A nyár legjobb 3+1 könyve volt... - 2022
Sziasztok! :)
Immáron hagyomány a blogon, hogy szeptember első napjainak egyikén írok az elmúlt nyár négy - általam - leginkább kedvelt könyvéről.
Ez most sem lesz másképpen, így hozom is azt a 3+1 kötetet, amik kiemelkedőek voltak számomra az idei nyáron.
Az előző nyarak kedvenceiről ezeken a linkeken olvashattok:
1. Pepper Winters - Pennyk
Ez a könyv akkor is tetszett és elvarázsolt. Minden borzalmával és minden szépségével együtt.
Féltem tőle, mert anno E. K. Blair – Bang című kötetét abbahagytam, egyszerűen nem bírtam végigolvasni, ez pedig nagyon hasonló ahhoz.
A Pennyk esetében is így volt, viszont egyik nagy előnye, hogy nincs annyira részletezve, mint a Bang, sok minden az olvasó fantáziájára van bízva és ha megtanulunk vagy legalább megpróbálunk elvonatkoztatni egy kicsit, akkor máris „jobb".
Persze félre ne értesetek, nem az mondom, hogy dugjuk a homokba a fejünket, mert akkor könnyebb lesz minden, sőt.
Ez a könyv figyelemfelkeltő, tabudöngető, ám közben mégis erős társadalomkritika.
Kiáll a nők mellett, pontosan úgy, hogy megmutatja, milyen borzalmasan bánnak velük, mi lesz azoknak a sorsa, akik eltűnnek és akiket elrabolnak, majd eladnak :(
Roppant nyomasztó, szókimondó, ráadásul nyers és agresszív módon, de beránt, megüli az ember gyomrát, tönkreteszi a lelkét és aztán nem ereszt.
Romantikát ebben egyáltalán ne keressünk és az írónő figyelmeztetésével egyetértve: ne várjuk, hogy Elder, a férfi főszereplő, majd megmenti Pimlicót, mert ez bizony nem teljesen így lesz.
Kimondottan gyorsan haladtam az olvasással, mert egyszerre akartam a végére érni, ám közben legszívesebben már ezzel a kötettel párhuzamosan olvastam volna a folytatásokat.
Csak remélni merem, hogy a további részek meg fognak majd jelenni magyarul.
Szigorúan 18 éven felülieknek ajánlom, hiszen jócskán előtérbe kerül benne a nemi erőszak, a szexuális perverzió ezernyi formája, a fizikai és lelki terror, a rabszolgaság, a bántalmazás, a BDSM és sajnos a gyilkosság is.
Mondjuk némelyik gyilkosságot az ember megérdemeltnek foglya majd érezni, ezt garantálom…
A Pimlico és Elder között kibontakozó lassú, feszültséggel teli, szinte már-már megmagyarázhatatlan kémia/légkör/vonzódás valami eszméletlen. Pim némasága igazi és egyetlen kincse, ami felkelti ennek a furcsa férfinak a figyelmét.
2. Sasha Laurens - Végzetes varázsigék
Kitűnő dark fantasy, boszorkánysággal, sötét mágiával, démonokkal, őrült szektákkal, eltűnt tinikkel és három belevaló, erős és megosztó főhősnővel.
Egyedi és különleges, legjobban ezzel a két szóval tudnám jellemezni ezt a történetet.
A „Modern boszorkányok, egy ősi démon, elrabolt tinédzserek." mondatból talán nem erre következtetnénk, de higgyétek el nekem, amikor leírom, hogy kivételesen érdekes, nem mindennapi a cselekmény, még akkor is, ha kezdetben látszólag unalomig ismételt és már jól ismert klisékre épül.
A Fekete Könyv és ezzel együtt a mágia, a varázslás, izgalmas, újszerű, ilyet nem sokszor olvastam egy boszikkal telepakolt könyvben.
A Sabrina hátborzongató kalandjait keresztezték az Átkozott boszorkákkal. Nem igaz?
A jelen és a múlt eseményei között ingázunk folyamatosan, néha pedig visszaemlékezésekből tudunk meg bizonyos dolgokat.
Az önjelölt boszik pedig kicsit sem hibátlanok, sőt leginkább önzőek, rengeteg baljós titokkal, családi drámákkal, már-már gonosz, kegyetlen cselekedetekkel, önutálattal és bizonytalansággal.
A szerző többségében a misztikus, paranormális elemekkel opoerált, ám előtérbe került a család, a szülői szerep, a barátság és még picit a szerelem is.
A hangulat hideglelős.
A kisvárosi légkör, a lappangó, mindent átitató varázslat, a halálos rejtélyek és a háttérből manipuláló covenek miatt.
Itt-ott néha kicsit túlírtnak éreztem, a fejezetek – szerintem – nem voltak jól elosztva, mert elnyúltak, túl hosszúak voltak, párszor nem ott értek véget, ahol kellett volna, bár ez csak az én személyes meglátásom.
