Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2017

Kedvenc, könyves - nem ember - szereplőim

Kép
Sziasztok! :)

   Biztosan veletek is előfordult már, hogy olvastatok egy könyvet és nagyon szerettetek egy szereplőt, bár az illető nem volt ember. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor mégis mi volt? Természetesen lehetett még kutya, cica, varázslény, sőt, még vízköpő démon is. :)
   Ebben a bejegyzésben összeszedtem az én kedvenceimet. :)

   A bejegyzés itt-ott spoilert tartalmaz!


1. Dobby - A Harry Potter sorozatból
   Dobby az első számú kedvenc, könyves, nem emberi szereplőm.
   Ő egy cuki kis házimanó, aki sokáig rabszolgasorban élt, elnyomott volt, de mégis hű maradt önmagához. Jólelkű, kedves, bátor, ráadásul roppant erős varázslény.
   A végsőkig szereti Harry-t és a barátait, kitart mellettük még a legrázósabb helyzetekben is.
Mindig kiáll a jó ügyért és önmagáért is. A könyvekben Dumbledore és Aberforth is nyíltan kijelentik, hogy tisztelik őt és kedvelik. Harry pedig akkor szembesül igazán azzal, hogy mit is jelent neki a manó, amikor az a hetedik részben megjelenik a Malfoy-kúr…

Könyvkritika: Victoria Aveyard - A király ketrece

Kép
Victoria Aveyard A király ketrece (King’s Cage) Vörös királynő sorozat – 3. rész Magyar kiadás éve: 2017
Fülszöveg: Mare Barrow fogságba esett, a villáma nélkül tehetetlen, és az elkövetett végzetes hibái gyötrik. Olyan fiútól függ az élete, akit egykor szeretett, és aki csupa hazugság és árulás. Maven Calore már királyként tovább szövi halott anyja hálóját, hogy megőrizze hatalmát az országa – és a foglya – fölött. Amíg Mare a palotában raboskodik, az újvérűek és Vörösök csapata továbbra is szervezkedik, készül a háborúra. Nem maradhatnak többé az árnyékban. Calt, a száműzött herceget pedig semmi sem tántoríthatja el attól, hogy visszahozza Mare-t. A Vörös királynő-sorozat harmadik részében a szövetségeket minden oldalon szakítópróbának vetik alá. Amikor a képességek és az ellenfelek összecsapnak, talán senki sem marad, aki eloltaná a tüzet – és Norta birodalmát az a veszély fenyegeti, hogy porig ég.
A bejegyzés erősen spoileres lehet azoknak, akik még nem olvasták a Vörös királynő és az …

Szerethető kötelező olvasmányok és hasonló témájú könyvek

Kép
Sziasztok! :)

   Most egy olyan bejegyzéssel jövök, amivel igyekszem kicsit jobban népszerűsíteni a kötelező olvasmányokat, habár nem minddel értek egyet.
   Őszintén bevallom nektek, hogy mind általános iskolában, mind gimnáziumban, nekem is voltak olyan olvasmányaim, amiket ki nem állhattam, mégis akadtak köztük kiemelkedően jó sztorik is, amik azért megragadtak bennem valamit.
   Most ezekről akarok írni, nem mellesleg pedig, hozok olyan nem kötelezőket is, amik - szerintem - méltó párjai lennének a tanárok által erőltetett daraboknak.
   Persze ma már valahol a Harry Potter, sőt még Az éhezők viadala is kötelező olvasmány, de én olyanokat hoztam nektek, amik régen is kötelezőek voltak...

Íme:

1.
Erich Kästner - A ​két Lotti
   Még általános iskolában volt kötelező darab és emlékszem, hogy olvasónaplót is kellett írni hozzá.      Az olvasónapló természetesen kiborító volt, de maga a könyv egy cseppet sem. Szépen illusztrált, pörgős cselekményű, aranyos kis történet, pont megfelelő an…

Gótikus témájú könyvek az őszre

Kép
Sziasztok! :)

Mivel végre itt van az ősz, még a szokottnál is jobb néha beburkolózni egy plédbe, inni egy kis forró teát, hallgatni a zuhogó esőt és közben olvasni.
Az ilyen borongós, kicsit mélabús időjáráshoz egy hasonló témájú történt dukál. Így hát most bátorkodom nektek pár gótikus témájú könyvet is ajánlani.
A gótikus témájú könyvek  általában középkori környezetben játszódó rémtörténetek és kísértethistóriák, amelyek elhagyatott, ódon várkastélyokban és egyéb félelmetes helyszíneken játszódnak. (Forrás: Wikipédia)

Íme pár olyan gyöngyszem a gótikus irodalomból, amiket bátran ajánlok:

1.  Daphne du Maurier - A Manderley-ház asszonya
,,Az éjszaka álmomban megint Manderleyben jártam."
   Az egyik kedvenc regényem, még a XX. század elejéről. Többek között azért is olyan különleges, mert a mesélőt - a női főszereplőt - nem ismerjük név szerint és az egész sztori alatt sem derül ki a valódi neve. Csak úgy emlegeti magát, hogy: Én, később pedig Mrs.de Winter.
   Én találkozik Maxim …