Könyvkritika: Agatha Christie - A Hét Számlap rejtélye és a Pókháló
Sziasztok! :)
A mai bejegyzésemben két olyan Agatha Christie krimiről hozok értékeléseket, amelyeket az utóbbi időben olvastam és nagyon tetszettek. :)
Íme:
Agatha Christie
A Hét Számlap rejtélye (The Seven Dials Mystery)
Battle főfelügyelő - 2. kötet
Magyar kiadás éve: 1995-től folyamatosan
Fülszöveg:
Nagy-Britanniában 1929-ben, Magyarországon viszont csak 1995-ben jelent meg először a G. K. Chesterton fő művének tartott, Az ember, aki Csütörtök volt című regény hatásait tükröző regény, A Hét Számlap rejtélye.
Melynek helyszíne Chimneys, Lord Caterham vidéki kastélya, ahol fiatalokból álló vidám társaság vendégeskedik. Egyikük sem éppen korán kelő, ám akad közöttük egy, Gerald Wade, aki minden képzeletet felülmúlóan sokáig alszik. Olyannyira, hogy mire leér reggelizni, szinte már ebédre terítenek.
Ez persze nem csak a háziasszonyt, hanem a többieket is bosszantja, ezért – legalábbis szerintük – remek tréfát eszelnek ki, néhány hangosabbnál hangosabb ébresztőóra közreműködésével.
Csakhogy a fiatalember másnap nem hogy a megszokottnál korábban, de egyáltalán nem érkezik le a reggelihez. Mi több, később sem. Majd megjelenik az inas, aki szörnyű hírrel szolgál az érdeklődőknek: „… a szerencsétlen fiatalember örökre elaludt.”
Majd kicsivel később az akkori társaság újabb tagja leheli ki lelkét. Már az első haláleset is kétségeket ébresztett egyes emberekben, ám ez a második komoly lavinát indít el – minden szinten.
Főleg, mert mindkét esetben szóba kerül a Hét Számlap, ám senki nem tudja biztosan, mi is az pontosan. Csak annyiban lehetünk biztosak, hogy valami rejtély van a dologban. És persze nincs olyan rejtély, amit Lady Eileen Brent ne akarna felderíteni. Főleg, ha érintett az ügyben.
Miss Marple és Hercule Poirot helyett vele, és a két „tökfilkóval” kell beérnünk. A rend hivatalos őreit pedig Battle főfelügyelő képviseli. Persze nincs könnyű helyzetben, de ehhez valószínűleg már hozzászokott. Vagy ha nem, hát most alkalma nyílik rá. Miss Brent ugyanis olyan, de olyan dolgokat művel…
A születésnapomra kaptam/kértem ezt a könyvet a páromtól, mert valami olyan AC krimire vágytam, amit még nem olvastam és ami eltér egy picit a megszokottól.
Ebben a kötetben ugye sem Poirot, sem pedig Miss Marple nem nyomoznak, sőt igazából egyik ismert AC detektív sem, helyettük amatőrök és kotnyeles fiatalok veszik kezükbe az ügyet, no és persze Battle főfelügyelő.
Őt és igazából sok karaktert ismertem már a Chimneys titka/Királyok és kalandorok című kötetből.
A sztori kvázi annak is lehetne a folytatása, hiszen a helyszín, az újabb gyilkosság és gaz bűntett sajnos megint a Chimneys udvarház.
Ez olyan, mint amikor A titokzatos stylesi eset és a Függöny - Poirot utolsó esete ugyanott játszódtak, de emlékeztett A tengeralattjáró tervrajza című Poirot novellára is.
Titkos társaságok, politikai összeesküvések, kémkedés, hamis személyazonosságok, lopás és megannyi bűncselekmény jelenik meg ebben a regényben.
Egész sok karakterrel találkozhatunk, eleinte kicsit nehéz volt követnem, hogy ki-kicsoda, pedig évekkel ezelőtt olvastam már a Chimneys titkát, mondjuk az annyira nem nyerte el a tetszésemet, ez viszont annál inkább.
Lady Eileen Brent álá Batyu, egy roppant belevaló, kalandorvágyó hősnő, akit minden érdekel és elszánja magát, hogy megoldja az ügyet. Kicsit emlékeztetett és hasonlóságokat véltem felfedezni közte és a Miért nem szóltak Evansnak? Lady Francese között.
