A magyar Daphne du Maurier életmű elolvasása - Gothic Seaside hónap a blogon - 6. felvonás

 Sziasztok! :)

   Az elmúlt hetekben sort kerítettem a tengerparti gótika királynőjének, Daphne du Mauriernek a magyarul megjelent munkásságára, így most ezekről a regényekről hozok egy kis összefoglalót.

   Íme a lista:

1. Daphne du Maurier - Ne ​nézz vissza!

   Katie, az egyik kedvenc könyves vloggerem mostanában sokat olvasott a szerzőtől és én is újra kedvet kaptam, hogy olvassam a műveit, habár itthon sajnos szegényes tőle a kínálat. Érdemes lenne ám az ő írásait is újra kiadni. Nem is értem.

   Még tavaly vettem egy antikvár oldalról ezt a novelláskötetet és eredetileg az őszi időszakra tartogattam, de most kedvem volt elővenni.

   Gyorsan meg is rendeltem több könyvet az írónőtől, meg a könyvtárból is kölcsönöztem, hiszen én már a Rebecca óta imádom a stílusát.

   Szuper kis gyűjtemény volt, érdekes és ijesztő történetekkel.

   Legjobban a címadó novella és az utolsó, Az áttörés tetszettek, az Éjfél után ne… és a Határeset sztoriknak sikerült kitalálnom a lényegét, de azért még jók voltak, A Keresztút pedig nekem kicsit kilógott a sorból, mert az nem misztikus vagy horror volt, csupán egy tanulságos kis sztori, de azért azt is szerettem.

   Olvasmányos, különös hangulatú könyvet olvashattam és persze most is bebizonyosodott, hogy Maurier nagyon jól értett a hangulatteremtéshez és persze jól is írt. :)

   A kötetben leginkább az Éjfél után ne... című novella felel meg a gothic seaside témának.

2. Daphne du Maurier - A ​fogadó titka

   Először is: ez a borító valami förtelem és kikérem magamnak! Botrányosan rossz, ronda és nevetséges is.

   Folytattam a Maurier életmű olvasásomat, Katie kedvencelésén felbuzdulva, mert neki a múlt hónapban ez a kötet lett a kedvence.

   Nos, nekem nem lett sajnos a kedvencem, de attól függetlenül nagyon tetszett. Bocsi a sok kedvencelésért. :D

   Elsősorban a hangulatát emelném ki, mert szerintem a szerző a hangulatteremtéshez értett a legjobban. Olyan nyomasztó atomszférát teremtett, amit a valóságban gyűlölnék, de könyvként szerettem.

   Volt neki egy pici Üvöltő szelek hangulata, ezért millió plusz pont jár. Sokszor arra emlékeztetett, ráadásul volt benne ez a számomra igencsak mérgezőnek tűnő szerelmi szál, ami szintén Üvöltő szelek érzetett keltett bennem.

   Mary karakterén kívül senkit sem sikerült megkedvelnem, de őt szerettem nagyon. 

   SPOILER Az viszont meglepett, hogy végül ő is egy Merlyn férfit választott társául és nem inkább a szabadságot, mert ugyan mi a garancia rá, hogy nem úgy járt végül, mint a nagynénje és tette őt is tönkre egy ilyen férfi? SPOILER VÉGE

   Szóval a befejezéssel nem voltam elégedett!

   Nem igazán értem, hogy Maurier többi regénye miért nem kap idehaza újabb kiadásokat, miért nem jelentetik meg a műveit?

   Annyira jó klasszikusokat írt, annyi féle témában és stílusban. Óriási kár érte. :(

   Érte is, meg Shirley Jacksonért is. :(

3. Daphne du Maurier - Madarak

   Rájöttem, hogy szeretem a szerzőnő novellásköteteit, mert érdekesek, kicsit ijesztőek, de jól lehet velük haladni, ráadásul az a tipikus Maurier hangulatteremtés itt is megvan.

   A Madarakat már régen el akartam olvasni, hiszen már-már kultikus, főleg a belőle készült film, szóval ez az olvasás régóta érett. Megvan nekem Az Usher-ház vége – Filmklasszikusokat ihlető rémtörténetek című kötetben, de azt az őszi szezonra tartogatom!

   Tetszett a többi novella is, főleg a Csókolj meg még egyszer, idegen!, na az kellőképpen hátborzongató volt és csattanós, no meg Az öreg is, hiszen a végén lévő csavar tényleg teljesen más szemmel, már szempontból olvastatja végül a történetet. Jók az ilyen csattanók.

