Könyvkritika: Colleen Hoover - Csúf szerelem

Colleen Hoover

Csúf szerelem (Ugly Love)

Magyar kiadás éve: 2018

484-es sorszámú Elit Team kötet

Fülszöveg:
Ha meg akarod szegni a szabályokat, készülj fel rá, hogy összetörik a szíved. 
Amikor Tate Collins találkozik Miles Archer pilótával, tudja, hogy ez nem szerelem első látásra, sőt, még barátságnak is kevés. Az egyetlen, ami összeköti őket, a tagadhatatlan, kölcsönös fizikai vonzalom. Amikor a vágyaik felszínre törnek, rájönnek, hogy tökéletes párt alkotnak. A férfi nem akar szerelmet, a nőnek pedig nincs ideje rá, így nem marad más, csak a szex. A kapcsolatuk meglepően jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát: 
Ne kérdezz a múltról! 
Ne várj semmit a jövőtől! 
Eleinte úgy tűnik, tudják kezelni a helyzetet, de aztán gyorsan ráébrednek, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint hitték. A szív érzelmekkel telik meg. Az ígéretet megszegik. A szabályok összekuszálódnak. A szerelem csúf fordulatot vesz. 
Az őszinte szerelem, a testi vágy és titokzatos múlt örök harcának története. 
Vesd bele magad!

   Ismeritek azt az érzést, amikor egy könyv annyira jó, hogy inkább önfeláldozó módon nem haladtok vele, direkt elodázzátok az olvasást, mert még sokáig akartok a szereplőkkel maradni, ám közben annyira kíváncsiak vagytok a folytatásra, arra, hogy mi fog történni, hogy egyszerűen képtelenek vagytok lerakni akárcsak egy pillanatra is?
   Nos, én magam határozottan így voltam ezzel a történettel és gondolom senkit sem lepek meg igazán, amikor leírom, hogy új kedvencet avattam.

A magyar kiadás borítója

   Istenem... ez a könyv?! Az ilyen sztorikért érdemes olvasni és bizalmat fektetni egy íróba, valamint egy ismeretlen olvasmányba.
   Tökéletes, jobb szót egyszerűen nem találok rá. Imádtam minden sorát és jó lenne amnéziát kapni, hogy újra és újra elolvashassam és átélhessem az (újra)olvasását.
   Mindenkit megnyugtatok, hogy ez a bejegyzés nem csak töménytelen ömlengésből fog állni, de még most is próbálom összeszedni a gondolataimat, szóval addig dicsérem és kész. :)
   Adott egy fiatal nő, Tate, aki átmeneti megoldásként beköltözik a bátyjához, ahol, igencsak kínos körülmények között megismer egy Miles nevű jóképű pilótát.
   A kezdeti ellenszenvből mérhetetlen testi vágy lesz, ami  végül átcsap valami sokkal mélyebbe.
   Ám addig is, Tate és Miles alkut kötnek, hogy Csak szex és más semmi! alapon jól elszórakoznak majd egymással, kiélik a vágyaikat, végül pedig mindenki megy a dolgára.
   Ez így persze kicsit nyersen hangzik és talán nem is tűnik olyan érdekesnek, ám higgyétek el, hogy ez a sztori sokkal, de sokkal mélyebb értékeket rejt magában, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk róla.
   A történet két szálon fut.  A jelenben, amit Tate szemszögéből követhetünk nyomon és a múltban, amit Miles mesél el nekünk.
   Itt és most pedig, ez az igazán lényeges, hiszen a múlt fejezetei, szépen-lassan, lépéséről-lépésére feltárják nekünk, hogy Miles miért lett érzelemmentes pasi, aki egyszerűen képtelen szeretni?! Tate egyre jobban elmerül ebben a vad, szenvedélyes, testi kapcsolatban, ráadásul olyan dolgokat is eltűr ennek a férfinak, ami miatt más nő biztosan jól képen törölné, ám arra természetesen ő sem számít, hogy egyszer csak szerelmes lesz.
   Miles már a viharos viszony kezdete előtt kiköti, hogy a lány ne kérdezzen a múltjáról és ne várjon semmit a jövőtől, ám Tate képtelen tartani magát a szabályokhoz, ez pedig végül tönkreteszi mindkettejüket...

