Könyvkritika: Luca Tarenzi - A ​Bűnbánat Hegye

Luca Tarenzi

A Bűnbánat Hegye (L'ora dei dannati. La montagna)

A kárhozottak órája trilógia - Második kötet

Magyar kiadás éve: 2025

 

Fülszöveg:

 Hét halálos bűn, hét állomás a Bűnbánat Hegyén. A megtisztulás lehetőségét kínálják – egyben halálos veszélyt.
Az örök kárhozatra ítélt lelkek megtették a lehetetlent: kiszabadultak a Pokolból és Lucifer uralma alól. Ám útjuk egyáltalán nem vált könnyebbé. A Bűnbánat Hegye magasodik előttük, ahol nyüzsögnek a rájuk vadászó Hírnökök. Új tervre van szükségük, és egyáltalán nem biztos, hogy mindannyian sikerrel járnak – főleg, miután egyikük cserben hagyja őket.
Közben Vergilius is felbukkan az Acheron vizéből, és saját útra lép: egy bukott angyal és két kárhozott nő segítségével visszatér a Pokol Tornácára, hogy magával vigye szerelmét, Lucanust. Az első kötetben megismert szökevények így három csoportra szakadva, három különböző irányból igyekeznek feljutni a Hegy tetejére, a Földi Paradicsomba, ahol útjuk talán végre véget ér.
A neves olasz fantasyíró, Luca Tarenzi rendkívül eredeti fantasytrilógiájának második kötete tovább kalauzolja az olvasót az Isteni színjáték világába.

   Az első kötetről írt értékelésemet az alábbi linken tudjátok elolvasni: Könyvkritika: Luca Tarenzi - A ​Mélység.

   A tavalyi évem egyik nagy meglepetése volt A kárhozottak órája trilógia kezdése, amit már igazából akkor Kedvencnek akartam jelölni, de féltem, hogy fognak-e majd érkezni magyarul a folytatások és inkább kivártam.

   Szerencsére idén megjelent a második felvonás és a regényben az van, hogy már előkészületben van a befejezés, az Ég és Föld háborúja címmel, szóval pótoltam a lemaradásomat és most jelöltem Kedvencnek a szerzőt és ezen munkásságát. :)

   Imádtam ezt a részt, faltam a sorokat és beosztottam, hogy ne érjek olyan hamar a végére, ráadásul lett belőle duplikációm, mert ajándékba is megkaptam egy ismerősömtől, így hát fogok majd csinálni ide a blogra egy nyereményjátékot is.

   Nem győzöm hangsúlyozni, hogy én anno igazán nem szerettem az eredeti művet, Dante stílusa valahogy nem fogott meg, de maga az alapötlet már akkor is tetszett és Luca Tarenzi valami olyan félelmetesen jól megírt dark fantasyt kerekített belőle, hogy én csak ámultam.

   Nem egy könnyű történet és itt nem a stílusra gondolok, mert az olvasmányos, gördülékeny és haladós, főleg, hogy viszonylag rövid fejezetekkel operál, no meg több karakter szemszögén át közelít.

   Inkább arra értem, hogy sokszor brutális, erőszakos, nyers és vad, miközben végtelenül tanulságos is. Rendkívül felkavaró tud lenni.

   Szökevényeink épphogy csak kijutottak a Pokolból és most a Purgatóriumban találják magukat. Nagy a káosz, a tanácstalanság közöttük, no meg bizonyos szereplők részéről a széthúzás is.

   Csakhamar elválnak útjaik és ki-ki a maga módján próbálja végigjárni a Bűnbánat Hegyének Teraszait, miközben a Pokolban az önfeláldozó Vergilius még mindig azon ügyködik, hogy végre ő is szabaduljon.

   Talán az ő szálát szerettem a legjobban, mert kénytelen volt szövetségre lépni egy bukott angyallal és a Megtört már az első részben is a legérdekesebb karakter volt a számomra.

   Filippo igazán példaértékű fejlődésen esett át, míg Bertran, Ugolino és az öngyilkos pedig most is sok-sok kalamajkába keveredtek.

   Rajongtam a sokféle vallási és bibliai utalásért, Énok könyvéért millió plusz pont. Az előző részből kimondottan hiányoltam az angyalokat, vagyis a Hírnököket, de itt most kárpótolt az író, hiszen megannyi mennyei lénnyel találkozhattunk.

   A világfelépítés most is első osztályú.

   Tetszik még, hogy a szereplők nem feketék és fehérek, nem egyértelműen jó a jó és gonosz a gonosz, hanem mindenki okoz kellemes vagy éppen roppant kellemetlen meglepetéseket.

   Luca Tarenzi külön kitért a Köszönetnyilvánításban arra, hogy az angyalok kinézetét  Peter Mohrbacher munkásságából merítette, aminek magam is utánanéztem és Te jó ég! valami elképesztően groteszk, de egyben valami megfoghatatlanul ijesztő és gyönyörű is.

   Földi időben most már tényleg képtelen vagyok elhelyezni szökevényeinket, de lehet, hogy ez aztán nem is lesz olyan fontos...

   A befejezés természetesen falkaparós és tipikusan azonnal akarom, szóval remélem, hogy hamarosan olvashatom majd magyarul.

   Rengeteg dolog van még megválaszolatlanul és el sem tudom képzelni, hogy végül hová fog kifutni. Annyira izgalmas. *_*

   Akik szerették az Isteni színjátékot vagy a Purgatórium részt, esetleg pont mint én, utálták és rossz emlékeik vannak róla, azoknak is nagyon jó szívvel tudom ajánlani, mert a regény elolvasása után garantáltan másképpen fogják majd látni Dante művét.
   Pár szó a borítóról:  A borító a kiadó sajátja, Tabák Miklós tervezte és egyszerűen IMÁDOM. 

   Közben kiderült, hogy A Mélység borítója AI generálta volt, de nekem akkor is tetszett. Nem tudom, hogy most vajon megint segített-e a kivitelezésben a mesterséges intelligencia?
   Nálam újfent az év borítója cím nyertese és jól illik a cselekményhez, hiszen a címben is szereplő Bűnbánat Hegyét láthatjuk rajta, valamint magát a Purgatóriumot megközelítő, egy Hírnök által vezetett és bűnös lelkekkel teli csónakot.