Filmajánló: Jurassic World - Világuralom

Sziasztok! :)

   A hétvégén voltunk megnézni a Jurassic Park franchise utolsó? részét, ami egyben a Jurassic World trilógia harmadik, befejező darabja.

   Tudjátok jól, hogy hatalmas Chris Pratt fan vagyok, szóval engem igazából már azzal megvettek a készítők kilóra, amikor anno őt tették meg a negyedik, ötödik és most a hatodik filmek férfi főszereplőjévé. ;)

   Az előző felvonásról írtam anno a blogon. Emlékeztek még? Filmajánló: Jurassic World - Bukott birodalom.

   Az előzetesekből persze tudni lehetett, hogy a régi, eredeti szereplőgárda három oszlopos tagja ismét tiszteletét fogja tenni és nemcsak valami szuper, ám roppant haszontalan cameo erejéig.

   Sam Neill, Laura Dern és Jeff Goldblum újfent fontos szerepeket töltöttek be, habár a jelenlétük többször mégis inkább erős és totális fanservice-ként hatott. 

   Mondjuk ezzel nekem személy szerint nem akadt gondom, remek volt újra látni őket a már jól ismert karakterek bőrébe bújva.

   A Bukott birodalom úgy ért véget, hogy Maisie szabadon engedte a dinoszauruszokat, valamint sokukat elszállították a licitáló milliárdosok, így lényegében megvalósult az, amit már az első filmben is hangoztattak, ráadásul azóta ikonikussá mondattá vált: Az élet utat tört magának.

   A film pedig pontosan ezt a cseppet sem mindennapi élethelyzetet tárja elénk. Miként él együtt a mai, modern korban az ember és a dínó?

   Legalábbis sokan azt gondoltuk, hogy majd ezen lesz a fő nyomaték, ám nem teljesen így történt és ezért a film erősen támadva lett.  A mondandója fontos, de valamiért mégsem fektettek rá lényeges hangsúlyt, háttérelemként szolgált csupán, Maisie és Kék kölykének elrablása és a titokzatos sáskás incidens mellett.

      Egyébként most is kitűnő példáját láthattuk annak, hogy az ember milyen gyarló, hataloméhes és mennyi mindent képes elkövetni azért, hogy kizsákmányolja a védtelen állatokat. Különösképpen nem akasztotta meg őket annyira a dinoszauruszok megjelenése, szinte azonnal elkezdték hozzájuk igazítani a gonosz, kegyetlen terveiket. :( Ez szomorú, de talán az egyetlen valóban reális dolog volt a filmben, mert simán el tudom hinni, hogy egy ilyen váratlan dologból mások csupán csak nyerészkednének.

    Mindenképpen jelentős mondanivalóval bír, megfogalmaz egy roppant erős társadalomkritikát, hiszen láthatjuk, hogy az emberek egyszerűen nem képesek békén hagyni ezeket a különleges élőlényeket. Gyötrik, fogságba ejtik és a saját, önző céljaikra használják fel őket.

   Gondolom tehát, hogy senkit sem lepek meg, amikor leírom, hogy én végig a dínóknak drukkoltam és cseppet sem bántam, amikor a húsevők közül páran felfalták az embereket.

   Persze izgultam és aggódtam, hogy Chris Pratt és társai ne így járjanak, ám egy percig sem sajnáltam senki mást.

   Külön kiemelném az újfajta tudományos körülmények bemutatását, a tollas dínók megjelenését, amit a valóságban szintén sokáig tagadtak, nem ismerték el a tudósok, ám most már hivatalos paleontológiai tényállásként kezelték itt is.

   A látvány természetesen első osztályú volt, csakúgy, mint a zene és a sötétebb, baljóslatúbb, már-már horrorisztikus hangulat, valamint képi világ is igazán jót tett az egésznek.

   Visszatérő szereplőkből és visszatérő célozgatásokból rengeteg akadt, ezeken igazán jót lehetett nevetni, mert szuperül beleépítették a cselekménybe.

   Szerintem egy kerek, korrektül lezárt befejezést kaptunk, amit most már semmiképpen sem kellene tovább bolygatni.

   Minden szereplő, így vagy úgy, de révbe ért, színt vallott, beteljesítette a célját.

   Lehet vitatni a túlságosan idilli befejezést, a valóban lehetséges harmóniát ember és dinoszaurusz között, de ne felejtsük el, hogy ez elsősorban egy szórakoztató mozi, - igazából mindig is az volt -  látvánnyal és nosztalgiával megfűszerezve, engedjük most el és szimplán csak próbáljuk meg élvezni. :)