Könyvkritika: J. J. McAvoy - Fekete szivárvány

J. J. McAvoy

Fekete szivárvány  (Black ​Rainbow)

Szivárványok duológia - Első kötet

Magyar kiadás éve: 2022

Fülszöveg:

Egy sorsfordító találkozás története.

Az érzéki egyhetes kaland után, amit a bárban megismert zenésszel átélt, Thea Cunning nem hitte, hogy valaha újra látja Levi Blacket.

Majd elérkezett a hétfő reggel, és ráébredt, hogy a korábbi szeretője nemcsak a professzora, hanem Massachusetts állam egyik legmenőbb büntetőügyvédje is.

Mivel a kurzuson mindenki abba a tizenkét diákból álló csoportba akar bekerülni, akiket Black professzor a szárnyai alá vesz, a feszültség egyre csak fokozódik. Thea az óra leadását fontolgatja, tekintettel az együtt töltött szenvedélyes hétre és a tagadhatatlan vonzalmukra. Végül is vannak más (kevésbé dühítően szexi) jogászprofesszorok is az egyetemen.

Ám hogy elérje célját és kiszabadítsa az apját a börtönből, Thea tudja, hogy a legjobbtól kell tanulnia – és az nem más, mint Levi Black.

De lehetséges a legjobbtól tanulni anélkül, hogy a legjobb ágyában kötnénk ki?

   A Könyvhétre sajnos nem tudtam elmenni, pedig tervben volt és nagyon szerettem volna, ám közbe jöttek bizonyos egészségügyi gondok...:(

   Ez a kötet viszont a Kívánságlistám élén helyezkedett el és már rettentően vártam a megjelenését, szóval amikor kiderült, hogy lőttek a budapesti útnak, gyorsan megrendeltem a Könyvmolyképző kiadó weboldaláról.

   Óriási elvárásokkal álltam neki, mert a fülszöveg egyből elnyerte a tetszésemet. Mindig szerettem az ilyen titkos tanár-diák viszonyokról olvasni, ebben a történetben pedig Thea, az egyetemi joghallgató keveredik tiltott kapcsolatba a professzorával.

   A Molyos százalékok alapján ez egy igen jó könyv, de én most azoknak a táborát fogom erősíteni, akiknek sajnos annyira nem tetszett és végül csalódást okozott.

   Az első és legnagyobb gondom az volt vele, hogy az ígéretes tartalom ellenére keveset kaptam a tiltott szerelemből, az elfojtott vágyakból, a bújkálásból és az izgalmakból, ami általában jellemezni szokta az ilyen tematikájú sztorikat.

   A két szereplő között egyáltalán nem működött a kémia. Számomra nem. Nekem ennél sokkal több kell, hogy történjen két ilyen heves természetű, makacs, önfejű karakter között. Annyira felszínesnek érződött a kapcsolatuk.

   A cselekmény először két szálon fut, a múlt és a jelen történéseit tárja elénk, amiben láthatjuk Thea és Levi első találkozását, majd a pásztorórákkal teli egy hetet, amiben megegyeznek, ám ahhoz képest, hogy folyton csak szexeltek, mégsem éreztem azt, hogy ők tényleg akarják egymást, azt meg pláne érthetetlennek tartottam, - megállapodás ide vagy oda - hogy hirtelen érzéseik alakultak ki a másik iránt.

   Igazából nem tudom pontosan megmagyarázni, mégis valami hiányzott ebből az egészből.

   Sokszor azon kaptam magam, hogy nem kötött le, lassan haladtam vele, illetve kimondottan idegesített Thea hozzáállása.

   Levi szimpatikus főhős volt, őt viszonylag hamar megkedveltem, még úgy is, hogy sokszor totálisan bunkó módon viselkedett a diákjaival és persze a lánnyal, de mégis átjött az önmagával folytatott belső vívódása.

   Thea esetében viszont egyszerűen azt éreztem, hogy semmi sem elég jó neki. Képtelen megállapodni, keresi az útját és sosem tudja mit akar igazán. Bőven volt rá ezer meg egy indoka, amiért gyötrődhetett a hivatása, a végős célja és Levi miatt. 

A kép forrása: Pinterest

   A mellékszereplőket - mint az ilyen erotikus-romantikus könyveknél általában  - újfent tölteléknek éreztem.  A testvéreket, - mindkét részről - a családot, a csoporttársakat. Kidolgozatlanok voltak és csak a szokásos díszlet funkciót töltötték be. Úgy gondolom, hogy nem sok mindennel járultak hozzá az események alakulásához, kivéve talán Tristant, aki Levi barátja és sógora volt.

   Az erotikát sem éreztem kellőképpen kiemelkedőnek. Sokat szexeltek, szinte mindig-mindenhol, ezerszer, de ennyi. Nem mozgatott meg bennem sokat, főleg nem vágyat, izgalmat.

   Az egyetlen pozitívum, amikor a jelenben egymást kerülgették, piszkálódtak, de közben mégis akarták a kapcsolatot. Ez a Se veled, se nélküled! dolog volt az egyedüli ami megfogott.

   Tetszett még, hogy jobban beleláthattunk a büntetőjoggal kapcsolatos esetekbe, az ügyvédek és az ügyvédbojtárok mindennapjaiba, valamint a végső csavar az nálam is ütött!

  Már A szívtipró és a 30 fülledt nap köteteknél is írtam, hogy kezdek kicsit besokallni a New Adult regényekkel, pontosabban ennél kiemelkedőbb szereplőket kell alkotni és nem árt egyensúlyt teremteni az erotika, valamint a romantika és a dráma között. 

A kép forrása: Pinterest

   Hiányzott a szókimondás, a vad vágyak, a fülledtség. Thea és Levi sokszor robot módjára csinálták a dolgokat és ebben valóban semmi izgatót nem találtam. 

   Egyáltalán nem szerettem az írónő stílusát. Az efféle benyögések, mint a Argh..., Urgh..., Uhhh..., Ahhh... és társaik pedig az agyamra mentek, roppant zavaróan hatottak.

   Ha netán megjelenik a folytatás, amit kétlek, mert igazából csak egy 154 oldalas kisregény, akkor sem fogom elolvasni. Egyszeri kikapcsolódásnak megfelelt, de ennyi.

   Hasonló témában, sokkal komplexebb karakterekkel, pikáns erotikával, ezerszer jobb élményt nyújtott a Whitney G. féle Alapos ​kétely.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata és hozza a klisékkel teli vonalat.

   A szexi, nevéhez méltó módon feketébe öltözött Levi Black professzor éppen kigombolni igyekszik az ingét, alatta megvillan tökéletes teste. Tipikus. Tucat.

A folytatás borítója