Könyvkritika: Fiala Borcsa - Balatoni nyomozás

Fiala Borcsa

Balatoni ​nyomozás

Magyar kiadás éve: 2019

Fülszöveg:

Egy régi faládikóban rejtőző térkép…

Egy titkosírással írt üzenet…

Egy tetovált nagymama, aki kiszuperált cirkuszi kocsival járja a Balaton-felvidéket…

Ki ne vágyna egy duplán rejtélyes nyárra?

Krisztinek és Hubának különféle kódokat és találós kérdéseket kell megfejtenie, hogy rábukkanjon a kincsre. De eközben egy valódi bűnszövetkezet is dolgozik a Balaton-partján: pénztárcák és ékszerek tűnnek el mindenhonnan…

Vajon milyen kincs várja Krisztiéket az út végén? És sikerül-e közben leleplezniük a tolvajokat is?

Nyomozz Te is velünk! Bejárjuk többek közt Révfülöpöt, a Folly Arborétumot és Hegyestűt, megkeressük a mindszentkállai titkos lépcsőt és bekukkantunk Csobánc várába is…

   A Bűntény a Dunán című könyvről írt értékelésemet ezen a linken tudjátok elolvasni. :)

   Röpke két és fél hónapot vártam előjegyzésben, mire átvehettem végre a könyvtárban a kötetet, de megérte, mert nagyon tetszett, kicsit jobban is, mint a Bűntény a Dunán.

   Leginkább a humora okán szerettem annyira, valamint Töpszli néni karaktere miatt, akinél nem ismerek belevalóbb nagymamát. :)

   Biztosan még nagyobb élményt nyújtott volna ha ténylegesen a nyáron olvasom, főleg ha még pont a Balaton partján, de így sem okozott csalódást. Sőt.

   Tényleg kevés magyar írótól olvastam eddig, de Fiala Borcsa számomra most már kiemelkedő kedvenc, hiszen egy újabb parádés ifjúsági regénnyel ajándékozta meg az olvasóit.

   Elfelejtettem, hogy már 28 éves vagyok. Egyszerűen nem tűnt fel a korom, hiszen a stílusa már az első oldalaktól magával ragadott és nem eresztett. Teljesen kikapcsolt és elhitette velem, hogy én is újra gyerek lettem.

   Az az igazság, hogy már a kezdetektől sejtettem ki is áll valójában Kriszti és Huba kincskeresős játéka mögött, de a kincs valódi mibenlétére nem jöttem rá, így az nekem is meglepetést okozott.

   A Balaton partján kísértő tolvaj banda mögött rejlő emberek is kicsit átlátszónak bizonyultak, de ez tényleg semmit sem vont le a könyv értékéből, csupán csak olvastam már pár krimit, szóval inkább nekem lett volna blamás ha nem jövök rá egyből, hogy kik a tettesek.

   Ami a leginkább tetszett, az a sokféle helyszín, hiszen Töpszli néni, Kriszti és Huba nyomozásuk és kutatásuk során bejárták a legszebb balatoni helyszíneket.

   Úgy éreztem, hogy én vagyok a negyedik kincskereső és velük együtt veszek részt ezekben a felejthetetlen kalandokban. Igaz nem mindig tudtam követni, hogy éppen merre járunk, de ez csak az én figyelmetlenségem miatt volt.

   Ezek mellett pedig nem tudok és nem is akarok elmenni szó nélkül a példaértékű állatszeretet és az érdekes, vicces állatkarakterek mellett. Nagy kedvencem volt Lajos, a félig szamár - félig ló hibrid, aki olyan mélyenszántó filozofikus gondolatokkal jelent meg a lapokon, hogy csak kapkodtam a fejem. Imádtam. :)

   Lajos mellett feltűnt még Freya, aki tipikusan királynői cica volt, valamint Rongy úr és még sokan mások. 

Hegyestű

   Mondjuk állatokban már az előző kötetben sem volt hiány, de akkor is jó volt látni, hogy az írónő most is nagy hangsúlyt fektet erre.

   Töpszli néni a saját nagymamámra emlékeztetett, habár ő nem jár rákászhajón, de a korához képest igazán fiatalos mama, aki imád a telefonján játszani, sokat számítógépezik, imádja a hangos zenét, ráadásul mind a mai napig sokszor eljön velem moziba is. :)

   A falánk Hubát rögtön megkedveltem, de Kriszti néha már kicsit idegesített. Tényleg sokat beszélt és értettem, hogy oktató szándékkal lett megírva így a karaktere, hiszen mindig érdekességeket mondott, de leginkább akkor haragudtam rá, amikor senki mást nem hagyott maga körül érvényesülni.

Csorbánc vára

   Remélem, hogy az írónőnek az a terve, hogy a további regényeivel bejárja Magyarország összes nagyobb tavát és folyóját. Jó lenne olvasni még történeteket a Velencei-tó, a Tisza-tó és Fertő-tó körül, de akár a Tiszánál is.

   Szerintem ezt a kedves történetet minden gyereknek olvasnia kellene, mert tanulságos, izgalmas, de nem ijesztő, ellenben gyorsan lehet vele haladni és valóban megmosolyogtat.

   Pár szó a borítóról:  A borító most is nagyon jól illik a történethez és úgy gondolom, hogy ugyanaz tervezte és rajzolta, mint az előző kötetnél, mert a stílusa kimondottan hasonló.

   Kriszti és Huba kettősét láthatjuk, amint a Balaton partján egy újabb nyomnak örülnek éppen.

   Érdemes megnézni a könyv kihajtható, belső részeit is, mert azon rajta van maga Töpszli néni és persze Lajos.

A Folly Arborétum