Mert többen nincsenek? Pedig vannak!

  Sziasztok! :)

   A cím természetesen Agatha Christie klasszikusára utal, a Mert többen nincsenek című regényre, amit én még Tíz kicsi négerként olvastam...a cím változott, de a tartalom nem.

   A minap újra megnéztem a regényből készült kedvenc adaptációmat, a 2015-ös Tíz kicsi katonát és úgy döntöttem, hogy összeszedek nektek 9 olyan regényt, amik nagyon hasonlítanak az eredeti remekműre.  

   Ezeket már mind-mind olvastam és jó szívvel ajánlom őket.

   Íme a lista:

1. Ande Pliego - Végzetes ​meghívás

   Valóban a Tíz kicsi négerhez hasonló, de annál azért jóval brutálisabb. Ez viszont most nem zavart. Igazi kellemesen borzongató thriller, sőt szerintem már horrorba is áthajlott. Engem lesokkolt, de jó értelemben.

   Tetszett a felépítése, az egész tematikája, a fejezetek közé ékelődő írások és persze a végzetes meghívás a szigetre, ami eredetileg tematikus írói workshopnak indult pár sikeres krimi és thriller szerző számára.

   Érdekesek voltak a karakterek, megosztóak és kicsit sem hibátlanok. Mindenki bűnös volt valamiben, ráadásul akadtak olyanok is, akik több mindenben. Megannyi titok, hazugság, halál és ármány.

   Jól elegyedett a múlt és a jelen, sosem lehetett tudni, hogy mi fog következni.

   Egyszerűen annyira kaotikus volt az egész, hogy én csak kapkodni tudtam a fejem. Néha már picit követhetetlennek is bizonyult, vissza kellett olvasnom, hogy ki mit mondott vagy tett, de ezt sem bántam.

   Tényleg nem találok benne hibát, nagyon szerettem. Egy első könyves szerzőtől az ilyen debütálásokat szeretem.

   Kiváló kikapcsolódás, mesteri fordulatokkal és hihetetlen csavarokkal. Egyedül Violet titkára sikerült rájönnöm, de arra is inkább már csak a kötet második felében, mert addig természetesen valaki teljesen másra gyanakodtam.

   A végső tanulsága talán az, hogy a lelke mélyén kicsit minden krimi, thriller és horror szerző gyilkos, csak legalább nem a valóságban élik ki magukat, hanem a lapokon. :D

2. Shari Lapena - Tíz ​kicsi vendég

   Ez a könyv egy teljesen hirtelen, impulzív választás volt, de annál jobb olvasmány. :)

   Remek, fordulatos, megdöbbentő és itt-ott bizony igen lezáratlan, mégsem maradt bennem semmi hiányérzet.

   Nagyon tetszett.

   Nagyon ajánlom, főleg mert olyan volt, mintha Agatha Christie Tíz kicsi négerét összemixélték volna Lucy Foley Vadászpartijával.

   A hótól és rossz időtöl elzárt hegyi fogadóban minden vendégnek van valami tikolnivalója, az áldozatok meg egyre csak szaporodnak. Mindenki gyanús.

   A végén, a legvégén pedig van egy jó nagy arculcsapás, egy igazi: Mi van?

   Megdöbbentő, véres, izgalmas és megrázó.

   Simán elbírna még akár egy folytatást is…

   Szerintem igazi gyöngyszem ebben a mai krimi-thriller felhozatalban.

3. Lucy Foley - Vadászparti

   Igen, ezt most megint rekord gyorsasággal olvastam ki, de mentségemre szóljon, hogy nagyon tetszett.

Nem jobban, mint a Vendéglista és a Lakás Párizsban, de akkor is lekötött.

   Egyszerűen nem tudtam letenni, mert minden fejezet érdekes volt, kinzó függővéggel, így rögtön akartam a folytatást.

   A jellemrajzok megint érdekesek voltak, megannyi karakter, megannyi sötét titok.

   A felállás itt is hasonló, mint a Vendéglistánál. Egy világtól elzárt hely, jelen esetben egy skót vadászház, ahol egy baráti társaság gyűlik össze, de a mosolyok és a sok jópofizás alatt, ott lappang a gyűlölet és a halál.

   Leginkább Heather, Doug és Katie kerültek közel hozzám, velük tudtam a legjobban azonosulni. Samira, Giles, Nick, Bo és Mark inkább csak mellékszereplők voltak, Julien, Miranda és Emma pedig irritáltak. Őket utáltam.

   Sejtettem, hogy ki lesz az áldozat és a vége előtt már a tettest is gyanítottam, csak éppen a miértjét nem.

   Tetszett, hogy itt sem tudtuk meg azonnal, hogy kit öltek meg, lehetett találgatni, közben pedig nőtt a feszültség.

