Még mindig olvassátok ezeket is! - 11. rész

  Sziasztok! :)

   A mai bejegyzésemben öt olyan, mostanában olvasott könyvet hozok, amiket röviden és tömören: nagyon szerettem.

   Íme:

1. Julie Haworth - Újrakezdés ​a Cuki Cica Kávézóban

   A cím és a fülszöveg keltette fel az érdeklődésemet, meg persze szeretem az ilyen idilli kisvárosi/falusi sztorikat, ahol mindenki-mindenkit ismer és ahol mindenki-mindenkivel ilyen segítőkész és kedves.

   Bárcsak a valóságban is létezne ilyen, tisztelet a kivételnek!

   Szóval igazából nem voltak felé nagy elvárásaim, mert az alacsony Molyos százalék sokszor intő jel.

Ám összességében elmondhatom, hogy egészen tetszett.

   Kicsit bugyuta volt, butácska és valóban semmi komoly nem történt benne, de közben mégis vitt előre a cselekmény.

   Gyorsan lehetett vele haladni, ám azért sokszor erősen bezavartak az elírások és a helyesírási hibák, no meg teljes mértékben egyet kell értenem @kratas azon észrevételével, hogy milliószor le lett írva minden név, amikor beszéltek. Rengeteg ismétlés volt benne, de tényleg. Rengeteg.

   A könyv maga egyébként második rész, mert a Köszönetnyilvánításban benne van, hogy ez a szerző második olyan regénye, ami Blossom Heathben játszódik, aminek Rose és Jake a főszereplői, akik itt ugyebár már egy pár. Fura, hogy a kiadó ezzel kezdte el a sorozatot.

   Amúgy néha kellenek ilyen kis könnyed, valóban ízig-vérig cozy regények, ilyen kis súlytalan semmiségek, amiken nem kell nagyon gondolkodni, csak hagyni magunkat sodródni az eseményekkel.

   Talán még azt is meg merem kockáztatni, hogy ha megjelenne az előzmény vagy a további részek magyarul, akkor azokat is elolvasnám…:)

2. A. B. Poranek - Ahol ​megdermed a sötét 

   Nagyon vártam ezt a könyvet és igazából nem is sokat tudtam róla, még a fülszöveget sem olvastam el, amikor már eldöntöttem, hogy nekem ez kell!

   Leginkább a rajta lévő címkék fogtak meg, azokból is a horror, a folk horror és a gótikus irodalom. Mert nekem jöhet minden, amiken ezek a címkék így egyben rajta vannak.

   Szóval óriási elvárásokkal álltam neki és nem is kellett csalódnom. Szerencsére. :)

   Az viszont biztos, hogy igazából egyik címkét sem érzem rajta helyesnek, minimum a folk részt…

   Ez a könyv inkább dark fantasy, a lengyel mitológia teremtményeivel, illetve sok-sok mágiával, boszorkánysággal és démonokkal. Egy olyan romantasy, ami lassan bontakozik ki, lassan ég, de mégis csodaszép, izgalmas és élvezetes.

   Azzal sem értek egyet, hogy a Hollók varázslata és a Só és bánat házához van hasonlítva, mert leginkább azoknak ajánlom, akik olvasták és szerették Katherine Ardentől Az Északi erdő legendája trilógiát, valamint Naomi Noviktól a Rengeteget.

   Mind a mitológiájában, mind a történetvezetésében, stílusában és karaktereiben hasonló ezekhez, ám mégis egyedi és sok mindenben különbözik attól.

   Meseszépen van megírva. A fogalmazásmód valami eszméletlen szép, költői képekkel és minőségi, lírai móddal.

   Szeretném, ha a szerzőt felkarolná a kiadó és hozná majd – szépen-sorban – tőle a többi regényét is, mert bőven érdemes neki esélyt adni. Az biztos.

   A végéről nem akarok és nem is fogok nyilatkozni, de az biztos, hogy még meg kell emésztenem…

Istenem! Papírzsepit készítsetek. :(

   A könyv egyébként éldekorált és nagyon szépen néz ki, a borító meg már eleve valami eszméletlen gyönyörű és annyira jól illik a történethez. *_*

3. Lucy Jane Wood - Újra ​bűbájos

   Óriási elvárásaim voltak ezzel a kötettel kapcsolatban, de nálam sajnos hagyott némi keserű utóízt. Nem vagyok maradéktalanul elégedett…:(

   Az az igazság, hogy tavaly óriási hype övezte A Pumpkin Spice Kávézót és a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társaságát is és nekem azok is pontosan ilyen könyvek voltak, mármint úgy értem, hogy azokkal is hasonlóan jártam, mint ezzel a regénnyel. (Mondjuk stílusban és témában hasonlítanak, meg olyan, mintha ez a történet azoknak a mixe lenne!)

