Magyar írók könyvei, amik nagyon tetszettek

Sziasztok! :)

   Ebben a bejegyzésben olyan magyar írók könyveit fogom ajánlani nektek, amiket még régebben olvastam és nekem nagyon elnyerték a tetszésemet.

   Az az igazság, hogy erre nem vagyok büszke, de ritkán olvasók hazai szerzőktől, így ezek a kötetek több szempontból is kiemelkedőek a számomra.

   Ti szoktatok magyar szerzőktől olvasni? Ha igen, akkor ajánljatok pár történetet.

   Íme a lista:

1. Gaura Ágnes: Túlontúl

   Első olvasásom volt Gaura Ágnestől, de nem bántam meg, mert nagyon tetszett.

   Kellett már valami igényesen megírt, izgalmas és romantikus tündérsztori és ez a könyv pont ilyen volt. A szereplők roppant szerethetőek. A kedvenceim mégsem az emberek lettek, hanem a két tündéri manó, Csókacsíny és Rókaszó. Hatalmas beszólásaik voltak és mindig jókat mosolyogtam rajtuk. Olyan édesek. *_* Kicsit Dobby érzésem lett, de nálam az csak jót jelent. 

   Tetszett az egész világ, a mesék, a mondák, a regék összefűzése.

   Tanultam is belőle, mert sosem tudtam, hogy Magyarországnak ilyen hatalmas és szerteágazó a tündérvilága. Nagyon érdekesnek találtam.

2. Virág Emília: Sárkánycsalogató és Boszorkányszelídítő

   Virág Emília stílusa kimondottan egyedi, mert történeteiben egyszerre ötvözi a fantasy és a kissé különc, néha morbid humor sajátosságait.

   A Sárkánycsalogató egy őrült könyv, de a lehető legjobb értelemben. Vicces és szórakoztató. Nagyon sokat nevettem rajta. Megérte elolvasni, mert érdekesnek bizonyult, ráadásul rájöttem, hogy a magyar monda-és hiedelemvilág is tud szórakoztató lenni.

   A Boszorkányszelídítőben Adri szimpatikus főhős volt, nem az a megszokott fajta, akit mindig mások mentenek meg, hanem erős, elszánt és nagyon jól megállta a helyét a férfiak között. Egyértelmű, hogy Belizár is megkedvelte. 

   Berzence és Belizár roppant módon szerethető karakterek voltak, nagyon bírtam a szócsatáikat. Az igazi csatáikat is.

   Ők hárman – nekem – tökéletes triót alkottak, kicsit olyanok voltak, mint a HP könyvekben Harry, Ron és Hermione hármasa.

3. On Sai: Apa, ​randizhatok egy lovaggal?

   On Sai leginkább a hazai sci-fi és fantasy irodalomban alkot és nagyon népszerű író. 

   Ennek a könyvének elsősorban a borítója keltette fel a figyelmem és csak utána olvastam el a fülszövegét, amit szintén érdekesnek találtam.

   Nem volt rossz, mert hazudnék ha azt mondanám, csak valamiért nem ragadott teljesen magával. Az eleje nagyon tetszett, imádtam, de amikor bejött ez a Csillagkapus érzés, attól kezdve már azért voltak kétségeim. Lehet velem van a baj, de nekem olyan volt, mintha az írónő nem tudta volna eldönteni, hogy a mágia vagy a tudomány oldaláról közelítse-e meg az eseményeket és ezért végül mindkettőt beleírta. Kószát viszont nagyon szerettem. Ő és Mia Anne perzselő páros voltak. (L)

   A vége kicsit el lett kapkodva, túl könnyen győztek a jók és nem voltak epikus áldozatok sem, pedig egy ilyen csatában lenniük kellett volna.

4. Fiala Borcsa: Bűntény ​a Dunán és a Balatoni ​nyomozás

   Fiala Borcsa elsősorban ifjúsági regényeket ír és azt gondolná az ember, hogy azokból már rég kinőttem, de ez a két kötet üdítő újdonságként hatott rám.

   Izgalmas nyomozások, érdekes és vicces karakterek, csodálatos családok és szülői, nagyszülői minták, igaz barátságok, valamint rengeteg nevetés.

   A Bűntény a Dunán erőssége – szerintem – az az utánozhatatlan, ifjúsági hangulat, ami anno A Pál utcai fiúkból, a Tüskevárból és a Légy jó mindhaláligból is áradt, valamint külön kiemelném a régi, retro életérzést, amely a régi Bujtor István filmek legemlékezetesebb pillanatait idézte meg előttem.

   A Balatoni nyomozásban pedig ami a leginkább tetszett, az a sokféle helyszín volt, hiszen Töpszli néni, Kriszti és Huba nyomozásuk és kutatásuk során bejárták a legszebb balatoni vidékeket.