Könyvkritika: Madeleine Roux - A bolyongó lélek


Madeleine Roux
A ​bolyongó lélek (Asylum)
Asylum-trilógia – 1. rész
Magyar kiadás éve: 2015

Fülszöveg: 
A tizenhat éves Dan Crawfordnak a New Hampshire Egyetem nyári kurzusa esély az újrakezdésre. Csakhogy Dan érkezése után kiderül, hogy az egyetemi kollégium épületét felújítják, és a diákokat a nyomasztó Brookline kollégiumban szállásolják el, amely évekkel korábban egy elmegyógyintézetnek adott otthont. Ráadásul nem is akármilyen betegeket kezeltek ott, kivétel nélkül mind pszichopata bűnöző volt. Dan hamar összeismerkedik a különc Jordannel, és Abbyvel, aki rögtön felkelti a fiú érdeklődését. Együtt vágnak bele ebbe az izgalmas pár hétbe. Egy nap Dan és új barátai Brookline alagsorában felfedezik a bezárt épületszárny kanyargós, sötét folyosórendszerét, és nyugtalanító dolgokat tudnak meg arról, hogy mi zajlott egykor az intézet falain belül… Hamarosan az is kiderül, hogy a hátborzongató intézmény több szállal is kötődik Danhez és a barátaihoz. És miközben lassan feltárulnak Brookline baljós múltjának titkai, egyre rémisztőbb események borzolják a kedélyeket. A rejtélyes balesetek és a tragikus halálesetek nemcsak táplálják a fiatalok félelmét, hanem a kíváncsiságukat is ébren tartják…

   Tények: Tegnap este 22:00-kor kezdtem el olvasni és le sem tettem, egészen 03:30-ig, amikor is azon kaptam magam, hogy teljesen kiolvastam.
   A Molyon nem jelöltem be olvasottnak, csak most, mert féltem, hogy esetleg akadnak majd olyanok, akik nem hiszik el, hogy tényleg ilyen rövid idő alatt kiolvastam. Pedig valójában ez az igazság.
   Utoljára ez év márciusában volt olyan, hogy ennyire lekötött volna egy könyv. Izgultam is rendesen és kicsit el is voltam keseredve, hogy talán idén már nem is fogok az Anna és a francia csókhoz hasonlóan izgalmas és szuper történetet találni magamnak. Emiatt sajnos volt is két - igaz rövidebb - olvasási válságom. 
A könyv borítója
   Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve keresgéltem a Molyon és ráakadtam A bolyongó lélek című könyvre, amiről sok jót olvastam, ráadásul többen - hangulatában - A Sírkertek királynője sorozathoz hasonlították. Nálam ez az utalás tette fel az i-re pontot.
   Történetünk szerint Dan Crawford utolsó középiskolai éve megkezdése előtt egyetemi felkészítő kurzusra jelentkezik New Hampshire-be, ahol aztán őt és a társait - felújítási munkálatok miatt - egy olyan épületben szállásolják el, ami valaha elmegyógyintézet volt és elmebeteg bűnözőknek adott otthont.
   Dan már az első napján megismerkedik és barátságot köt egy Abby nevű lánnyal és egy Jordan nevű sráccal. A friss baráti trió aztán egyhamar az események sűrűjében találja magát, miközben vérfagyasztó és félelmetes kalandokba keverednek.
   Rájönnek ugyanis, hogy több rokoni szál fűzi őket az elmegyógyintézet egykori vezetőjéhez és egykori lakójához is, ráadásul újra felbukkan a környéken az a sorozatgyilkos, akit állítólag - anno - elsőként kezeltek ki az elmebetegségéből és gyógyítottak ki sikeresen kóros állapotából. Ám ha ez mind igaz, akkor vajon ki gyilkol?
   Dan fenyegető leveleket kap, érzi, hogy valaki követi, nem mellesleg pedig, emlékezetkiesései vannak és a többiek állítása szerint olyan dolgokat tett, amikre egyáltalán nem emlékszik.
   Az egykori Brookline elmegyógyintézet falai súlyos, halálos titkokat rejtenek, amik azzal fenyegetnek, hogy végleg tönkreteszik őket. Elmosódik a határ a valóság és az őrület között, már nem lehet tudni, hogy ki hazudik és ki mond igazat?! Ki az aki őrült és ki az, akinek még ép az elméje?!
Elvégre: ,,Az őrültség relatív. Attól függ, hogy ki zár be kit, és milyen rácsok mögé."
A második rész borítója
   Dan karakterét egyelőre nem igazán sikerült megkedvelnem, pedig abban hasonlítunk, hogy mindketten visszahúzódóak vagyunk és én is mindig olyan iskolába szerettem volna járni - akár nyáron is - ahol a diákok tényleg nagyra értékelik a tanulást. Abby és Jordan kettősét viszont nagyon szerettem, habár a végén már rájuk is gyanakodtam, annyira jól csűrte-csavarta az írónő az eseményeket.
   A könyv egyszerűen olvastatta magát. Nem lehetett letenni. Pörögtek a lapok, könnyen lehetett vele haladni és mindvégig fenntartotta az érdeklődésemet. Hátborzongató volt, felkavaró, félelmetes és torokszorító. Szóval pontosan egy olyan könyv volt, ami egyáltalán nem nekem való.   Tulajdonképpen még most sem értem, hogy miért is olvastam el, hiszen olvasás közben rettegtem, mégis, amint végeztem a kötettel már ültem is le a gép elé és rendeltem is meg a második részt.
   Ez a történet fantasztikus és ajánlom mindenkinek, mert ha én - aki retteg mindenféle horrortól - elolvastam, akkor gondolhatjátok, hogy milyen szuper történet lehetett.
A harmadik, befejező rész borítója
   Nagyon várom már, hogy nekikezdjek a második résznek. A harmadik, befejező kötet, pedig idén novemberben érkezik magyarul.
   Pár szó a borítóról és a könyv kinézetéről:  A kiadó az eredeti borítót vette át, ami nagyon ijesztő és jól tükrözi a könyv valódi őrületét. Szerintem nagyon illik a történethez.
   A kötetben régi, fekete-fehér fényképek vannak, amiket egykori elmegyógyintézetekben készítettek.  Hátborzongató. A fejezetek zöldes árnyalatú lapokkal vannak elválasztva, amitől a kötet elegáns és szépen kidolgozott hatást kelt.

   Tipp: A könyv leginkább olyan volt, mintha összemixelték volna Agatha Christie: Az elefántok nem felejtenek és Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei könyveit, így ha neked is tetszett A bolyongó lélek című könyv, akkor bátran ajánlom figyelmedbe ezt a két kötetet is.

Megjegyzések