További Gothic Seaside témájú könyveket ajánlok - Gothic Seaside hónap a blogon - 8. felvonás
Sziasztok! :)
A tengerparti gótika hónap keretein belül érkezem újabb, ilyen témájú könyvek ajánlójával.
Ezeket már én is mind-mind olvastam.
Íme a lista:
1. Riley Sager - Már csak egy maradt
Nálam Riley Sager az év felfedezettje és kedvence, eddig minden könyvét olvastam és imádtam őket. A neve számomra garancia egy tökéletes krimi-thiller stílusokat ötvöző történetre, ahol a horror, a misztikus és a paranormális szálak is befigyelnek, valamint néha a gótikusság jegyei is felfedezhetőek.
A Már csak egy maradt pontosan a fentebb felsorolt jelzők kiváló harmóniája, ami kellemesen megborzongatott, meglepett és természetesen jó értelemben, de totálisan lesokkolt.
Sagernél már megszokhattuk, hogy mindig egy nő a főszereplő, ráadásul egy olyan női karakter, aki maga is sötét titkokat rejteget.
Esetünkben Kit, az ápolónő, aki a város leghírhedtebb házába szegődik el dolgozni, egy olyan idős és magatehetetlen hölgy mellé, akiről még gyermekriogató versikét is költöttek, hiszen évekkel ezelőtt titokzatos körülmények között lemészárolták a családját és csak ő, Lenora Hope maradt életben…
Tehát adott egy ház, a Hope's End, ami egy hatalmas sziklaszirt tetején található, a világól elzárt és hirhedt birtok, ahol az ártatlanságát soha nem bizonyító Lenora vegetál.
Vele él a szigorú hátvezetőnő, Mrs. Baker, a cserfes cseléd, Jessie, a jóképű mindenes, Carter és a kedves, de szófukar szakács, Archie.
Ide kerül Kit, aki az előző ápolónő, a nyomtalanul eltűnt Mary után áll munkába.
Nem kell sok idő, hogy a látszólag beszéd-és mozgásképtelen Lenora felvegye vele a kapcsolatot és közölje: mindent el akar mondani.
Ezek után pedig megkezdődik egy hátborzongató utazás, hiszen Kit eldönti, hogy megfejti az évekkel ezelőtti Hope-gyilkosságokat, valamint azt is bebizonyítja: itt senki sem ártatlan és senki sem az, akinek mondja magát.
A regény leginkább a gótikus és a pszicho-thriller stílusok elemeit vonultatta fel, némi misztikus szállal megspékelve.
2. Ava Reid - A Tündérkirály rejtélye
Ava Reid első könyve egy igazi, belevaló dark academia történet, telis-tele rejtéllyel, lappangó mágiával és gonoszsággal, emberi gyarlósággal, valamint két olyan főszereplővel, akiket csak szeretni lehet.
Érdekes volt a világfelépítés.
Az írónő egy teljesen új világot tárt elénk, sajátos szabályokkal, valamint a babonák és a mítoszok által megosztott országok és emberek örökségével.
Preston irodalomtudós és nem hisz a mesékben, realista és ezt többször is hangsúlyozza.
Effy viszont tudja, hogy létezik egy olyan világ, amit a Tündérkirály gonoszsága ural.
Ők ketten tehát nem is lehetnének ennél kevésbé különbözőek, eleinte ellenségesek egymással, aztán szépen-lassan megtörik a jég, megismerik egymást és ami a legfontosabb: képesek lesznek arra, hogy meghalgassák a másik érveit.
Ez pedig barátságból és együttmöködésből, egy igen szép és szenvedélyes szerelemmé virágzik.
Az írónő stílusa lenyűgöző, hiszen a fogalmazásmódja egyszerre lírai és mai.
Az irodalom, a könyvek és a versek iránti szeretet elképesztő mértékben áthatja az egész kötetet. Egy óda a könyvmolyokhoz, hozzánk, akik szeretünk olvasni és akik bízunk abban, hogy egy történet megannyi hatással lehet az életünkre.
Minden fejezet előtt fiktív versbetétek, eposz részletek és értekezések, valamint elemézések sorát olvashatjuk, amik még különlegesebbé és ezáltal sokkal egyedibbé, összetettebbé teszik A Tündérkirály rejtélyét.
Izgalmas, pörgős cselekményű mű, amivel könnyen lehet haladni és amit egyszerűen átjár a szavak varázslata.
3. Erin A. Craig - Só és bánat háza
Tudom, hogy mostanában sok kötethez ezt írom, de ez is tipikusan egy őszi, de leginkább Halloween-i olvasmány.
Olvastam már régebben az Éjféli bál című, szintén Vörös pöttyös könyvet, de az nem igazán tetszett, nem is folytattam, de az első kötete ugyebár ugyanazon a mesén alapszik, mint ez. A széttáncolt cipellőkön.
