Filmajánló: Doctor Strange az őrület multiverzumában

 Sziasztok! :)

   Tegnap voltunk megnézni a mozikban a Doctor Strange második részét, amit már persze nagyon vártam, főleg amióta a Pókember: Nincs hazaút utolsó stáblistás jelenete ennek a filmnek az első hivatalos előzeteseként szolgált.

   A multiverzum, a variánsok, az alernatív valóságok és az ezekkel kapcsolatos kalamajkák már ott is főszerepet játszottak, itt pedig tovább tetőzött a baj.

   America Chavez feltűnésével még inkább felborult minden, ráadásul már a Loki sorozatban is láthattuk, hogy mi történik, amikor más univerzumok lakói találkoznak egymással.

   Azért nekem picit csalódás volt a film, mert megint bedőltem a rajongók által megjósolt, megtippelt teóriáknak, pedig nagyon nem kellett volna!

   Annyiszor megfogadtam már, hogy nem fogok ezeknek hinni, de valahogy sosem bírom ki, reménykedek, még az utolsó pillanatokig is.

   Strange variánsaiból Dunát lehetett rekeszteni, megannyi személyisége feltűnt és csak annyi volt bennük a közös, hogy ugyanúgy vagy roppant hasonlóan néztek ki...aztán ebben ki is merült minden, elvégre a Doki alteregói nem semmi karaktereknek bizonyultak.

   Nem árulok el nagy titkot, amikor leírom, hiszen ez már az előzetesekből bőven kiderült. Akadt itt Védelmező, Gonosz, Zombi és Eltévejedett Strange is, viszont nem feltétlen kell egyből elhamarkodott következtetéseket levonni, hogy ki volt éppen a jó vagy a valódi bűnös, az igazi rossz.

   Wanda karaktere és ezáltal Elisabeth Olsen teljesen ellopták a showt, ez tagadhatatlan. Egyetértek azokkal, akik azt írták/nyilatkozták, hogy Strange csupán mellékszereplő volt a saját filmjében. :(

   Benedict Cumberbatch természetesen most is zseniálisat alakított, megannyi személyiséget kellett bemutatnia, mégis eltörpült Olsen remekbe szabott és ijesztően elszánt Skarlát Boszorkánya mellett.

   Benedict Wong Wongja és Rachel McAdams Christine Palmere azt hozták, amit már láthattunk tőlük, valamint a Mordó bárót játszó Chiwetel Ejiofor szintén, maximum árnyalták picit a figurákat.

   Az újoncnak számító Xochitl Gomez simán felvette a versenyt a nagy nevekkel és méltó volt hozzájuk.

   Muszáj kiemelnem a cameókat, amikből a találgatásokhoz képest igen kevés akadt, de azok - számomra - nagyot ütöttek.

   Az Illuminátus nem szerepelt olyan sokat, nem rajtuk volt a hangsúly, de a megjelenésük egyöntetű üdvrialgást váltott ki a nézők között, totális fanservice-ként működött, amikor pedig Wanda megjelent és...no erről szót se többet, de azok a jelenetek aztán rendesen odavágtak mindenkit. ;)

   A másik kedvenc részem az volt, amikor America és a Doki átszáguldottak egy csomó univerzumon.

   Sokszor nem lehetett követni, hogy mit is látunk pontosan, merre járunk, de a címéhez méltón őrületes látványt nyújtott, 3D-ben meg pláne.

   Szerintem a film nem érthető a Disney+-on futó WandaVision sorozat nélkül, azt mindenképpen érdemes előtte megnézni. Az ott megtörtént események szorosan kapcsolódnak Wanda szálához, tetteinek motiválói, erejének és a Setét Könyv eredetének komplett magyarázói.

   Két stárblistás jelenetre számítsunk, melyből az egyik inkább vicces, a másik pedig egy újabb cameóval szolgál, amivel együtt előrevetíti Doctor Strange jövőbeni kalandjait. Szuper izgalmas, ám utána kellett olvasnom, hogy megértsem, valójában mégis mit jelent?!

   A zene, valamint a horror elemek sokasága, a rémisztő hangulat engem is megbabonázott, de akkor sem nevezném horror filmnek, szerencsére. Tudjátok jól, hogy azokat utálom.

   A harcok, főleg a hangjegyekkel való csata, egyszerre szürreális és egyedi, de még jobban tetszett a Kamar-Taj ostroma. Kicsit hasonlított a Roxfort ostromára.

   A befejezés mind Strange, mind pedig Wanda szempontjából erősen kérdéses, már most  jó lenne látni a folytatásokat.

   MCU fanoknak kötelező darab, ez egyértelmű.

   Azért kicsit jobban várom a Thor: Szerelem és mennydörgést.