A nyár legjobb 3+1 könyve volt... - 2025
Sziasztok! :)
Immáron hagyomány a blogon, hogy szeptember első napjainak egyikén írok az elmúlt nyár négy - általam - leginkább kedvelt könyvéről.
Ez most sem lesz másképpen, így hozom is azt a 3+1 kötetet, amik kiemelkedőek voltak számomra az idei nyáron.
Az előző nyarak kedvenceiről az alábbi a linkeken olvashattok:
1. Palotás Petra - Dacszövetség 4.
Frida, Najuma, Sophie és Katica története teljesen beszippantott. Egyszerűen nem tudtam letenni.
Kiültem az udvarra, pontosabban kifeküdtem a szuper kis napozóágyamba, majd olvastam és olvastam, ja és olvastam. :)
Sajnos nem egy hosszú regényről beszélünk, tehát ilyen téren egyáltalán nem okozott kihívást.
Palotás Petra még mindig remekül ír. Olvasmányosan, ráadásul viszonylag rövid fejezetekkel operál. Annyira gyorsan haladtam, hogy csak kapkodtam a fejem. Mindig történt valami izgalmas, valami megdöbbentő.
Egy ízig-vérig csodálatos történetről beszélünk, ami a lányok gyerekkorában kezdődött és most már ott tart, hogy némelyiküknek szintén lesznek gyermekei.
Ez az eleinte könnyednek szánt sztori, most már évtizedeket felölelő családregénnyé nőtte ki magát, megannyi érdekes, szívemnek oly kedves és persze megosztó, kevésbé szerethető karakterekkel.
A változás szele valóban nem kerül el senkit sem és ők négyen elértek bizonyos életszakaszba, ahol már megkapták, ami jár nekik, mégis továbbra is megannyi nyitott kérdés felvetődik.
Viszonylag elégedett szájízzel hagyom őket magukra, de izgatottan várom a folytatást. Valóban bőven van még potenciál az ő Dacszövetségükben és végtelenül hálás vagyok Palotás Petrának, amiért úgy döntött, hogy még nem akarja és nem is tudja elengedni a lányok, pontosabban a nők kezeit. :)
Egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató műről van szó, ami teljes mértékben kikapcsolt és kilendített a megterhelő hétköznapokból.
Nevettem, sírtam, örültem és gyászoltam a főszereplőkkel, miközben megannyi titok lengte őket körül. A múlt szálai is hatással voltak rám, csakúgy, mint a jelen és persze nézve az évszámot, már most félek a jövő miatt…
2. Luca Tarenzi - A Bűnbánat Hegye
Imádtam ezt a részt, faltam a sorokat és beosztottam, hogy ne érjek olyan hamar a végére.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy én anno igazán nem szerettem az eredeti művet, Dante stílusa valahogy nem fogott meg, de maga az alapötlet már akkor is tetszett és Luca Tarenzi valami olyan félelmetesen jól megírt dark fantasyt kerekített belőle, hogy én csak ámultam.
Nem egy könnyű történet és itt nem a stílusra gondolok, mert az olvasmányos, gördülékeny és haladós, főleg, hogy viszonylag rövid fejezetekkel operál, no meg több karakter szemszögén át közelít.
Inkább arra értem, hogy sokszor brutális, erőszakos, nyers és vad, miközben végtelenül tanulságos is.
Rendkívül felkavaró tud lenni.
Szökevényeink épphogy csak kijutottak a Pokolból és most a Purgatóriumban találják magukat. Nagy a káosz, a tanácstalanság közöttük, no meg bizonyos szereplők részéről a széthúzás is.
Csakhamar elválnak útjaik és ki-ki a maga módján próbálja végigjárni a Bűnbánat Hegyének Teraszait, miközben a Pokolban az önfeláldozó Vergilius még mindig azon ügyködik, hogy végre ő is szabaduljon.
Talán az ő szálát szerettem a legjobban, mert kénytelen volt szövetségre lépni egy bukott angyallal és a Megtört már az első részben is a legérdekesebb karakter volt a számomra.
Filippo igazán példaértékű fejlődésen esett át, míg Bertran, Ugolino és az öngyilkos pedig most is sok-sok kalamajkába keveredtek.
Rajongtam a sokféle vallási és bibliai utalásért, Énok könyvéért millió plusz pont. Az előző részből kimondottan hiányoltam az angyalokat, vagyis a Hírnököket, de itt most kárpótolt az író, hiszen megannyi mennyei lénnyel találkozhattunk.
