Könyvkritika: Jewel E. Ann - Zajlik az élet

Jewel E. Ann

Zajlik az élet  (When Life Happened)

Magyar kiadás éve: 2019

Fülszöveg:

Sosem ​tudhatod, mikor kell átértékelni az elveidet…

Parker Cruse megveti a hűtlenséget.

Valószínűleg azért, mert a barátja az ikertestvérével csalta meg. Aztán némi hashajtó a nővére esküvőjén végleg tönkreteszi eleve feszült viszonyukat. Parker elhatározza, hogy felnő és végre huszonhat évesként viselkedik.

Első lépés: Kiköltözni a szülői házból. Második lépés: Munkát szerezni. És erre lehetőség is adódik, amikor találkozik új szomszédjával, Gus Westmannel. A konzervatív értékrenddel és nem mindennapi kinézettel rendelkező férfi különleges képessége, hogy hihetetlenül erotikusan mondja ki Parker nevét. És nős. A felesége, Sabrina, egy sikeres cég vezetője, felveszi a lányt. Parker a lehető legjobb személyi asszisztens akar lenni, ezért megfogadja, hogy mindenre odafigyel, megsétáltatja a kutyát, elmegy a vegytisztítóba, és nem csókolja meg Gust – újra.

Harmadik lépés: Ne ítélkezz!

Negyedik lépés: Tartsd észben, hogy ha közbeszól az élet, … egy szemvillanás alatt teszi.

Olvasd el, de készíts magad mellé zsebkendőt!

   Nagy bajban vagyok ezzel a könyvvel, mert az eleje nagyon tetszett, a közepe felé haladva pedig egyre kevésbé, a vége pedig már egyáltalán nem.

   Mindenképpen megosztó olvasmány lett a számomra és az biztos, hogy a címe roppant találó. Zajlik az élet...hát az biztos, hogy itt aztán jó sok minden zajlott.

   Az az igazság, hogy nem tudok és most nem is akarok spoilermentesen nyilatkozni erről a sztoriról, szóval innentől kezdve csak azok olvassák tovább, akiknek már volt szerencséjük a történethez!

   Ettől kezdve SPOILER mindenhol! Én szóltam.

   Egyáltalán nem pártolom a hűtlenséget, semmilyen formában, de Gust megértettem és drukkoltam neki és Parkernek, hogy végre essenek egymásnak.

   Sabrina egy idegesítő boszorkánynak bizonyult, egy igazi hárpia, aki már csak a látszat kedvéért volt együtt a férjével. Gus boldogtalansága és mellőzöttsége ebből fakadt, így nem csodáltam, hogy vonzódni kezdett a kicsit furcsa, de kedves szomszéd lányhoz.

   Azt viszont mindenképpen leszögezném, hogy szerintem sosem volt igaz szerelem Parker és Gus között.

   Testi vonzódás és kémia annál inkább, de szerelem? Hát nem tudom. Szerintem az nem ilyen és nem jön ennyire hamar, bár újfent hangsúlyozom, hogy ez csak az én véleményem.

   Kettejük jeleneteit egyszerűen imádtam. Perzselő szenvedély volt közöttük, izzó vágyak és mindent elemésztő bűntudat. Tudták ők, hogy helytelen és rossz, amit cselekszenek, néha próbálták visszafogni magukat, de végül csak engedtek a csábításnak.

   Macska-egér játékuk izgató volt és vicces, bár Gus sokszor igazi tahóként viselkedett.

   Mire valóban beteljesülhetett volna a dolog, jött egy hatalmas váltás, egy megrázó baleset és minden összeomlott.

   Egyszerűen nem hittem el, hogy ez történt és Gus ennyire nem érdemelt az írónőtől egy második esélyt. Nem hittem el. A fejemet fogtam. Le is tettem  könyvet és jó fél napra teljesen abbahagytam az olvasást.

   Aztán nagy nehezen folytattam, de attól kezdve egyre kevésbé lelkesített.

   Bejött az új karakter, Sabrina öccse, Levi, aki még Parkernél is furcsább volt, de nekem egyszerűen unszimpatikus. Nem tudtam megkedvelni, ráadásul kezdtem Parkert is megutálni.

   A Parker és Levi között fellobbanó hirtelen jött ,,szerelem"csak még inkább megerősített abban, hogy a lány hiába is bizonygatta önmagának és nekünk, az olvasóknak: sosem volt igazán szerelmes Gusba, csak ezt mesélte be magának, a lelkiismeret-furdalás végett.

   Természetesen értem, hogy mit is akart megtanítani nekünk az írónő: az élet teljesen-totálisan nagy káosz és egyszerűen sosem tudhatod, hogy milyen események, milyen emberek vezetnek el végül a valódi az igazihoz.

   Nekem viszont sokkal jobban tetszett volna ez az egész, ha Gus életben marad és Parker úgy ismeri meg Levi-t, majd mindkét férfi küzdeni kezd érte. Engem az sokkal jobban érdekelt volna, hogy úgy kit választ végül?!

   Rags nagyon cuki kutyus volt és őt egyszerűen imádtam, de az már régen rossz, hogy ha egy ilyen romantikus-erotikus történetben a kutya az egyetlen kedvenc szereplőm...értitek, ugye?

   A mellékszereplők, mint például Parker mamája, vagy a Piper-Caleb páros meg csak egyszerűen idegesítettek. Egy normális megnyilvánulásuk sem volt, ráadásul mind igazi képmutatók voltak. 

   A hideg kirázott a jópofizásuktól. Én Parker helyében biztos, hogy soha, de soha nem bocsátottam volna meg nekik és nem is álltam volna velük szóba. Azért mindennek van határa, még a pofátlanságnak is.

   Az sem tetszett, amikor Leviról hirtelen kiderült, hogy dúsgazdag, mert megint ott volt az untig ismételt gazdag, menő pasi - szegény, szerencsétlen lány felállás.

   Mindent összevetve tehát: az eleje nagyon jól indult és szorítottam a szereplőknek, hogy találjanak egymásra, de aztán minden összekuszálódott és nem tudtam túltenni magam Gus tragikus halálán.

   Ettől kezdve pedig egy totális lejtmenet volt, amit az én esetemben már nem lehetett megmenteni, helyrehozni.

   Óriási csalódás. Sajnálom, pedig bőven volt benne potenciál és ebbe a közegbe most pont beleillett volna az a bizonyos szerelmi háromszög.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti és nagyon tetszik. A szoknya színe csodaszép és ez a pörgés-forgás illik Parker karakteréhez.