   Imádom, hogy fontos szerep jutott benne az ősznek, Halloween ünnepének, egy könyvesboltnak, a mágiának és ennek az egész cozy hangulatnak, de annyira lassan indult be, hogy az már egyenesen fájt!

   A fülszöveg túlságosan spoileres, ráadásul teljesen lelövi a könyv kb. kétharmadát.

   Számomra a szerelmi szál sem volt meggyőző, pedig Rune igazán szimpatikus volt a maga pimasz és lehengerlően sármos modorával, viszont szegény karaktert egyszerűen kihagyott ziccernek éreztem.

   Ariadne szegény meg annyira idegesített. Olyan furcsa, hogy az írók mostanában nem képesek írni egy normális, legjobb barátnő karaktert! Mindegyik egy locsogó-fecsegő, borzasztóan klisészerű, már-már életképtelen nő…vagy az is lehet, hogy csak nekem nincsen rendes legjobb barátnőm? Nem tudom…

   A világ felépítése tetszett, sokkal kidolgozottabb, átgondoltabb és részletesebb volt, mint a fentebb is említett Sangu Mandanna könyv esetében, szóval ezért mindenképpen jár a jó pont.

   Mégis sokszor éreztem azt, hogy untat és, hogy egyszerűen nem haladunk egyről a kettőre.

   Azért ha jönni fognak majd a folytatások magyarul, akkor el fogom olvasni őket, mert hátha fejlődőképes az író, de engem eddig nem igazán győzött meg.

   Négy csillag, de borzasztóan erős jóindulattal…

   SPOILER Számomra már az elejétől fogva egyértelmű volt, hogy Bronwyn a főgonosz, mert totálisan Umbridge 2.0 SPOILER VÉGE

4. Lynn Painter - Nem ​olyan, mint a filmeken

   Lis és Wes visszatértek és furcsábbak, mint valaha. *_*

   Azt azért muszáj elismernem, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett, mert kicsit hosszúnak éreztem, lassan is haladtam vele, ráadásul néha igazán csöpögősnek tűnt, pedig azt hittem, hogy nekem semmi sem lehet túlságosan csöpögős…:O

   Anno a humora miatt szerettem az első részt és ez a jóféle, cuki humor most teljesen hiányzott.

   Voltak benne azért néha egészen jó poénok, de a karaktereink itt már felnőttek, sok rossz dolog és csalódás érte őket, szóval a hangulat is jóval komorabb volt.

   Ami nem baj, mert szuper jelentős mondanivalói voltak, csak furcsa volt így látnom ezt a párost.

   Ha a filmeknél maradunk, akkor az első része a Bűbáj volt, ez pedig a megosztó folytatás a Bűbáj 2: Kiábrándulva. Igen, ezt igazán jó hasonlatnak érzem. :D Meg is veregetem a saját vállam.

   Szóval nem volt rossz, egy tipikus Lynn Painter romkom, de vannak ennél azért jobb regényei.

5. Margaret Rogerson - Hollók varázslata 

   Jaj, nekem ez nagyon tetszett. *_*

   Szóval, nem igazán vártam tőle semmi extrát, mert roppant megosztó kötet külföldön is, ráadásul az alacsony Molyos százalék sem ígért sok jót, de én imádtam.

   Sokkal, de sokkal jobban tetszett, mint a Könyvek varázslata két kötete és ezzel lehet, hogy egyedül vagyok vagy éppen megbotránkoztatok másokat, de nem bánom.

   A hangulata teljesen elvarázsolt.

   Csodás, hosszú leírások voltak benne, egész kevés párbeszéddel, ami egyébként idegesíteni szokott, ám itt tetszett és vitt magával.

   A szavaknak szinte erejük volt és láttam magam előtt mindent megelevenedni.

   A tájak leírása egyszerűen elképesztően hatott.

   Gyorsan lehetett vele haladni, én meg csak hagytam magam sodródni az árral.

   Könnyed volt, kicsit romantikus, kicsi enemies to lovers beütéssel.

   Mindig szerettem az olyan történeteket, ahol a tündéreket halálosnak és kegyetlennek írják le, mert ők valóban ilyenek lehetnek…Szóval végtelenül reálisnak éreztem.

   Egyszerre gyönyörködtetett és elborzasztott.

   Nem is tudom, olyan különleges volt az egész. Furcsa, de jó értelemben.

   Örültem, hogy az ősz került a középpontba.

   Margaret Rogerson engem bizony ezzel a kötetével győzött meg igazán és ezek után mindent is akarok majd tőle olvasni.

   Bárcsak folytatná egyszer ezt az egészet, mert bizony bőven lenne benne potenciál. Bármikor szívesen olvasnék még erről a különös világról és annak minden megosztó karakteréről.

   Igazán kíváncsi vagyok, hogy másoknak mi lesz majd róla a véleménye.