A szótlan, komor, de roppant okos Battle főfelügyelővel egész jól kiegészítették egymást. Jókat tudtam derülni kettejük sokféle szópárbaján.
A humor és a jellemek ábrázolása mindvégig erős faktorként funkcionáltak, de ezt szerettem benne a legjobban.
Voltak tippjeim a gonosztevők kilétét illetően, ezekből egy be is igazolódott, a többi viszont meglepett.
Mit írhatnék még? Ha valami másra, valami kicsit kevésbé szokatlanra vágytok AC tollából, akkor ezt a könyvet bátran ajánlom nektek is.
Pár szó a borítóról: Elől az altatóval teli fiola, ami egyben óra is és utal az egyik gyilkosság elkövetésére, valamint a Hét Számlapra.
Háttérben pedig maga Chimneys birtoka.
Agatha Christie
Pókháló (Spider's Web)
Magyar kiadás éve: 2008-tól folyamatosan
Fülszöveg:
Clarissa Hailsham-Brown szép, fiatal, életvidám nő. Nemrég ment férjhez a Külügyminisztérium egyik vezetőjéhez. A férfi elvált, volt felesége egy gyanús kábítószer-élvezőhöz (vagy kereskedőhöz?) ment hozzá.
Egy esős tavaszi estén Clarissa éppen megszabadul vidéki kúriájukban a szállóvendégektől, akik vacsorázni mennek a golfklubba, mikor férje nagy hírrel tér haza: a köd miatt „Mr. Jones” repülője nem Londonban száll le, hanem a házuktól néhány mérföldnyire lévő kis repülőtéren. A miniszterelnök is hozzájuk tart egy kis titkos megbeszélésre. Ám amikor Hailsham-Brown elindul „Mr. Jones” elé, Clarissa egy hullát talál a nappaliban! A volt feleség új férje az… Ráadásul visszaérkeznek a vendégek a vacsoráról, megjelenik a rendőrség is, és kezdetét veszi a nyomozás. De közben eltűnt a hulla!
Agatha Christie színdarabjából Charles Osborne írt regényt, minden Christie-rajongó őszinte örömére. Most először jelenik meg magyarul.
Hűha, nagyon tetszett. Nem is értem, hogy miért nem olvastam eddig?
A könyvtárból kölcsönöztem ki, innen tőlünk, mert az egyik olvasó dicsérte, hogy mennyire bravúros, szórakoztató.
Eredetileg ez egy színdarab volt, amit anno Charles Osborne írt át regénnyé és milyen jól tette. Imádtam.
A Három vak egérhez hasonlóan nincsenek benne indokolatlan körök, ráadásul megrázó dolgok derülnek ki, közben pedig még egy picit humoros is, hiszen Clarissa nagy tréfamester, de amikor valóban hullát talál senki sem hisz neki. :)
Annyira drukkoltam, hogy most az egyszer végre a folyton gyanús komornyik legyen a tettes...
Ebben a sztoriban szintén fontos szerepet játszott a politika, a gyanakvással teli, két háború közti bizonytalan időszak. Mint írtam azt már fentebb, alapjában véve itt-ott kicsit viccesnek bizonyult, mert a főszereplő hölgy sokat füllent és szeret mások kárára poénkodni, de ezektől eltekintve igen komoly és súlyos témákat boncolgatott, mint például a családon belüli erőszak, a csalás, a lopás, a drog, a gyermekbántalmazás és bizony a pedofília, szexuális zaklatás. :(
Agatha Christie, írásaiban nem sokszor ásta bele magát ezekbe a témákba, de amikor megtette, akkor igen komoly és elgondolkodtató dolgokat fogalmazott meg róluk.
A valódi tettes kilétére természetesen most sem sikerült rájönnöm, pláne nem a motivációira, szóval meglepődtem, mint mindig.
Izgalmas krimi, valóban mentes a felesleges leírásoktól, üresjáratoktól, egyszerűen pörög a cselekmény, nincs megállás.
Kevés szereplő, de azok még a 220 oldalához képest is igen jól ki voltak dolgozva.
Szuper lenne egyszer megnézni a színházban. :)
Pár szó a borítóról: A új, Helikonos kiadás borítója nagyon szép. Talán az egyik legjobb AC borító amit mostanában láttam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése