Könyvkritika: Christopher Pike - Éjféli klub

Christopher Pike

Éjféli klub  (The ​Midnight Club)

Magyar kiadás éve: 2022

Fülszöveg:

Vajon létezik bocsánat a halál előtt?

A Rotterdam House egy tizenévesek számára létrehozott hospice-ház, ahol minden éjjel gyűlést tart az Éjféli Klub. Öt fiatal lány és fiú éjfélkor találkozik, és izgalmas, rémítő történeteket mesél egymásnak. Mígnem egy este megegyeznek, hogy aki legelőször meghal, mindent megtesz majd, hogy kapcsolatba lépjen a többiekkel… a síron túlról.

De mi van, ha egyikük már így is sejti, mi vár rájuk a halál után? Mi van, ha őt az álmaiban olyan történetek kísértik, amik többnek tűnnek képzelgésnél vagy álomképnél: előző életek történetei?

Lehetséges, hogy valakivel összefonódik a sorsunk? Át lehet vállalni mások bűnét, és közösen szenvedni érte egy következő életben?

Hiánypótló misztikus horrorregény.

Légy részese az Éjféli Klub találkozóinak, és derítsd ki a titkokat te is!

   Számomra ez a könyv óriási csalódás volt és leginkább azért, mert a fülszövege végtelenül rossz és félrevezető.

   Ebben a kötetben nincs semmi horror, sőt még nagyon krimi sem. Talán misztikus, paranormálisnak ia aligha mondanám, sokkal inkább egy végtelen spirituális utazás.

   A Netflix féle sorozat előzetese szintén megtévesztő, de azért kíváncsi leszek majd, hogy mit fognak végül kihozni belőle, szóval biztosan adok majd neki egy esélyt.

   Maga a környezet, a Rotterdam House, egy hospice-ház, ami végstádiumban szenvedő, haldokló fiataloknak ad végső menedéket a halál előtt. Elszomorító és hátborzongató, de nem horrorisztikus értelemben, hanem a valóság ránk nehezedő borzalmas súlya miatt. :(

   Itt él öt fiatal, Ilonka, Kevin, Sandra, Anya és Spence, akik mind-mind betegek, meg fognak halni. Ez tény, elkerülhetetlen vagy talán mégsem, mert lesz egy csavar, de erről nem írok többet.

   Esténként összegyűlnek a társalgóban és különböző rémtörténetekkel, illetve más, egyéb sztorikkal szórakoztatják egymást. Erről szól az Éjféli Klub.

   Ám ezen kívül semmi sem úgy történik, mint ahogy azt a fülszövegben olvashatjuk.

   Ha valaki, csakúgy mint én, egy ijesztő, fordulatos, netán gyilkoságokkal teli cselekményű kisregényre vágyik az készüljön fel a kiábrándulásra, mert mint azt már fentebb is említettem, egyáltalán nem erről van szó.

   A tinédzserek éjféli elbeszélései néha kicsit valóban borzongatóak, de ebben ki is merül minden ilyesfajta dolog. Történet a történetben, az viszont van bőven és ettől lesz igazán különleges.

   Christopher Pike alkotása inkább olyan, mintha összemixelték volna a Csillagainkban a hibát a Felhőatlasszal. Akiknek ezek a regények tetszettek, azok az Éjféli klubban sem fognak csalódni.

   Fel kell készülni arra, hogy megtöri a lelket, mélyen elgondolkodtat és még az olvasás végezte után sem hagy nyugodni.

   Az előzetesben és az eredeti borítón szereplő csuklyás alak, a Mester, a hatodik fontosabb szereplő, aki spirituális síkon jelenik csak meg és ezernyi bölcs tanácssal látja el a halál küszöbén egyensúlyozó fiatalokat. Sosem akart rosszat, ám attól még nehéz volt eldöntenem, hogy ő akkor most Isten lenne, Jézus vagy valaki teljesen más? Az biztos, hogy egy személyben tanító és vezető is.

   Vannak még benne halovány fantasy és sci-fi elemek, valamint mitológiai utalások, a karakterek érdekesek, ám túl sokat nem tudunk meg róluk, nincs idő annyira megismernünk őket és elmélyülni bennük, hiszen mindössze 184 oldalról van szó, de az író igyekezett még így is a maximumot kihozni ebből az öt fiatalból.

   Ez egy tipikusan olyan könyv, ami megköveteli az olvasójától, hogy mélyen gondolkodjon el, vonjon le saját következtetéseket, a befejezést pedig szinte mindenki maga döntheti el, nincs semmi sem kőbe vésve vagy a szánkba rágva. Okos és megosztó, az egyszer már biztos, ráadásul rövid, de tartalmas.

   Pár szó a borítóról:  A borító valami eszméletlen szép. A sötét színek, a megosztott minták, ez a hollós behatás egyszerűen csodaszép.

   Egy újféle külföldi kiadás magyarosított változata és minden rajta van, ami fontos. Az öt karakterünk és a hospice-ház. Szerintem egyébként a cselekményre nézve szintén csalóka.

   Tipp: Christopher Pike alkotása inkább olyan, mintha összemixelték volna a Csillagainkban a hibát a Felhőatlasszal. Akiknek ezek a regények tetszettek, azok az Éjféli klubban sem fognak csalódni.