Még több könyv, amiket Darling Desi miatt olvastam el

 Sziasztok! :)

   Még mindig Darling Desi a kedvenc külföldi youtuberem/vloggerem, szóval most hozok újabb öt olyan könyvet, amiket miatta olvastam el.

A kép forrása: Darling Desi Youtube oldala

   Erre emlékeztek még?: Könyvek, amiket Darling Desi miatt olvastam el

   Íme a lista:

1. Georgette Heyer - A ​híres Sophy és az írónő többi könyve

   Nagyon féltem tőle, de szerencsére nem kellett csalódnom. :)

   Biztosan fogok még majd olvasni a szerzőtől, mert tetszett a stílusa. Valóban hasonlít kicsit Jane Austen-hoz, de engem ez nem zavart, inkább örültem neki.

   Azért olvastam el, mert a kedvenc youtuberem, Darling Desi is hatalmas Heyer fan, sok videójában szokta ajánlani a könyveit.

   Egyetértek vele abban, hogy cottagecore hangulatú, ez pedig kell is most ebben az időben, ráadásul kétszer kint ülve is olvastam és abszolút hozta ezt a jellemzőt.

   Persze sokszor tömény volt, sok leírással és kevés párbeszéddel, ezért kicsit lassan haladtam vele, de sokkal jobban tetszet, minthogy ez zavart volna.

   Sophy egy belevaló főhősnő, aki vidám természetével mindenkit magába bolondít, még a mogorva és eleinte merev Charles unokatestvérét is.

   Aranyos kis történelmi romantikus volt. Megmosolyogtatott, kikapcsolt és elvarázsolt.

   Igazi tavaszi könyv.

2. Lucy Maud Montgomery - Anne ​a Zöld Oromból és a teljes Anne Shirley sorozat

   Anne, ez a csupaszív, pozitív, kedves, aranyos, vidám és szeleburdi lány engem is elvarázsolt. :)

   Életkedv, tele van életkedvvel és közben vicces is. Anne és Gilbert itt még ellenségek, de nem baj, mert mind tudjuk, hogy mi lesz a vége. 

   Istenem, ez a könyv reményt adott, elvarázsolt és annyiszor mosolyt csalt az arcomra.

   Nagyon szerettem.

   Darling Desi ajánlására olvastam el.

   Igazi cottagecore alapmű, a szeretet erejéről és arról, hogy valaki igenis képes megváltoztatni megannyi ember életét, igazán hatással lenni másokra.

   Újraolvasás után még sokkal jobban tetszett, mint 2024-ben. Akkor rosszul voltam és jó részét hangoskönyvben hallgattam, így bőven ért már az újraolvasás.

   Csodálatos, tanulságos, szívmelengető, kacagtató és drámai történet. Imádtam minden sorát.

   Gyorsan meg is rendeltem a többi részt, és ezeket szépen-lassan pótolni fogom.

3. Lucy Jane Wood - Újra ​bűbájos 

   Óriási elvárásaim voltak ezzel a kötettel kapcsolatban, de nálam sajnos hagyott némi keserű utóízt. Nem vagyok maradéktalanul elégedett…:(

   Az az igazság, hogy tavaly óriási hype övezte A Pumpkin Spice Kávézót és a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társaságát is és nekem azok is pontosan ilyen könyvek voltak, mármint úgy értem, hogy azokkal is hasonlóan jártam, mint ezzel a regénnyel. (Mondjuk stílusban és témában hasonlítanak, meg olyan, mintha ez a történet azoknak a mixe lenne!)

   Imádom, hogy fontos szerep jutott benne az ősznek, Halloween ünnepének, egy könyvesboltnak, a mágiának és ennek az egész cozy hangulatnak, de annyira lassan indult be, hogy az már egyenesen fájt!

   A fülszöveg túlságosan spoileres, ráadásul teljesen lelövi a könyv kb. kétharmadát.

   Számomra a szerelmi szál sem volt meggyőző, pedig Rune igazán szimpatikus volt a maga pimasz és lehengerlően sármos modorával, viszont szegény karaktert egyszerűen kihagyott ziccernek éreztem.