4. Lucy Foley - Vendéglista

   Sokkal jobban tetszett, mint anno a Lakás Párizsban, pedig igazából azt is szerettem.

   Olvasás közben határozottan az volt az érzésem, hogy olyan elkerülhetetlen események felé tartunk, amik ha egyszer bekövetkeznek, akkor minden összedől.

   Nagyon izgalmas volt, fordulatos, főleg így, hogy szinte végig nem lehetett tudni, hogy ki is valójában az áldozat és persze a tettes.

   Imádtam a jellemrajzokat, csupa érdekes és megosztó karakter, ki-ki a maga bűnével vagy sötét titkával.

   Szépen-lassan összeállt a kép, kirajzolódott a valóság és valahol megérdemeltnek gondoltam a végső gyilkosságot, valamiféle jogos büntetésnek, a „tettes" letartóztatását pedig egy régóta érő vezeklésnek.

Leginkább Olivia és Hannah kerültek hozzám közel, meg a vége felé már Aoife is.

   Jules és Will kettőse undorított, őket nem szerettem, Johnno-t pedig leginkább szántam.

   Imádtam, hogy ugráltunk az időben, a jelen és a múlt között, közben pedig még mindig nem tudtuk, hogy ki az áldozat?!

   Csavaros, most már kicsit jobban értem a Lucy Foley körül kialakult hype-ot.

   Jól lehetett vele haladni, olvastatta magát, imádom, hogy ezek a könyvek több, kisebb, de rövidebb fejezetekből állnak.

   A helyszín, a szereplők száma a Tíz kicsi néger legjobb jeleneteit, pillanatait idézte. :)

5. Farkas Anett - Ki ​nevet a végén?

   Erről a könyvről pedig csupa jót hallottam/olvastam, ráadásul a fülszöveg kicsit emlékeztetett kedvenc társasomra, a Cluedo-ra.

   Szóval megvettem, elolvastam és imádtam. *_*

   A Cluedo hangulat a „Hat, látszólag ismeretlen ember összegyűlik egy kastélyban" dolognál szinte ki is fújt, de aztán jött helyette az Agatha Christie féle Tíz kicsi néger légkör és Ó, jaj! – gondoltam – Végre megérkeztünk! Igen! Ez kell nekem!

   Egy baljós kastély – mégis morbid módon ünnepi, hiszen karácsony előtt pár nappal és szenteste játszódik – már eleve fura, aztán az emberek hullanak, mint a legyek, a múltban pedig még szörnyűbb dolgok bontakoznak ki.

   Gyorsan lehetett vele haladni, roppant módon olvastatta magát, közben pedig kellemesen hideglelős volt, sőt a végén már simán rá lehetett volna tenni a horror címkét is, mert annyira erőszakos dolgok történtek!

   Kívül-belül gyönyörű kötet, csodás kinézet és rettentő belső, a szó legjobb értelmében.

   A felvonások között beékelődő fekete-fehér rajzok egyszerre mesések és ijesztőek, főleg a legutolsó, a tettessel, háttérben a kastéllyal.

   Kiváló thriller, mint említettem, már-már horror elemekkel, közben kicsit gótikus, nagyon kicsit romantikus, de nem zavaróan.

   Szuper olvasmánynak bizonyult, köszönöm az élményt! :)

   Azért vontam le fél csillagot, mert nekem egyszerűen hihetetlen tűnt, hogy ilyen körülmények között ki tudott bontakozni bármiféle érzelem Viktor és Emma között.

   Ez már AC-nél is gyanús volt, amikor Philip Lombard és Vera Claythorne párosára tett bizonyos megjegyzéseket…

6. Andreina Cordani - Gyilkosság ​ajándékba

   A Gyilkosság ajándékba egy modern dark christmas sztori és kedvet is kaptam, hogy olvassak majd még ilyeneket.

   Nagyon tetszett, örülök, hogy megvettem és elolvastam.

   A vége, az utolsó 50 oldal olyan izgalmas volt már, hogy nem bírtam letenni.

   Pörögtek a lapok, de mondjuk addig is szerettem, mert sötéten ünnepi volt, ráadásul akadtak benne folk horror beütések, egy kis okkultizmussal és babonával megspékelve. *_*

   Volt egy kis Mintha gonoszok volnánk és 17 szúrás beütése is, már ami a kőgazdag, képmutató és aljas egyetemi „baráti" társaságot illeti.

   Antihősökkel teli regény, bár én szerettem például Shona karakterét, no meg Dását és természetesen Charley-t, a végére meg egészen megkedveltem Leót is.

   Nem voltak hibátlan karakterek, önzők és esendők, sokszor rosszindulatúak, de azért próbáltak változni.

   Az AC féle Tíz kicsi néger feeling teljesen átjött, ami nálam csak jót jelent, ja meg a hátborzongató gyermekversikés dolog is, ami alapot adott a gyilkosságoknak. Ez is olyan AC-s.