Annyi a különbség, hogy ez a sztori szuperül ki van dolgozva, sőt a legjobban a világfelépítés fogott meg benne. Egy igazán egyedi fantasy, dark fantasy világ, istenekkel és mágiával, átkokkal és
gyilkosságokkal megfűszerezve, valamint egy szimpatikus főhősnővel és annak titokzatos szerelmével.
A romantika nem jelentős benne, de ami van az csodálatos és lírai.
Végig voltak tippjeim a valódi Gonosz kilétét illetően, de igazából azt találtam el, hogy ki kötött halálos alkut…
Ijesztő volt, sokszor horrorszerű, izgalmas, letehetetlen és grandiózus.
Tényleg nagyon tetszett, csak dicsérni tudom és biztos, hogy fogok belőle szerezni saját példányt.
A borító annyira szuper, illik a történethez, ráadásul a cím is nagyon találó.
4. C. J. Cooke - Kísértetjárás északi vizeken
A Kísértetjárás északi vizeken egyszerre gótikus, sötét folk horror, közben pedig egy igen megrázó és felkavaró történet nehéz sorsú nőkről.
A szerzőnél már megszokhattuk, hogy mindig több szálon, általában a múltban és a jelenben játszódnak a történetei, az elbeszélők pedig mindig nők.
Most az az érdekes dolog állt fenn, hogy az egyik esetben, Dominique szemszögében sokáig nem tudhattuk, hogy ő valójában férfi vagy nő? Legalábbis számomra nem volt tiszta a dolog.
Ez egy igen érdekes színezetet adott az egész cselekménynek.
Cooke remekül ért a hangulatteremtéshez és nagyon jól ír, dinamikusan, miközben bizonyos dolgokat mégis csak sejtetni vél.
Már eleve az alapszituáció is izgalmas és nem mindennapi volt, elvégre a helyszín egy bálnavadászhajó, ami az Északi-sark felé tart.
Engem rettentően felkavart ami Nickyvel történt, egyszerre vonzott, hogy olvassak még róla, közben pedig azért jócskán taszított is. Nagyon sajnáltam szegény lányt, borzalmas dolgok történtek vele. :(
Remek őszi hangulatú olvasmány, máskor nem is nagyon lehetne olvasni.
Kellemesen borzongtam az ijesztő leírásoknál.
5. A. G. Slatter - A csonthárfa dala
A Kovász világában járunk, ebben a sajátos mágiával kevert dark fantasy univerzumban, ahol most egy Miren nevű fiatal lány sorsát követhetjük nyomon.
Miren és családja, a vízhez, a sóhoz és a tengerekhez, óceánokhoz kötődnek, de ezt az árat mindig életekkel fizetik meg. Egészen addig, amíg főszereplőnk fel nem lázad a sorsa ellen és úgy nem dönt, hogy elszökik és új életet kezd.
A kötet első felében Miren valódi lázadását és a bolyongásait követhetjük nyomon, a második részben pedig megérkezik a Blackwater-birtokra, hogy ott új életet kezdjen, no persze azért semmi sem ennyire egyszerű…
Nagyon szerettem ezt a történetet, talán még picit jobban is, mint Asher sztoriját.
Miren szimpatikus volt, tetszett, hogy mert bátor lenni és kiállni önmagáért, még akkor is, ha sokszor szörnyűségeket kellett tennie.
Abban hasonlított a két regény, – a Kovász világán kívül – hogy itt is fontos szerepet kapott a család, az erős női sorsok, az anya-lánya, valamint a nagyanya és unokája közötti kicsit sem mindennapi kapcsolatok.
Beleláthattunk a Kovász-univerzum sötét titkaiba, különböző vízi lényekkel, sellőkkel, ruszalkákkal és egy kelpie-vel találkozhattunk.
A boszorkányság és a vérmágia újra fontossá vált, akárcsak a gyilkosságok, a titkokkal terhes múlt és a bizonytalan jövő.
Igazi gótikus mese volt ez, fantasy és grimdark elemekkel megfűszerezve.
Itt is sok-sok mesét olvashattunk, ami megint azt az érzést keltette bennem, hogy történet van a történetben.
6. Wendy Webb - A tó lányai
Egy igazi gótikus kísértethistória volt ez, ami két idősíkon játszódott. A szálak aztán szépen-lassan utolérték egymást.
Szerettem Kate és Simon kettősét, no meg persze a kutyust, Alaszkát.
Aztán ott volt Addie, akiért annyira aggódtam és akiért annyira drukkoltam, persze hiába…Nem ezt a sorsot érdemelte szerencsétlen nő.
A tavi legenda, a helyi folklór teljesen elvarázsolt. A tó lánya, illetve lányainak meséje. Történet a történetben volt ez, de imádtam minden sorát.
Kellően jól lavírozott a hátborzongató és a drámai fordulatok között.
A szerző stílusa és a cselekmény kicsit emlékeztetett a tavalyi évem egyik nagy kedvencére, a Katrina van Tassel varázskönyve című kötetére, ami nálam óriási dicséretnek számít.
Szóval aki szerette Alyssa Palombo Álmosvölgy retellingjét, az ezt a sztorit is jó szívvel olvashatja.
Szerelem, árulás, megváltás és remény keveredik ebben a történetben, ahol a szellemek még ma is köztünk járnak és igazságot akarnak szolgáltatni.
7. John Langan - Horgok
Nos, nem volt egy könnyű olvasmány. Nagyon nehéz róla írnom.
Az biztos, hogy találó rá, ráadásul én nagyon erősen éreztem rajta a lovecrafti stílust és a lovecrafti hatást. Ami persze jót jelent és pontosan ezért tetszett annyira.
Ijesztő volt és roppant tanulságos, sok kérdésre választ kaptunk és sokra nem, maradtak bőven nyitott dolgok, de ez nem baj, ezt már megszoktam Lovecraftnál is, így nem okozott meglepetést.
A vége az elkerülhetetlen vég felé mutat, ami keserédes, de hát a Biblia is erről ír…
Volt ebben minden. Horror elemek, mítoszok és mágia, titokzatos könyvek és tudósok, zombik és démonok, gyilkosság, szerelem, barátság, ármány és persze a gyász, a veszteség érzése és annak feldolgozása.
Eleinte nehezen rázódtam bele, a vonaton kezdem el olvasni és valahogy lassan haladtam vele, túl sok volt benne az elbeszélés, monotonnak tűnt, kevés párbeszéddel, aztán jött ez a történet a történetben csavar és ott minden felgyorsult és jobb lett. Hátborzongatóbb, de határozottan jobb.
Abe szimpatikus főhős, nagyon megszerettem.
A borító valami eszméletlen ijesztő, de annyira találó. Imádom.
Jó szívvel ajánlom, elsősorban Lovecraft rajongóinak.
8. J.D. Barker - Valami az emeleten
Félelmetes kísértetházas históriára számítottam és eleinte azt is kaptam, de aztán valamiféle olyan követhetetlen káosz kerekedett belőle, amire nem tudok jó szájízzel visszaemlékezni.
A szereplőket mind-mind utáltam, kivéve persze Billy és a seriff kettősét.
A végén lévő szerzői megjegyzés szerint milliónyi igazság rejlik a történetben, aminek egyáltalán nem örülök, és ami természetesen megrémiszt, szóval erre inkább nem is akarok gondolni…Brrrrr.
Még mindig hiszek, ebben a Vannak gonosz helyek! dologban és részemről le is zárom a témát!!!
Ami a leginkább zavart, az az volt, hogy befejezetlen lett, ráadásul sokkal több kérdés maradt megválaszolatlan és nyitott, mintsem amikre valóban válaszokat kaptunk.
Az ilyet egyszerűen nem szeretem. Számomra csonka és olyan hatást kelt, mintha maga a szerző sem tudta volna, hogy miként zárja le a cselekményt és mivel magyarázza a dolgokat, éppen ezért egyszerűen lógva hagyott mindent és mindenkit.
Azért adok rá mégis 4 csillagot, mert a 480 oldala ellenére jól haladtam vele, olvastatta magát és lekötött, no meg ebben az őszi szezonban egész jó kis ijesztgetős, hideglelős olvasmánynak bizonyult, de igazából ennyi.
Akik amúgy szerették Kingtől A ragyogást és az Az-t, azoknak szerintem ez is tetszeni fog, én viszont az előbbieket nem szeretem, félek tőlük, szóval köszönöm, de nem!
9. Susan Hill - A fekete ruhás nő
Egy rövid kisregény volt, kellően gótikus és hátborzongató és meglepően megrázó.
Eleinte kicsit lassan haladtam vele, mert túl sok és túl részletes leírások voltak benne, de aztán szépen-lassan hozzászoktam a stílusához, utána pedig már nem zavart.
Kicsit Üvöltő szelek beütése volt, már ami a ködös, kietlen, mocsaras és szélfútta lápot illeti, pont ezért tetszett annyira.
A hangulata kellően kísérteties, a kutyusért meg millió plusz pont.
Egyszer megérte elolvasni és a belőle készült filmet (2012) is meg fogom nézni.
A vége sokkolóan hatott. Nagyon sajnáltam Arthurt. :(
Kár, hogy az írónőnek alig jelent meg magyarul regénye, pedig látom a munkásságán, hogy sok-sok hasonlóan kiváló kísértettörténetet írt még…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése