Könyvkritika: Fiala Borcsa - Kalandok az erdő mélyén

Fiala Borcsa

Kalandok az erdő mélyén

Magyar kiadás éve: 2021

Fülszöveg:

Ez ​itt életed legjobb nyarának receptje!

Hozzávalók:

2,5 hónap dögunalmasnak ígérkező nyári szünet

2 db szigorú nagyszülő

1 db elviselhetetlennek tűnő unokatesó

1 db cserfes, vagány lány

Elkészítés:

Fogd a hozzávalókat, keverd össze őket, és fűszerezd meg egy igazi filmcsillag felbukkanásával, házi kedvencek eltűnésével és egy szerelmi bájital készítésével. Adj hozzá néhány furcsa eseményt a régi óvodánál, és szórd meg a tetejét egy igazán, de tényleg igazán felejthetetlen esküvővel! Már tálalhatod is, jó étvágyat hozzá!

A két gyerek ijedten nézett össze. Georges idő előtt hazaért a forgatásról! Ráadásul döngő léptekkel az emeletre tart!

– Mit csináljunk, Jancsi? – suttogta halálra váltan Blanka.

Az unokatesója azonban fogta magát, és kiugrott az ablakon. Blanka döbbenten nézte, de csak egy pillanatig hezitált, aztán vakon utána ugrott. Igaza van a kuzinjának, a Georges előtt való megszégyenülésnél még a halál is jobb! Jancsi persze pontosan tudta, hogy a hálószoba ablaka alá benyúlik egy hatalmas almafa.

A betörés második számú aranyszabálya ugyanis: a fejedben milliméterre pontos mentális térkép legyen a helyszínről! A hármas számú aranyszabály pedig: ne pánikolj. Így Jancsi sztoikus nyugalommal mászott le a fáról. Igazán kár, hogy Blanka erről a szabályról még életében nem hallott, így reszkető inakkal és szaggató lélegzettel kecmergett le róla.

   Fiala Borcsa első két regényéről írt értékeléseimet az alábbi linkeken olvashatjátok: Könyvkritika: Fiala Borcsa - Bűntény a Dunán és Könyvkritika: Fiala Borcsa - Balatoni nyomozás.

   Az olvasás végeztével immáron egyszerűen nem értem, hogy miért nem kerítettem sort már sokkal hamarabb erre a kötetre, hiszen fantasztikus volt, jó kedvre derített és eddig számomra ez a kedvenc könyvem az írónőtől. :)

   Bár már tavaly óta a könyvtár polcán csücsül és sok gyerek kikölcsönözte, a szülők is ódákat zengtek róla, ráadásul ismerem az előző köteteket és azokat is szerettem.

   Valahogy mindig elsiklottam felette, ősszel és télen pedig csak szimplán nem volt hozzá hangulatom a nyárias, szünidős tematika miatt.

   Most viszont belevetettem magam és egyszerűen imádtam.

   Jó szívvel tudok visszagondolni rá, mert feltöltött, előhozta a régi emlékeket, amikor én is szinte egész nyáron a nagyszüleimnél voltam, csak nekem szerencsére mindkettő annyira cuki volt, mint a Papó és sosem volt olyan rémes nagymamám, mint Mamika. Brrrrrrr.

   Az alaptörténet ugyebár az, hogy Jankát vagyis Jancsit, a fiús és belevaló kislányt, valamint álmodozó, elvarázsolt unokatestvérét, Blankát a kétségbeesett szülők elküldik Komáromba, az Erdő utcába, ahol azt remélik: a szigorú néni majd jómodorra neveli két rosszcsont unokáját.

   A lányok teljes ellentétei egymásnak, kezdetben kerülik is a másikat, aztán rá kell jönniük, hogy ha túl akarják élni ezt a borzalmasnak ígérkező szünetet, csak egymásra számíthatnak.

   Kalandokból és rejtélyekből szerencsére bőven kijut nekik, mint általában Fiala Borcsa összes gyermek-főhősének.

   A környéken megszaporodnak a gyanús kisállat eltűnések, aztán persze ott van még Mamika kibírhatatlan viselkedése és ehetetlen házi kosztja, valamint egy híres filmsztár, Blanka nagy szerelme Georges Gougére is itt forgat éppen a közelben.

A komáromi erdő

   Később becsatlakozik még harmadiknak Bence, a piaci kofa unokája, így a csipet-csapat azon kapja magát, hogy hazudnak, betörnek, kémkednek, közben mégis megmentenek egy csomó állatot, összeboronálnak egy reménytelenül szerelmes, ám annál butyutább párt és még sorolhatnám.

   Ismét ki kell emelnem az írónő stílusát, ami fiatalos, pezsdítő, roppant vicces. Hatalmasakat kacagtam minden fejezeten, a szófordulatok annyira jól meg vannak írva.

   Fiala Borcsa remekül hozza a régi ifjúsági - és gyermekkönyvek hangulatát, közben mégis modern, mai. Kicsit olyan, mintha Nógrádi Gábor munkássága ihlette volna, ami óriási piros pontot jelent, mert magyar vonatkozásban, gyerekeknek szóló könyvek terén, nálam Nógrádi Gábor művei az etalonok.

    Ezek mellett pedig - újfent - nem tudok és nem is akarok elmenni szó nélkül a példaértékű állatszeretet és az érdekes, vicces állatkarakterek mellett. 

   Mici, a kendermagos és Páderpuff, a kefefarkú kutyus, valamint Rambó, a mindenre is képes rendőrségi eb vitték a prímet, aggódó gazdáikkal együtt, de itt aztán volt sok-sok jópofa állatsereglet, főleg, hogy a cselekmény egyik központi szála pont e köré épült.

A komáromi piac

   Imádtam, hogy a történeten belül voltak kisebb, más sztorik, hiszen Blankának elképesztő képzelőereje volt és ezt sokszor velünk is megosztotta. A romantikus, rózsaszín szívecskés, már-már nyálas mesék megmutatták azt, hogy milyen okosak és találékonyak a gyerekek, főleg ha unatkoznak.

   Jancsi talpraesett teremtés, akit soha semmi sem hozott zavarba és mindig-minden körülmények között feltalálta magát. Az agya folyton valami csínytevésen járt. Egymást kergették a fejében a hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb ötletek.

   Bence kicsit későn bukkant fel, de őt is sikerült egyből megkedvelnem, hiszen az eltűnt kutyust kereste oly nagy elánnal.

   Egyik kedvenc jelenetem mindamellett még az volt, amikor Jancsi Blanka zsarolásának köszönhetően kihallgatta, hogy a három korukbeli fiú mikről beszélgettek a Duna menti parton. Annyira jellemző az a beszélgetés. ;)

   Vagy maga a kecskeszaros eset, mint külföldi ínyenc bonbonok...

Komárom belvárosa

   A könyv igazi erőssége az az utánozhatatlan, ifjúsági hangulat, ami anno A Pál utcai fiúkból, a Tüskevárból és a Légy jó mindhaláligból is áradt, valamint külön kiemelném a régi, retro életérzést, amely a régi Bujtor István filmek legemlékezetesebb pillanatait idézte meg előttem.

   Ezt a kedves történetet minden gyereknek olvasnia kellene, mert tanulságos, izgalmas, de nem ijesztő, ellenben gyorsan lehet vele haladni és valóban megmosolyogtat.
   Szuper lenne ha a mai gyerkőcök valóban így töltenék a nyári szünetüket. Kint a szabadban, egymással bandzáva, elképzelt vagy megvalósult élményeket kergetve, nem pedig a telefonjaikat/tabletjeiket nyomogatva, a televízió előtt ülve...

   Pár szó a borítóról:  A borító most is Bernát Barbara érdeme.

   A zöldellő erdő és Mamikáék háza a háttérben, előtte pedig a Duna part és persze Jancsi teker legelől bringával, mögötte szorosan Blanka, majd Bence.

   Illik az eddigi kötetekhez.