Könyvkritika: Kristen Ciccarelli - Szívtelen vadász

Kristen Ciccarelli

Szívtelen vadász  (Heartless Hunter)

Bíbormoly duológia - Első rész

Magyar kiadás éve: 2025

Fülszöveg:

Az ​éjjelen, amikor Rune élete örökre megváltozott, vér lepte el az utcákat. Mostanra a borzalmas forradalmat követően a boszorkányok nagyhatalmú vezetőkből számkivetetté lettek, akikre könyörtelen vadászat folyik egyre csak fogyatkozó mágiájuk nyomán, Rune pedig kénytelen elrejteni, mi is ő.

Miután napjait azzal tölti, hogy eljátssza, nem több sekélyes, ifjú úrihölgynél, Rune a Bíbormoly nevű boszorkány-igazságosztóként járja az éjszakát, aki megmenti fajtájának tagjait a tisztogatástól. Amikor egy mentőakció balul sül el, Rune úgy dönt, azáltal tereli el magáról a boszorkányvadászok gyanúját és jut hozzá ahhoz az információhoz, amire kétségbeesett szüksége van, hogy incselkedni kezd a jóképű Gideon Sharpe-pal. A hírhedt és könyörtelen boszorkányvadász a végletekig hűséges a forradalomhoz, Rune mégis képtelen megállni, hogy bele ne habarodjon a fiúba.

Gideon gyűlöli mindazt a dekadenciát és felszínességet, amit Rune képvisel, viszont amikor megtudja, hogy a Bíbormoly Rune teherhajóit használva csempész ki renegát boszorkányokat a köztársaságból, beszivárog a lány köreibe, és úgy tesz, mintha udvarolna neki. Hamarosan aztán rádöbben, hogy a gyönyörű és sekélyes felszín alatt egy pengeéles elméjű és gyengéd lány rejtőzik, aki tökéletes társa lehetne. De mi van, ha Rune pont az a gonosztevő, akire vadászik?

   Az az igazság, hogy már tegnap este kiolvastam a könyvet, de csak most tudtam róla értékelést írni, mert kicsit ülepedniük kellett a dolgoknak.

   Mostanában nagyon divatosak a romantasy könyvek és a csapból is ezek a témájú regények folynak, de nekem eddig nem sikerült találnom egy olyat, ami valóban tetszett, és ami tényleg lekötött volna...legalábbis idáig.

   A Szívtelen vadászt számomra anno még Borka adta el a booktube csatornáján, így amikor megláttam, hogy érkezni fog magyarul, egy percig sem volt kérdés, hogy ez kell.

   Óriási elvárásokkal fordultam felé, ám szerencsére nem kellett csalódnom.

   A Libri Különleges Kiadást választottam végül, amihez járt két karakterkártya a főszereplőinkről, valamit volt benne egy levél az olvasóknak az írónőtől és a borító belső, kihajtható oldalain pedig egy szépen kidolgozott térkép a megalkotott világról.

   Az éldekor meseszép, a kötet kívül-belül gyönyörű. *_*

   Ennyi bevezető után pedig mit is írhatnék, azon túl, hogy minden percét imádtam...

   A Rune és Gideon között működő kémia valami eszméletlen volt. Sokáig kerülgették egymást, alaposan körbeudvarolták a másikat, miközben ravaszak és cselszövők voltak, de persze a szív szavának aztán már ők sem tudtak ellenállni. 

   Ez az igazi, enemies to lovers románc, mert itt tényleg mindennek tétje volt, nem babra ment a játék. Gyűlölték és szerették egymást, a vége pedig...ahhhh a vége....

   A befejezés annyira felháborítóan, olyan vérlázítóan sokkoló volt, hogy sírtam a kíntól. Igen, megsirattam ezt a történetet, mert egyszerűen sokkot kaptam.

   A cselekmény valahol a felénél kicsit leült, ott toporogtunk és úgy éreztem, hogy lehetne ez jobb is, de aztán meg úgy beindultak az események, hogy csak kapkodtam a fejem.

   Teljesen átéreztem Rune és Gideon szenvedését, közben pedig drukkoltam nekik: legyenek képesek felülemelkedni önmagukon és adjanak egy esélyt a másiknak. Ó, te jó ég!

   Egy bizonyos személy valódi kilétét illetően sikerült kitalálnom a végső csavart, az nem lepett meg, de minden más igen.

   Tetszett még az is, hogy habár boszorkányokról és boszorkányvadászokról volt szó, senki sem volt éppen tökéletesen gonosz vagy éppen tökéletesen jó. Rengeteg karakter mozgott a szürke zónában, főleg a főszereplőink!

   Sosem volt végig egyértelmű, hogy ki a valódi ellenség. 

   Egyik felet sem tudtam igazán hibáztatni, mindkettejük álláspontját sikerült megértenem. Ettől lett igazán realisztikus, ettől lett igazán életszagú és hihető ez az egész.

   Valódi érzéseket közvetített, a szereplők tényleg éltek és leléptek a lapokról, ráadásul annyira intenzív utazásnak bizonyult, hogy sokáig velem marad még.

   A világfelépítés parádés, az írónő stílusa lenyűgöző. 

   Nagyon várom már a folytatást és egyben a befejezést, remélem, nem kell sokat várni rá.

   Olvassátok, mert ez a kötet igazán megérdemli a hype-ot! (L)

   Pár szó a borítóról:  Mint fentebb is írtam, nekem a Libri féle változat van meg, amin különböző növények vannak, valamint a Bíbormoly jelképe.

   Egyszerű, nagyszerű és bizonyos dolgokat sejtető, de igazából ennyi.