Könyvkritika: Fiala Borcsa - A ​bodrogközi rém

Fiala Borcsa

A ​bodrogközi rém 

Magyar kiadás éve: 2022

Fülszöveg:

Végre ​itt a vakáció, kezdődhet a várva várt túra! A kalandor múltú és természetű Berci papa és természetimádó unokája, Dani nekivág a vadregényes Bodrogköznek. Útba ejtik Sárospatakot, ahol Berci papa a diákkorát töltötte, s ahol néhány rég látott ismerős is feltűnik.

Például Ernő, az egykori legjobb barát, Alessandra, aki most éppen grófnő, de anno csak csóró Szandi volt, valamint Juci, aki már néni ugyan, de Dani azonnal odavan érte.

És persze a Rém!

Mintha a hírhedt Bodrogközi Rém is csak Dani és Berci papa érkezésére várt volna! Fél évszázad után újra felbukkan, a környéken pedig kitör a pánik, és egyre szaporodnak a furcsábbnál furcsább esetek, mi több: bűntények.

Nagypapa és unokája az izgalmas túrakalandok közepette nem is sejtik, milyen közel kerültek a veszélyes Rémhez.

Mire fény derül a több évtizedes rejtélyre, mellesleg azt is megtudhatjuk Berci papától, hogy, miért jó, ha van kéznél egy kis szárított rozmaring, tárkony vagy épp macskaalom.

   Fiala Borcsa első három regényéről írt értékeléseimet az alábbi linkeken olvashatjátok: Könyvkritika: Fiala Borcsa - Bűntény a Dunán, Könyvkritika: Fiala Borcsa - Balatoni nyomozás és Könyvkritika: Fiala Borcsa - Kalandok az erdő mélyén.

   A könyvtárból kölcsönöztem ki a kötetet, szóval nem saját példány, de igazán megérte. Egy újabb remek Fiala Borcsa féle humoros és tanulságos ifjúsági regényhez volt szerencsém.

   Hivatalosan is ezzel a kötettel zártam a nyarat és nyitottam az őszt, ami azért passzol igazán, mert Dani és szuper nagyapja, Berci papa, szünidei kalandjait követhetjük benne nyomon.

   A belevaló felnőtt motívuma nem első Fiala Borcsánál, hiszen emlékezzünk csak a Balatoni nyomozás Töpszli nénijére, a tetovált szupernagyira.

   Berci papa hozzá hasonló karakter, akiben hivatásos katonaként a saját nagyapámat véltem felfedezni.

   Az én Tatám szintén katona volt, régen az erdőket járta, imádott túrázni, szőlővel gazdálkodtak, gombászott, villanyszerelőként is dolgozott, ráadásul egyszer egy csorda vaddisznó elől menekült a hegyekben, máskor meg kígyó esett a fáról a nyakába. ;) Nem túlzok, valóban így történt.

   Berci papa amolyan modern Rambo, aki imádja a kisfiút és mindenre is megtanítja.

   Öröm volt kettejükről olvasni, a kapcsolatuk példaértékű és jó szívvel követendő.

   A bácsi és unokája ezúttal Borsod-Abaúj-Zemplén megye területeit járják be, főleg Sárospatakot, ahol vérfagyasztó eseményekbe csöppenek, elvégre a Rém visszatért és borzasztóbb, mint valaha...

   Gondolom mondanom sem kell, hogy a páros végül szerencsésen felgöngyölíti A bodrogközi rém évtizedekre visszanyúló kísértetjárását, közben pedig elsajátítják a túlélés minden csínját-bínját, az olvasó pedig velük együtt tanulhat mindeféle izgalmas, hasznos és szórakoztató dolgot.

   Elsősorban az eredeti humor volt az, ami igazán megfogott ebben a történetben. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az írónő remekel, olyan szófordulatokat használ, hogy olvasás közben hangosan kacarásztam még a buszon is, igazán jókat derültem a beszólásain.

Bodrogköz

   Fiala Borcsa remekül hozza a régi ifjúsági - és gyermekkönyvek hangulatát, közben mégis modern, mai. Kicsit olyan, mintha Nógrádi Gábor munkássága ihlette volna, ami óriási piros pontot jelent, mert magyar vonatkozásban, gyerekeknek szóló könyvek terén, nálam Nógrádi Gábor művei az etalonok.

   Az állatok sajnos kimardtak a sztoriból, pontosabban nem kaptak olyan órási szerepet, mint eddig, habár többször hangsúlyozva volt, hogy Dani hatalmas állatbarát, állatmentő. :) 

   Helyette viszont megkaptuk a hírhedt Rémet, ezt a furcsa és torz túlvilági figurát, akitől mindenki fél, retteg, a város lakói kereszet vetnek már csak a gondolatára is, dermesztő cselekedeteire pedig minden korosztály - minden ember jól emlékszik.

   Reméltem, hogy nem az lesz a főkolompos, akire úgy körülbelül a regény felénél már gyanakodtam, ám végül igazam lett. Sajnáltam a dolgot, de azért meg is értettem, hogy miért így lett megírva.

   A karakterek sokszínűek, akad köztük végtelenül szimpatikus, mint maga Berci papa, Dani és Juci néni és persze megosztó, irritáló személyiség, mint Alessandra Volpe grófnő...khm...khm...

   Olykor kicsit lassabban haladtam vele, mint kellett volna, mert a túlélési leírások egy idő után picit fárasztottak, ám aztán mindenért kárpótolt az utolsó negyed és a befejezés.

   Kivételesen a múltban is időzhettünk, a cselekmény két szálon futott, Berci ifjúkorában és jelenében egyaránt.

Sárospatak

   Nem titkolt célja volt a szerzőnek, hogy szórakozva okítson, játszva tanuljon az olvasó gyermek, ám azért felnőtt fejjel is bőven találtam benne érdekességeket, újdonságokat.

   A könyv igazi erőssége az az utánozhatatlan légkör, ami anno A Pál utcai fiúkból, a Tüskevárból és a Légy jó mindhaláligból is áradt, valamint külön kiemelném a retro életérzést, amely a régi Bujtor István filmek legemlékezetesebb pillanatait idézte meg előttem.

   Ezt a kedves történetet minden gyereknek olvasnia kellene, mert építő jellegű, izgalmas, néha picit ijesztő, ellenben valóban megmosolyogtat.

   Szuper lenne ha a mai gyerkőcök valóban így töltenék a nyári szünetüket. 

   Kint a szabadban, egymással bandzáva a nagyszülőkkel, elképzelt vagy megvalósult élményeket kergetve, nem pedig a telefonjaikat/tabletjeiket nyomogatva, a televízió előtt ülve...

   Pár szó a borítóról:  A borító most is Bernát Barbara érdeme.

   A kékes-szürkés árnyalatú borítón a Gombos-hegy pincéit láthatjuk, ami fontos helyszín a cselekményben.

   Dani ijedt arcára maga az iszonyatos Rém, annak árnyéka és a telihold vet furcsa ábrát.

   Illik az eddigi kötetekhez.

A sárospataki könyvtár