   Összességében: kiválóan szórakoztam rajta, lekötött és sokkolt, közben pedig mindenhol ott kísértett a karácsony szelleme vagy inkább maga a Krampusz!

7. Lucy Clarke - Az ​elveszettek

   Micsoda történet, micsoda szereplők és micsoda befejezés!

   Elég tanácstalan vagyok, hogy mit is írjak róla, mert habár tetszett, nem volt hibátlan, ráadásul sokszor kicsit vontatottnak éreztem, főleg az elején.

   Aztán beindultak az események, utána meg nem tudtam letenni.

   Spoilermentesen nem sokat tudok írni róla, sokkoló volt és rettentő drámai.

   Igazi lélektani thriller, ami még sokáig velem marad és nem ereszt.

   A befejezés kicsit visszás érzéseket kelt bennem, látom benne a reményt, a lezárást, de a jövő bizonytalanságát is.

   Szerintem nagyon szomorú a vége. :(

   Az biztos, hogy ha fog még megjelenni könyv a szerzőtől, akkor el fogom olvasni.

8. Dann McDorman - Egy ​gyilkosság megírásának krónikája

   A kiadó magyar fordítása, a cím nem árul zsákbamacskát, pontosan azt jelenti, azt takarja amiről az egész kötet szól. Egy – na jó, több – gyilkosság megírásának krónikáját.

   Emlékszem, hogy anno olvastam azt is, hogy ez egy meta-regény, ami teljesen igaz.

   A mesélő, esetünkben maga az író, folyton kiszól hozzánk, véleményt alkot a saját művéről, de rólunk olvasókról is, teszi mindezt úgy, hogy az egyszerre volt nekem vicces és picit idegesítő.

   Maga az alapötlet nagyon jó, talán a megvalósítás sántít, hiszen a könyv maga egy két lábon járó spoiler. Spoiler kb. minden más krimire, amit valaha írtak és az valamiért sikeres vagy kiemelkedő lett.     Mert bizony vannak ilyen kitekintések is, ja meg tesztlapok, no és persze valamiféle színdarab, már ami a befejezést illeti.

   Apropó befejezés! Nem kapunk egyértelmű választ minden kérdésünkre, de ez egy ilyen kötetnél nem meglepő.

   A helyszín már eleve nagyon menő, de kissé klisés, úgy értem, hogy a világtól elzárt vadászházak sora és egy vihar ami hőseinket elvágja a külvilágtól. Ez mostanában nagyon divatos, bár ezt is inkább fricskának éreztem. :)

   Aztán persze az a sok-sok szereplő, akiket eleinte nehezen lehetett követni, de a végén minden a helyére került. Kettő szimpatikus karaktert tudok mondani és egyik sem a nyomozó! Emma, a kacérkodó fiatal hölgy és Ralph, a kisfiú, aki mindig résen van.

   A végén akkora csavar van, hogy hátast dobtam. Mi van??? Hihetetlen.

   Kezdem azt gondolni, hogy ezt a könyvet vagy nagyon komolyan kell venni, de akkor velem van a baj, szóval inkább lehet, hogy nem is kell túl komolyan venni?

   Hmmm. Döntse el mindenki maga. Megbánni biztosan nem fogjátok. ;)

9. Alex Pavesi - A ​meg sem történt gyilkosságok 

   Ez egy végtelenül okos és körmönfont történet, egy kissé – számomra – talán még túl is volt bonyolítva, de az is lehet, hogy csak szimplán akkor olvastam, amikor piszok fáradt voltam.

   Egy biztos és higgyétek el, megfontolandó jó tanácsnak szánom:

   Akkor olvassátok, amikor száz százalékig tudtok rá koncentrálni, illetve, amikor nem vagytok fáradtak.

   Nagyon oda kell rá figyelni, minden apró elejtett szó nyom lehet és segít tisztábban látni.

   Egyébként gyorsan olvasható, mert rövid, velős fejezetekkel operál, de nekem nem egyszer és nem is kétszer vissza kellett lapoznom és újráznom.

   Sőt, talán az lenne a legjobb, ha ezt a regényt mindenki kétszer olvasná. Egyszer úgy, hogy elsőként keríti sorra, majd másodszor is, már úgy, hogy mindent tud és segédletként használja az összefoglaló fejezeteket.

   A szerzőtől már megszokhattuk ezt a történet a történetben dolgot. Ha valaki már olvasta tőle a Nyolc nyomozót, akkor ezen nem fog meglepődni.

   A szereplőket nem igazán tudtam megkedvelni. Valahogy olyan kis sterilek maradtak, annyira nem is voltak jól kidolgozva, talán Maya kivételével.

   Ha most ismerkednél a szerzővel, akkor ne ezzel a regényével kezd!