Megannyi sokkoló halál, wicca szeánsz és ártó vagy éppen védő szellemek szintén előtérbe kerültek.
A világfelépítés kiválóan hatott, régi dolgokat ötvözött, valami teljesen újjal.
Meglepetésekből nem volt hiány, olvasás közben megannyi csattanó várt ránk, számomra rettentő kiszámíthatatlannak bizonyult a megoldás és szintúgy a lezárás.
3. Edgar Cantero - Kotnyeles kölykök
A Scooby-Doo rajzfilmekből ismert figurák itt más neveket kaptak, a személységük egy-egy ismert karakter több jellemzőit mutatja, de ezektől függetlenül azért elég könnyen be lehet őket azonosítani.
Kerri Hollis lenne Vilma, Andrea „Andy” Rodriguez Diana, Nate Rogers Bozont, akinek egyébként itt még a vezetékneve is egyezik, Peter Manner volt Fred, az egykori Sean kutyus és Tim pedig mindenki kedvenc dán dogja, annyi különbséggel, hogy ő most vizsla.
A Scooby párhuzam az oly sokszor emlegetett kotnyeles kölykök elszolással itt meg is szakad, hogy aztán átvegye a helyét a Stranger Things sorozatra oly jellemző régies, kisvárosi hangulat, a szörnyekkel teli vidék, valamint maga az alapötlet, hogy fiatalok egy csoportja ered a valódi gonosz nyomába. A Deboën – ház sok mindenben emlékeztet a Creel-házra.
Ha ez még nem lenne elég, akkor beköszön H. P. Lovecraft munkássága, az Arkham Elmegyógyintézet, a Neronomicon, az eltemetett űrbéli istenek és persze a szuszogók, akik sokszor a shoggothokhoz hasonlóak, Thtaggoa akár maga Cthulhu is lehetne.
A titokzatos Deboën család feje, a nekromanta kalózként és varázslóként elhíresült pasas, valamint annak megannyi szörnyűséges tette szerepelhettek volna akár A dolog a küszöbön című novellában, a tóban és a föld alatt rejtőző lények az Árnyék Innsmouth fölött és Az őrület hegyei legjobb történéseit idézik.
Lovecraft egyszer sincs megemlítve, még csak nem is céloznak rá, de sokféle olyan dolog, szereplő, helyszín és tárgy előkerül, amik az ő munkásságának szerves részét képezték.
Az biztos, hogy ez a regény sokkal jobban hozta a lovecrafti hangulatot, a lovecrafti világképet, mint mondjuk Matt Ruff – Lovecraft földjén című kötete.
Szókimondó volt, telis-tele káromkodásokkal, de közben humoros, abszurd, véres, meghökkentő és szívmelengető.
+1 Alex Pavesi - Nyolc nyomozó
Az alapkonepció valóban érdekes, ez a történet a történetben dolog mindig is csábította a fantáziámat, itt pedig egyszerre beszélhetünk novelláskötetről és regényről.
A felépítésének az a lényege, hogy van 7 darab novella, amit Grant McAllister írt, aki egyébként a matematika professzora és aki idősen, elvonultan él egy isten háta mögött szigeten, de újra ki akarják adni A White-gyilkosságok című gyűjteményesét, szóval odautazik hozzá Julia Hart, a szerkesztő, majd közös munkába fognak.
Egy novella, amit hősnőnk felolvas, majd pedig egy regényrészlet következik Julia és Grant kettősének eszmecseréjéről, mindez a matematika és a krimik alapjait felvonultatva.
Miközben haladunk előre, Juliával együtt válik egyre világosabbá és gyanúsabbá számunka, hogy Grant maga is titkol bizonyos dolgokat…
A fentebb felsorolt dolgokon kívül kár lenne bármit elmondani, mert az igen nagy spoilernek számítana. Ennek a kötetnek pont az az erőssége, hogy mindent el kell olvasni, a legapróbb részletre is oda kell figyelni, hiszen megannyi titkot, ellentmondást, gonoszságot és csavart rejt magában.
A novellák közül a Tíz kicsi néger beütésű sztori tetszett a legjobban, amit direkt koppintásnak, valódi klisének és egyben tisztelgésnek szánt maga Alex Pavesi és történetbeli írója, Grant is. Ezen nagyon jót nevettem, de közben ugyanannyira megviselt, mint anno eme remek és elrettentő AC mű, aztán persze a az elbeszélés végén volt még egy plusz csavar az áldozatok számát illetően…
Befejezésből rögtön kettőt kaptunk, csakhogy semmi se legyen ennyire egyszerű és a végső oldalakig találgathattunk, hogy akkor ki-kicsoda valójában, ki az aki hazudik és ki-milyen szörnyűségeket követett el?
Olvasás közben megannyi szélsőséges érzést éltem meg, undort és megvetést, meglepettséget és elkeseredést, ám mégis jól szórakoztam.
A világ cseppet sem hibátlan, az emberek kegyetlenek és gyarlók, ezt bizony Alex Pavesi kimondottan jól bizonyította.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése