Fall Fest 2025 - 7. rész - 3+1 könyv az idei őszi szezonra

 Sziasztok! :)

   A mai Őszi Fesztivál bejegyzésemben 3+1 könyvet ajánlok az idei őszi szezonra.

   Nézzétek:

1. Palotás Petra - Vénasszonyok ​nyara

   Sokadik olvasott könyvem volt Palotás Petrától, ami kivételesen nem egy sorozat része, hanem önálló kötet.

   A kibővített, javított újrakiadást olvastam és ez is nagyon tetszett. Tényleg úgy tűnik, hogy nálam az írónő egyszerűen nem tud hibázni.

   Jó, azért bevallom, hogy eddig ez tetszett tőle a legkevésbé, de még így is szerettem.

   Teljesen egyetértek @Deziréé -vel, aki a Szerelmünk lapjaihoz hasonlította, mert ahogy haladtam előre a történetben, nekem is egyből ez a regény jutott róla az eszembe, annyi csavarral, hogy itt tulajdonképpen egy fordított felállás volt látható.

   Nagyon megkedveltem Magda és Esther kettősét, jó volt látni, hogy a magányuk szépen-lassan átváltott igaz barátságba.

   Zoltánt annyira nem tudtam szeretni, számomra önzőnek bizonyult. Sem a feleségével, sem pedig a gyerekeivel nem bánt valami jól és persze értem én, a meg nem értett zseni és az elvont művész életét, de azért a viselkedése számomra több volt kettőnél.

   A végén lévő csavar meglepett, megviselt, de azért tetszett is.

   A befejezés keserédes.

2. Lucy Jane Wood - Újra ​bűbájos

   Az az igazság, hogy tavaly óriási hype övezte A Pumpkin Spice Kávézót és a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társaságát is és nekem azok is pontosan ilyen könyvek voltak, mármint úgy értem, hogy azokkal is hasonlóan jártam, mint ezzel a regénnyel. (Mondjuk stílusban és témában hasonlítanak, meg olyan, mintha ez a történet azoknak a mixe lenne!)

   Imádom, hogy fontos szerep jutott benne az ősznek, Halloween ünnepének, egy könyvesboltnak, a mágiának és ennek az egész cozy hangulatnak, de annyira lassan indult be, hogy az már egyenesen fájt!

   A fülszöveg túlságosan spoileres, ráadásul teljesen lelövi a könyv kb. kétharmadát.

   Számomra a szerelmi szál sem volt meggyőző, pedig Rune igazán szimpatikus volt a maga pimasz és lehengerlően sármos modorával, viszont szegény karaktert egyszerűen kihagyott ziccernek éreztem.

   Ariadne szegény meg annyira idegesített. Olyan furcsa, hogy az írók mostanában nem képesek írni egy normális, legjobb barátnő karaktert! Mindegyik egy locsogó-fecsegő, borzasztóan klisészerű, már-már életképtelen nő…vagy az is lehet, hogy csak nekem nincsen rendes legjobb barátnőm? Nem tudom…

   A világ felépítése tetszett, sokkal kidolgozottabb, átgondoltabb és részletesebb volt, mint a fentebb is említett Sangu Mandanna könyv esetében, szóval ezért mindenképpen jár a jó pont.

3. Margaret Rogerson - Hollók varázslata

   Jaj, nekem ez nagyon tetszett. *_*

   Szóval, nem igazán vártam tőle semmi extrát, mert roppant megosztó kötet külföldön is, ráadásul az alacsony Molyos százalék sem ígért sok jót, de én imádtam.

   Sokkal, de sokkal jobban tetszett, mint a Könyvek varázslata két kötete és ezzel lehet, hogy egyedül vagyok vagy éppen megbotránkoztatok másokat, de nem bánom.

   A hangulata teljesen elvarázsolt.

   Csodás, hosszú leírások voltak benne, egész kevés párbeszéddel, ami egyébként idegesíteni szokott, ám itt tetszett és vitt magával.

   A szavaknak szinte erejük volt és láttam magam előtt mindent megelevenedni.

   A tájak leírása egyszerűen elképesztően hatott.

   Gyorsan lehetett vele haladni, én meg csak hagytam magam sodródni az árral.

   Könnyed volt, kicsit romantikus, kicsi enemies to lovers beütéssel.

   Mindig szerettem az olyan történeteket, ahol a tündéreket halálosnak és kegyetlennek írják le, mert ők valóban ilyenek lehetnek…Szóval végtelenül reálisnak éreztem.

   Egyszerre gyönyörködtetett és elborzasztott.

   Nem is tudom, olyan különleges volt az egész. Furcsa, de jó értelemben.

   Örültem, hogy az ősz került a középpontba.

   Margaret Rogerson engem bizony ezzel a kötetével győzött meg igazán és ezek után mindent is akarok majd tőle olvasni.

   Bárcsak folytatná egyszer ezt az egészet, mert bizony bőven lenne benne potenciál. Bármikor szívesen olvasnék még erről a különös világról és annak minden megosztó karakteréről.

   Igazán kíváncsi vagyok, hogy másoknak mi lesz majd róla a véleménye.

+1 Laurie Gilmore - A ​Cinnamon Bun könyvesbolt

   A tavalyi évem egyik legjobban várt kötete volt az első rész, ami egyébként roppant megosztó kötet lett idehaza is, mert igaz, hogy őszi, bekuckózós és idillien romantikus, viszont kicsit sem hibátlan és ez sokaknak szemet szúrt.

   Itthon másodiknak a negyedik kötet jelent meg, amiben nem sok logikát látok, éppen ezért megvan itthon a polcon, de még nem olvastam, mert igaz, hogy lényegében önállóan olvashatóak, én mégis szeretném sorban sorra keríteni őket.

   Szóval most, hogy megjelent végre A Cinnamon Bun könyvesbolt, egyből bele is vetettem magam. *_*

   Az eredeti borító egy újabb őszi sztoriról árulkodik, és annyira talán nem is tévedés, hiszen főhősnőnk, Hazel, szeptemberben ünnepli a születésnapját, addig pedig egy különleges könyves-kincskeresésben vesz részt, hogy kicsit felrázza – szerinte – unalmas, túl hétköznapi életét.

   Szóval ez a kötet egyszerre késő nyári és kora őszi olvasmány lett, egy ilyen tökéletesen szuper átvezető.

   Bevallom, az én ízlésemnek néha már túlontúl édes és cukormázosan, sziruposan, émelygősen sok volt, ami kicsit azért zavart, de a Dream Harbor sorozatnak pontosan ez a lényege.

   Annyira cozy, annyira komfortos és annyira csöpögős, hogy az már fáj, de közben meg mégsem. Szóval értitek?! :O

   Megint jó arányban volt a romantika és az erotika, párosunk, Hazel és Noah között meg egész korrekt módon izzott a levegő. Ez tagadhatatlan.

   Ami leginkább zavart, az az „Elbeszélünk egymás mellett" tipikus esete, a nem túl jó kommunikáció, ami sok félreértéshez és konfliktushoz vezetett.

   Egy biztos: könnyed, szórakoztató olvasmány, ami átmelengeti a szívet és mosolyt csal az arcodra.

   A happy end minden esetben garantált.