   Ariadne szegény meg annyira idegesített. Olyan furcsa, hogy az írók mostanában nem képesek írni egy normális, legjobb barátnő karaktert! Mindegyik egy locsogó-fecsegő, borzasztóan klisészerű, már-már életképtelen nő…vagy az is lehet, hogy csak nekem nincsen rendes legjobb barátnőm? Nem tudom…

   A világ felépítése tetszett, sokkal kidolgozottabb, átgondoltabb és részletesebb volt, mint a fentebb is említett Sangu Mandanna könyv esetében, szóval ezért mindenképpen jár a jó pont.

   Mégis sokszor éreztem azt, hogy untat és, hogy egyszerűen nem haladunk egyről a kettőre.

   Azért ha jönni fognak majd a folytatások magyarul, akkor el fogom olvasni őket, mert hátha fejlődőképes az író, de engem eddig nem igazán győzött meg.

4. Rachel Gillig - Egy sötét ablak

   Régen találkoztam már ennyire jól kidolgozott és egyedi fantasy világgal. Az alapjai valahol a tarot-kártyák mélyén lehetnek, gondolom én, de igazából annál jóval egyedibb az egész.

   A mágia felépítése és megjelenése, a világ maga, a nevek és a kártyák, a Pásztor király, az Éger ősi könyve és a mítoszok.

   Sok idő kellett mire belerázódtam, kb. úgy 150 oldal. Mármint tetszett végig, nagyon gyorsan haladtam vele, a belerázódást inkább úgy értem, hogy mire megértettem és átláttam ezt az egész világot, na nekem ahhoz kellett sok idő.

   Elspeth szimpatikus volt, Ravyn is és a kettejük között fűződő viszony nagyon tetszett.

   Sok érdekes és megosztó karaktert ismerhettem meg, de legjobban a Lidérc maradt meg bennem, ő annyira baljóslatú.

   Gondoljunk csak bele. Egy szörnyűséges hang, ami a fejünkben él, tanácsokat ad, ha kell segít, ha kell helyettünk lesz bátor vagy éppen vérszomjas…Ez azért eléggé ijesztő. Na jó, nekem nagyon ijesztő, főleg amióta van ez az egész mentális betegségem.

   Szóval ez a sztori kellőképpen megrázott, de felcsigázott.

   Izgatottan várom a második, befejező részt, mert jócskán maradtak bennem kérdések.

   Az biztos, hogy erre az írónőre érdemes odafigyelni. :)

5. Rebecca Ross -  A megbűvölt folyó

   Imádom Rebeca Ross munkásságát, mert a Letters of Enchantment duológia nagy kedvencem lett tavaly és már akkor elvarázsoltak a szavai.

   Ez egyébként most is így volt, hiszen a fogalmazása gyönyörű, igényes és mesteri, de maga a sztori…az számomra rém unalmas volt.

   Annyira kínlódtam az olvasással, hogy folyamatosan sóhajtoztam, a fejemet ráztam és előre lapoztam, hogy lássam: Mennyi van még hátra az adott fejezetből? :O

   Az alapötlet nagyon jó, elvégre a skót folklór alakjait és eseményeit dolgozza át egy általa teremtett világba, ám egyszerűen untam és kész.

   Túlírt, lagymatag tempó, oldalakig húzott tájleírások, végtelenül unszimpatikus karakterek és a többi. A szerelmi szál egy nagy nulla. Hol van már Iris és Roman kettőse? Ó, te jó ég!

   Ebből is látszik, hogy nem kell rögtön készpénznek venni egy könyvet, csak mert azt egy olyan szerző írta, akinek az előző írása tetszett.

   Ajjjjjj, nem is szaporítom a szót, mert nincs értelme.

   Az évem eddigi legnagyobb csalódása, bár az is lehet, hogy a ténylegesen legnagyobb csalódása. Ki tudja?

   Igazából valahol a negyedénél abba akartam hagyni, mert úgy voltam vele, hogy minek gyötörjem magam, de már az előtte „olvasott" kötetet is feladtam, itt meg legalább jár a plecsni, szóval tartottam magam. Olyan „csakazértis" módon.

   Egy biztos: Azonnal töröltem a következő/befejező részt a Váró-illetve Kívánságlistámról és soha, de soha többet nem akarok hallani erről a sorozatról!

   Számomra ez tényleg a nagybetűs UNALOM, KÍNLÓDÁS és a MENTS MEG URAM! szituáció