Könyvkritika: Colleen Hoover - Vallomás és Egy nap talán

Sziasztok! :)

   Volt már ehhez hasonló  bejegyzés, csak akkor Nicolas Barreau két regényéről írtam ugyanazon bejegyzésben, most pedig Colleen Hoover két nagyszerű történetét vettem górcső alá.

   Az eddig elolvasott CoHo regényekről itt olvashattok bővebben:

Könyvkritika: Colleen Hoover - Csúf szerelem

Könyvkritika: Colleen Hoover - Túl késő

Könyvkritika: Colleen Hoover - Velünk véget ér

Colleen Hoover

Vallomás (Confess)

Magyar kiadás éve: 2017

Fülszöveg:

Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért? 

Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt. 

Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút. 

Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn. 

A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

   Kezdem azt érezni, hogy egyre jobban szeretem Colleen Hoover könyveit, habár valamiért mindig nehezen kezdek neki egy-egy újabb kötetének, kezdetben lassan haladok az olvasással, ám utána egyre izgalmasabb lesz és végül azon kapom magam, hogy képtelen vagyok letenni.

   Ez a Vallomással sem volt másképpen, amiben egy szexi, de zűrös művész és egy a még mindig a múltjában élő fiatal nő találkoznak egymással.

   Szinte rögtön kölcsönös lesz köztük a vonzalom, de mégsem lehetnek egymáséi, mert mindkettejük igyekszik megfelelni olyan embereknek, akik azt egyáltalán nem érdemlik meg.

   Kezdetben egyikük sem mer kockáztatni, de ahogy haladunk előre a cselekményben, hamar világossá válik, hogy Auburn és Owen között valami sokkal mélyebb és régebbről leledző kapocs van, amit egyszerűen nem éri meg veszélybe sodorni...

   CoHo történeteiben azt szeretem a legjobban, hogy olvasmányosan ír, a stílusa gördülékeny, ráadásul nagyon jól ábrázolja a szereplők között lévő megannyi konfliktust.

   Egyedi sztorikat talál ki, cseppet sem átlagos karakterekkel és a történések sosem a szokásos mederben zajlanak.

   Ezek mellett pedig izgalmasan szemlélteti a tiltott szerelmet, lassan bontja ki egy-egy kapcsolat kialakulását. A szerelmesek kezdetben sokszor gyűlölik egymást, ami később még hevesebb érzelmekbe csap át. Imádom.

   Auburn és Owen is sokat küzdöttek önmagukkal, hogy végül méltók legyenek a másik érzelmeire.

   Nekem mindketten szimpatikusak voltak, habár  nem mindig értettem egyet Auburn tetteivel. Elfogadtam, hogy mit-miért tesz, de akkor sem hittem el, hogy ennyire alárendeli magát, valamint beletörődve függ Lydia és Trey kettősétől. Sokszor elkeserítő volt és a fejemet fogtam.

   Végig éreztem a szereplők között a kémiát, az elfojtott vágyakozást, ami nagyon nehezen akart csak beteljesülni, de amit imádok, mert minél nehezebben kapják meg egymást, én sajnos annál jobban szórakozom. Tudom, kicsit beteges, de ha minden egyszerűen menne, akkor a cselekmény sem lenne olyan fordulatos. ;)

   A kötetben szereplő festmények mind - mind csodálatosnak bizonyultak és ezektől csak még kiemelkedőbb lett számomra az egész regény.

   Olvasás után megnéztem a sorozatot és habár sajnos sok mindent megváltoztattak, alapjában véve az is tetszett és a szereplőket is hasonlóan képzeltem el. Az Owent játszó színész kiköpött Jamie Dornan volt.

   Pár szó a borítóról:  A könyv borítója egyben a sorozat plakátja is, a két főszereplőt ábrázolja, így természetesen illik a történethez.

Colleen Hoover

Egy nap talán (Maybe Someday)

Magyar kiadás éve: 2017

Fülszöveg:

A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább. 

Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra. 

Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.

   Ez volt az eddigi leghosszabb CoHo könyv, de szinte semmit sem vettem észre belőle. Gyorsan haladtam vele és olvasás közben mindig azon kaptam magam, hogy mosolygok. 

   A történet tele van élettel, lélekkel, szívvel és igaz szerelemmel. Tudom, hogy a Molyon is ez az egyik leginkább kedvelt kötet az írónőtől, amit most már meg is értek.

   Sydney és Ridge sztorija teljesen elvarázsolt. Ők ketten az új kedvenc párosom, hiszen a kémia mindig is működött közöttük, már a tényleges megismerkedésük előtt egymásra hangolódtak, mégis ellenálltak a végsőkig, hiszen azzal megbántottak volna egy harmadik személyt.

   A kötet igazán fontos kérdéseket feszeget, habár így volt ez eddig az írónő többi írásában is, szóval ezen nem kellett volna annyira meglepődnöm.

   Vajon szerethetünk-e egyszerre két embert? Lehetséges szerelmesnek lenni két különböző személybe? Mi számít igazán megcsalásnak? Ha magunkat, a szívünket áruljuk el vagy egy másik embert?

   Már az Alkonyat könyvek olvasása közben sem hittem soha ebben a ,,Több embert szeretek egyszerre!" dologban, hiszen sosem éreztem igazán Bellán, hogy valóban szívből szeretné Jacobot is és nemcsak Edwardot, de ebben a történetben elhittem, hogy Ridge szerelmes a barátnőjébe, ám egy idő után már Sydney-be is.

   Teljesen átjött a gyötrődésük, a tiltott vágyakozás a másik iránt, mégsem volt zavaró. Izzott közöttük a levegő és átéreztem a helyzetüket, közben pedig azért drukkoltam, hogy legyen végre valami, ami miatt engednek a kísértésnek és egymáséi lesznek... Tudom, nem szép dolog, de őket az Isten is egymásnak teremtette. Összepasszoltak, mintha két félből egy valódi egész lehetne. Nekik tényleg elhittem, hogy létezhet ilyen a valóságban is.

A második rész borítója

   A Vallomásban a festészet került a középpontba, itt pedig a zene és a dalszövegek írása. Szerettem olvasgatni kettejük dalait és persze azonnal meghallgattam a listát a könyvben megadott szempontok alapján. Így még élethűbbnek bizonyult az egész. A szereplők megelevenedtek és valóban éltek.

   Mindenképpen meg kell említenem, hogy a Vallomásban annyira nem voltam oda a többi karakterért, de az Egy nap talánban szinte mindenki más szimpatikus volt, kivéve persze Hunter és Tori kettősét.

   Pár szó a borítóról:  Tetszik a betűkbe/címbe oltott rejtett tartalom. Sokáig nem is láttam azt a képet, de mióta észrevettem csak azt nézem.

   Sydney és Ridge kettőse az ágyon fekve zenét komponál és szöveget ír. Ennél találóbb borító nem igazán létezik.