   Ami a legkevésbé tetszett benne az a Monte Verità volt, pedig az volt a leghosszabb, de az nekem olyan semmilyen volt és nem is tudtam igazán hova tenni.

   Az almafa főszereplője idegesített és a szememet forgattam rá, de tanulságos volt, A kis fényképész című meg tulajdonképpen A francia kalóz szeretője átdolgozásnak is tekinthető.

   Ez olyan volt nekem, mint amikor Agatha Christie saját magától kölcsönzött sztorit az egyik  novellájából és később azt dolgozta át regénnyé. Itt mondjuk nem tudom, hogy a novella vagy a regény, volt-e előbb? :O

   El fogom még olvasni A francia kalóz szeretőjét, főleg, hogy Katie is most fogja olvasni augusztusban, valamint megnézem majd a Kuzinom, Rachel című filmet.

   A kötetben leginkább a Madarak és  A kis fényképész című novellák felelnek meg a gothic seaside tematikának.

4. Kuzinom, Rachel - A film

   Mivel a kötet sajnos nem jelent meg magyar fordításban, így a 2017-es filmet néztem meg Sam Claflin és Rachel Weisz főszereplésével.

   Nekem nagyon tetszett és még jobban sajnáltam, hogy ez a viktoriánus, gótikus történet nem jelent meg magyarul, mert szerintem sokan szerették volna. :(

   A történet olyan Maurier féle fordulatos, csavaros sztori volt, némi fojtott erotikával fűszerezve.

   A helyszín, a filmben, egy tengerparthoz közeli ház volt, a szereplők sokszor ott is lovagoltak vagy éppen sétáltak, beszélgettek, szóval nagyon hozta a gothic seaside hangulatot, ráadásul a végső, tragikus csavar is ott történt.

   Úgy tudom, hogy a könyv azért sokban különbözik, szóval már csak ezért is jó lett volna elolvasni.

   SPOILER A film alapján, ismétlem, én azt a következtetést vontam, le, hogy Rachel bűnös volt, titkolt megannyi dolgot, de talán hajlott a pozitív változásra, szóval azért sajnáltam, hogy Philip végül a halálba küldte. SPOILER VÉGE

5. Daphne du Maurier - A ​francia kalóz szeretője

   Hivatalosan is befejeztem a magyar Daphne du Maurier életmű olvasását, amit egyébként sajnálok, mert nagyon szeretem az írásait és jó lenne még több kötetét olvasni magyarul. Még mindig nem értem, hogy a szerző miért nem kapott idehaza több figyelmet?

   Sorban jönnek a századik kiadások bizonyos, számomra már unalomig ismételt klasszikusokból, Maurier regényei pedig el vannak felejtve…

   Most, hogy kipanaszkodtam magam, leírhatom, hogy ez a regény is jól beleillett végül a gothic seaside tematikus hónapomba. A gótikából kevés volt benne, ez igaz, de a tengerparti rész, itt is maximálisan érvényesült, sőt.

   Megértettem, hogy Dona miért vágyott változásra, de azért nem feltétlenül értettem vele egyet. Szerintem nem jól kezelte a helyzetet és azért ez bosszantott.

   A hangulatteremtés most is isteni volt. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy Maurier mennyire értett ehhez.

   Csodaszép leírások, a táj, a megélt érzések szó szerint életre kelnek a lapokon. Imádtam.

   A szereplőket viszont nem igazán sikerült megkedvelnem. Valahogy távol maradtak tőlem.

   A befejezés keserédes, de szerintem pontosan így volt reális. Vajon változott bármi azután? Ki tudja?

   A szerző ebben is profi. Eddig szinte minden általa olvasott történetben azt tapasztaltam, hogy nem rágja a szánkba a lezárást, hanem nyitott kérdéseket hagy nekünk, hogy aztán bőven legyen majd min gondolkodnunk.

   Ez a borító? Áh, hagyjuk is…:O

6. Daphne du Maurier - Minden ok nélkül

   Ezt a novellát a youtube-on hallgattam meg hangoskönyvként, Gépész előadásában és nagyon tetszett.

   Az egyik legjobb Maurier novella vagy inkább kisregény?, amihez mostanában szerencsém volt, szóval bátran ajánlom, hogy hallgassátok meg ti is.

   A gothic seaside hangulat itt is megvolt, bizonyos jelenetek egy tengerparti iskolában játszódtak, szóval abszolút hozta ezt a témát.

   Sokkoló és fordulatos írás, ami régebben, évtizedekkel ezelőtt részletekben jelent meg idehaza az egyik újságban.