Könyvkritika: Whitney G. - Alapos ​kétely

Whitney G.

Alapos kétely  (Reasonable ​Doubt Full Series)

Magyar kiadás éve: 2018

Fülszöveg:

A farkamnak megvan a maga étvágya – ami nagy és igen sajátos étvágy. Olyan nőt akar, aki szőke, formás és lehetőleg nem egy kibaszott hazudozó. (Hogy miért, az egy külön sztori.)

Menő ügyvédként nincs vesztegetni való időm párkapcsolatra, ezért névtelen csevegéssel és interneten megismert nőkkel elégítem ki az igényeimet.

A szabályok egyszerűek: egy vacsora, egy éjszaka, zéró ismétlés.

Ez csak alkalmi szex. Nem több, nem kevesebb.

Legalábbis így volt egészen Alyssáig.

Ő egy 27 éves ügyvédnő, könyvgyűjtő és állítása szerint a legkevésbé sem vonzó. Elvileg jogi tanácsokat adtam neki késő esténként, és rábízhattam a heti kalandjaim részleteit.

De aztán bejött a cégemhez egy interjúra. Egy hallgatóknak kiírt gyakornoki pozícióra… És rohadtul megváltozott minden.

Az év egyik legerotikusabb könyve, amiben a forró jelenetek mögött mély lélektani összefüggések bontakoznak ki a múltbéli drámák felszínre kerülésével.

Hagyd, hogy elraboljon!

   Ez volt a második kötet amit elolvastam a múltkori akciós Rubin pöttyös rendelésemből és kezdetben kicsit bizalmatlan voltam a kötettel, de végül egész megszerettem és elmondhatom, hogy tetszett.

   A bizalmatlanságom fő okát a halmozott klisék erdeje adta, amit ugyebár már igazán megszokhattam az ilyen történeteknél. 

   Kőgazdag, velejéig bunkó pasi, aki csak és kizárólag szexre vágyik a titkolt, tragikus múltja miatt, valamint nála évekkel fiatalabb nő, aki még naiv és aki a végtelenségig reméli, hogy a férfi majd miatta fog megváltozni.

   A mellékszereplőkről megint alig tudtunk meg valamit, a középpontban mindig Andrew és Aubrey voltak, akik tipikusan Se veled, se nélküled! kapcsolatban tobzódtak, főszerepben az állandó, vad szexxel, amíg a lány többet nem kezdett érezni és akarni, természetesen...

   Ez a könyv egyébként eredetileg egy három részes kisregény sorozat gyűjteménye, összessége és jobb is, hogy így jelentette meg a kiadó, hiszen az első két kötet, még száz oldal sincs.

   A felütés, a kezdés számomra kicsit megdöbbentő volt, pirultam is rendesen, hiszen egy orális aktus szókimondó leírásával kezdődött. 

   Szóval néztem is rendesen, hogy ez a könyv bizony kemény lesz, ami a későbbiekben sem változott, hiszen rengeteg, részletes szexjelenet volt benne, mocskos beszéddel, mondjuk nem bántam. ;)

   A történet valóban nyers, provokatív és kicsit túlontúl őszinte, már ami az aktusokat illeti, hiszen morális középpontjában az állandó, hazudozó főszereplők állnak, főleg Andrew, aki tényleg egy nőben sem képes már megbízni és erre utólag persze kiderül, hogy bőven van oka.

   Külön kiemelném, hogy érdekesnek találtam a ügyvédi közeget, mert ilyen könyvet még nem olvastam. A fejezetek elején található és sokatmondó jogi kifejezések nagyon találónak bizonyultak, akárcsak az, hogy Aubrey eredetileg táncosnő, balerina akart lenni és mindent elkövetett, hogy megvalósítsa az álmait és ne a szülei kényszere határozza meg az életét.

   Andrew-ra viszont sokáig haragudtam, mert annyira bunkó módon viselkedett, hogy arra szavakat nem lehetett találni. Értem persze, hogy miért lett ilyen és megsajnáltam, amikor a múltjáról olvastam, de a legtöbb esetben totálisan értékelhetetlen és minősíthetetlen volt a viselkedése.

   Persze ő mindig arra hivatkozott, hogy előre szólt, de akkor is, úton-útfélen megalázta szegény lányt. Borzalmas volt. Amikor kedve volt, akkor magához húzta, amikor nem, akkor egyszerűen eltaszította, eldobta.

   Aubrey mindent elkövetett, hogy kitörölje ezt a férfit az életéből, de Andrew nem sok választást hagyott neki. Eléggé mérgező kapcsolat volt az övék és sokszor a fejemet csóváltam, hogy miért is hallgassa meg újra és ad neki még egy esélyt? Persze tudom, ez így volt megírva és lehet, hogy a valóságban én sem tudnék ellenállni...

   Mindent összevetve: Örülök, hogy elolvastam, mert tetszett. A romantika viszont teljes mértékben háttérbe szorult benne, inkább a szexen volt a hangsúly.

   Az, hogy ők ketten kezdetben csak barátok voltak és leveleztek vagy üzeneteket küldtek egymásnak, csak még jobban megerősített abban a hitemben, hogy férfi és nő között egyszerűen nem létezik barátság, főleg esetükben, ahol tulajdonképpen mindig-mindketten többet akartak.

   Pár szó a borítóról:  A borítóban nincsen semmi extra. Egy öltönyös férfi, aki ugye Andrew lenne és aki a mandzsettagombját szorongatja, aminek a későbbiekben lesz majd jelentése, de ennyi.