A befejezés természetesen falkaparós és tipikusan azonnal akarom, szóval remélem, hogy hamarosan olvashatom majd magyarul.
Rengeteg dolog van még megválaszolatlanul és el sem tudom képzelni, hogy végül hová fog kifutni. Annyira izgalmas. *_*
3. Tehlor Kay Mejia - Wednesday - Az első évad regényes története
A sztori nem árul zsákbamacskát, már az alcímben is benne van, hogy ez bizony az első évad, regénnyé átírva, szóval sok újdonságot azért ne várjunk tőle, már ami a cselekmény alakulását illeti.
Számomra mégis sokat adott, mert a szerző teljesen jól beleilleszkedett Wednesday karakterébe, az ő szemszögén keresztül követhettük nyomon az eseményeket, így még jobban elmerülhettünk ennek a hátborzongatóan groteszk lánynak a gondolataiban.
Wednesday sosem volt hős, legalábbis eleinte nem. Antihős ő a javából, aki végtelenül önző, sokszor kegyetlen és a célja érdekében bárkin, illetve Izé esetében, bármin átgázol.
Nem ismeri az empátiát, elvből elutasít mindent, ami egy embert valódi emberré tesz, mégis szerethető, sőt, valahol még talán kicsit könnyű is azonosulni vele.
Az emberi természet árnyas oldala ő, azt képviseli, amit magunknak sem merünk bevallani.
Sok helyen szoktam látni, hogy rengetegen shippelik Enid és Wednesday karakterét, a tipikusan az ellentétek vonzzák egymást elv alapján.
Bevallom, én eddig nem így gondoltam rájuk. A színtiszta, fejlődőképes barátságot láttam bennük, de a regénynek hála, látok ám esélyt arra is, hogy ők ketten végül egymás mellett fognak kikötni. Wednesday mélyebb gondolatai ugyanis sokszor erre engednek következtetni. Ki tudja?
Én mindenesetre hatalmas Wednesday/Xavier fan voltam, egészen a második évadig. Megértem, hogy a Xaviert játszó színészt kitették a sorozatból a zűrös dolgai miatt, de örültem volna ha a karaktere megmarad, csak egy másik színész játszotta volna el. Hátha visszatér még így egyszer. Drukkolok nagyon.
A könyvben például az is szuper jól meg van fogalmazva és kiválóan van ábrázolva, amit Tyler mond a második évadban: a lány valóban a fiúban lévő sötétséghez vonzódik igazán! Lát benne valami mást, valami olyat, amit eleinte nem tud megmagyarázni.
Mindent összevetve: a sorozat rajongóinak jó szívvel ajánlom, arra pedig tényleg ideális elfoglaltság, hogy elüssük vele az időt egy-egy évad vagy rész között.
+1 Ruth Ware - A kulcs fordul egyet
Ez egy teljesen spontán, nem előre betervezett beszerzés, illetve olvasás volt, de egyáltalán nem bántam meg. Nagyon tetszett.
Eleinte kicsit elriasztott a viszonylag alacsony Molyos százalék, de miután belekezdtem és elkapott az a hideglelős hangulat, már nem volt megállás.
Sosem olvastam még ettől a szerzőtől, viszont szerettem a stílusát.
A regény, a Henry James féle A csavar fordul egyet című kisregény mai, modern átirata és én azzal már szemezek egy ideje. Ha az csak feleannyira lesz jó, mint ez, akkor simán nyert ügyem van.
A kietlen, hangás és ködös skót táj már eleve jó kezdés, valamint a titkokkal és kísértő múlttal terhes ház úgyszintén.
Aztán persze végig lehetett sejteni, hogy Rowannek is megvan a maga kis titka. Sőt…
Leginkább valóban a hangulata kapott el, a méregkert, meg az esti hangok, az üzenetek a falon. A kísértés maga.
Azt pedig már nekünk, olvasóknak kell eldöntenünk, hogy a hely, a ház-e a gonosz vagy a kísértetek, esetleg inkább azok, akik benne laknak?
A vége üt, egyszerre felkavaró és végtelenül szomorú. Bizonyos dolgok nincsenek kimondva, csak sejtetve.
Én jó szívvel ajánlom. Legfőképpen este olvastam és nem tudtam letenni, no meg azért kellemesen borzongtam is tőle.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése