi szezonban egész jó kis ijesztgetős, hideglelős olvasmánynak bizonyult, de igazából ennyi.

   Akik amúgy szerették Kingtől A ragyogást és az Az-t, azoknak szerintem ez is tetszeni fog, én viszont az előbbieket nem szeretem, félek tőlük, szóval köszönöm, de nem!

   Oké, így nézve akkor viszont csak 3,5 csillag.

6. A. T. Qureshi - A Sárkánybébi kávézó

   Nálam a minőségi cozy fantasy a Legendás latték sorozatnál, valamint a Bűbájok boltjánál kezdődik, ezek magasra tették a mércét és ennek a könyvnek bizony nem is sikerült megugrania ezt. :(

   Pedig nagy reményeket fűztem hozzá, de sajnos fájdalmasan bugyuta volt.

   A fantasy világ még meglepően jól ki volt dolgozva, ötvözte a mi valóságunkat a sárkányok és más, egyéb lények létezésével, a sárkánybébik pedig valóban irtó cukik voltak, de ennyi. Ennél több pozitívumot nem tudok megemlíteni.

   Ami teljesen felidegelt, az az irracionálisan gyors, instant szerelem, már az első találkozás, első másodpercében, amivel megint csak nem lenne gond, mert hát persze, hogy létezik szerelem első látásra, na de a kivitelezése, a megvalósítása az annyira gagyi.

   Szerelmeseink oldalakon át epekednek egymás keze, szeme, haja és egyéb testrésze után, hogy persze aztán ugyanezeken az oldalakon, a végsőkig elbeszéljenek egymás mellett.

   Tényleg cozy volt, ez tagadhatatlan, de idegesítően, csöpögősen cozy, ami sokszor az agyamra ment.

   Nulla cselekmény, ami sehová sem akart kifutni…ahhhhhh. Egysíkú, butuska papírmasé karakterek.

   Felidegesített, ez rá a jó szó, ráadásul végtelenül kis semmilyen, gyerekes megfogalmazással.

   Szóval volt benne bőven potenciál, de a kivitelezés siralmas.

   Mindent elárul róla az, hogy mellette simán belekezdtem egy másik könyvbe, amit szinte ki is olvastam.

   Óriási csalódás.