Könyvkritika: Christine d'Abo - 30 ​fülledt nap

Christine d'Abo 

30 ​fülledt nap  (30 Days)

30 duológia - 1. rész

Magyar kiadás éve: 2020

Fülszöveg:

Hosszú ​éveken át Alyssa csak az emlékeivel bújik ágyba. De vajon készen áll-e arra, hogy az álmaiban ébredjen fel? Sokan egész életükben várnak arra, hogy megtalálják a lelki társukat. De Alyssa Barrow sorsa máshogy alakul. Ő tizenkilenc évesen ismerkedik meg Robbal, és mind a ketten készen állnak arra, hogy boldogan éljenek, amíg… Rob beteg nem lesz. Utolsó napjainak egyikén Rob arra biztatja fiatal, gyönyörű feleségét, hogy ne dobja el magától a boldogságot – vagy az élvezetet. Még különös ajándékot is hagyományoz feleségére, egy szexjátékot, amellyel arra bátorítja Alyssát, hogy lépjen túl a kapcsolatukon. Harminc kártyát hagy feladatokkal, harminc napnyi élvezetes tanáccsal. Tudni fogod, mikor jön el az idő – mondja. Most, két évvel később, amikor Alyssa találkozik szexi új szomszédjával, Harrison Kemppel, elkezd azon gondolkozni, hogy lehet, tényleg elérkezett az idő… Harrison a nők megtestesült álma kidolgozott combjával és ördögi vigyorával. Alyssa összeszedve minden bátorságát, mesél Harrisonnak az elhanyagolt kártyákról, és megkéri rá, hogy segítsen neki a felfedezésben. Ez olyan kívánság, amit Harrison boldogan – teljesít. Harrison tapasztalt érintése és forró csókjai életre keltik Alyssát. De az annyira nem is ártatlan játszadozás hamarosan mélyebb kapcsolattá alakul, és Alyssa ráébred, hogy nem csak a szexre áll készen, hanem a szerelemre is. De mit is mondanak a kártyák a Harrisonnal kapcsolatos jövőről? Szaftos, szívet melengettető és érzelmes. A 30 Nap felfedezi az újrakezdés fájdalmát és örömét. Megmutatja nekünk, merre is vezet egy kis bátorítás, egy apró bátor lépés.

   Teljesen véletlenül, random módon választottam magamnak ezt a kötetet, persze a fülszöveg alapján, ami egyébként felkeltette a kíváncsiságomat, ráadásul eddig nem is olvastam még a Maxim kiadó Passion válogatásából.

   Volt egy 20%-os kuponom az Álomgyár könyvesboltokba, beváltottam és ez a regény jött velem haza, a második és egyben befejező részt pedig már Várólistára és Kívánságlistára tettem.

   Mondjuk, azért annyira nem nyerte el a tetszésemet, nem okozott maradandó élményt, jóval többet vártam tőle, de egyszeri kikapcsolódásnak tökéletesen megfelelt.

   Viszonylag rövid, mindössze 320 oldalas kis történetről beszélünk, amivel egész jól haladtam, olvastatta magát, csak sok problémám volt vele.

   Ismertek már, egyáltalán nem vagyok prűd, imádom az erotikus sztorikat, de ebben aztán tényleg nem sok minden történt a féktelen szexen és a drámázáson kívül.

   Igazi pornó regény, ami nem sok újdonsággal szolgált. 

   Belevaló volt, szókimondó, vad és nyers, ami nem baj, pont ez a lényege az ilyen történeteknek, csak nem éreztem a kémiát a szereplők között, - Igen! Ez a vesszőparipám! - ráadásul a többi karakter eléggé kidolgozatlannak bizonyult, nem töltöttek be lényeges funkciókat, néha előmozdították a cselekményt, de olyan kötelező módon, nem természetesen.

   Rob, a halott férj, nekem például óriási dilemmát okozott. Mindig le vort írva és többször ki lett hangsúlyozva, hogy Alyssa és ő szerették egymást, szinte már-már tökéletes házasságban éltek, de akkor miért nem együtt csinálták ezeket az izgalmas szex-kalandokat?

   Miért kellett úgymond megvárni, hogy Rob meghaljon és Alyssa utána találjon igazán magára és ismerje meg a valódi vágyait, a valódi szexualitását? Ezt egyszerűen nem értettem.

   Harrison és Alyssa laza, csak ,,Dugópajtások vagyunk, semmi érzelem!"kapcsolata már az elején halálra volt ítélve, tudjátok, hogy sosem hittem ebben a barátság extrákkal dologban, férfi és nő között  nem működik, csak akkor, ha az egyikük a saját neméhez vonzódik. Én legalábbis így gondolom.

Az eredeti borító

   Egy idő után a 30 fülledt napban is elkerülhetetlenek lettek az érzelmek, a féltékenység, az exek okozta bizonytalanságok és úgy egészében véve, a másik iránti totális bizalmatlanság.

   Akadtak humoros, nagyon vicces jelenetek, ezeken mindig jókat nevettem, sokszor elég hangosan.  Néztek is a vonaton, hogy vajon mi bajom van?

   A gyász feldolgozásáról és az újrakezdésről szóló részek tetszettek, ezekben voltak találó gondolatok.

   Szimpatikusnak hatott, hogy Rob nem bizonyult önzőnek és valóban szerette annyira a feleségét, hogy jót akart neki, szinte kötelezte rá, hogy egyszer majd lépjen tovább, semmiképpen sem kötötte röghöz, ehhez pedig egy extrém furcsa megközelítést választott, szinte felrázta Alyssát.

    Az alapötlettel nem volt bajom, de a kivitelezéssel akadtak gondok.

   Olvasás közben sokszor azt éreztem, hogy az Utóriat: Szeretlek, a Montmartre-i ​szerelmes levelek és valamelyik vadabb szexkönyv mixét forgatom.

   Többet nem igazán tudok róla írni, ez most ilyen kis rövidebb értékelés lett.

   El fogom olvasni a folytatást, az Epilógus igen jól felvezette Glenna és Eric szálát.

   Pár szó a borítóról:  A borító a német kiadás magyarosított változata és jobban tetszik, mint az eredeti, mert sokkal inkább illik a történethez.

   Alyssa és Harrison, no meg azok a bizonyos kártyák.

A második rész magyar borítója