Nick Bateman, mint Miles? Naná. :)

   Az az igazság, hogy túl könnyen tudtam azonosulni Tate személyével, tetteivel és döntéseivel, ami ugyebár engem minősít, de tuti, hogy képtelen lettem volna ellenállni egy Miles-hoz hasonló pasinak.
   Minket nőket tönkretesznek az ilyen férfiak, mi mégis szeretjük őket és reménykedünk benne, hogy képesek lesznek megváltozni.
   Miles sokszor csúnyán viselkedett, lekezelő volt, bunkó és agresszív, Tate mégis egyre jobban szerette őt. Egyszerűen meg akarta fejteni, majd megváltoztatni. Néha eltökélte magát, néha teljesen megingott, de pont ettől a kettősségtől volt olyan emberi és szerethető.
   Aztán persze ott volt Miles, a követhetetlen, szeszélyes, szexi, alfa hím, akinek minden megmozdulásából, minden mondatából sütött a nyers, érzéki vágy és az erős szexualitás.
   Máskor viszont érzelmes volt, csordultig telt tőle a szívem és persze, ahogy haladtunk előre a sztoriban megsajnáltam, szánakoztam rajta és megértettem őt. Ettől még nem viselkedett fair módon Tate-tel és néha jól lekiabáltam volna a fejét vagy egyszerűen csak bokán rúgom, de hála az írónőnek, totálisan átéreztem a helyzetét.

A kép forrása

   Így tehát elmondhatom, hogy imádtam a főszereplőket és persze a mellékszereplőket is. Különösen a Kapitányt és Rachelt, de persze Corbint, Iant is, kivéve talán Dillon-t, de őt már eleve negatív légkör kísérte.
   Eddig még egyetlen egy könyvet sem olvastam Colleen Hoover-től és most kövezzetek meg érte nyugodtan, de tényleg ez az igazság. Márti barátnőm olvasta tőle a Helló, Hamupipőke! című szösszenetet és nem igazán tetszett neki, már-már utálta, szóval amikor beszélgettünk róla, elég negatív hatást keltett bennem, ami miatt kerültem a könyveit.
   Most viszont megpróbálkoztam vele és úgy örülök a döntésemnek, mert bebizonyosodott, hogy tényleg nem vagyunk egyformák és lehet, hogy Márti is adhatott volna még esélyt CoHo-nak.
   Idén - eddig -  a Legdrágább mostohabátyám vitte nálam a prímet, nekem az volt a nagybetűs KÖNYV, de kicsit úgy érzem, hogy a Csúf szerelem talán még annál is jobban tetszett. A Molyon bejelöltem kedvencnek, szóval ez nálam kimondottan jót jelent.

   A történet egyik fő eleme az erotika, amit egy percig sem bántam, mert habár kicsit túlsúlyban volt, mégis megfelelően lett tálalva, érzéki módon lett megfogalmazva, ami bevallom, hogy sokszor felizgatott - nem úgy! - és amiben igen, tényleg kedvemet leltem.
   Tate és Miles között izzott a felszültség, tagadhatatlan volt a vonzalom, ők ketten perzselő párosnak bizonyultak.
   Aztán ott voltak a múltbéli részek, ahol nagy hangsúly lett fektetve az igazi romantikára, ahol olvadoztam és persze szörnyülködtem, valamint összetörtem és teljesen kétségbeestem.
   Hiszem, hogy egyetlen embernek sem szabadna átélnie azokat a tragédiákat, amiken Miles végül kénytelen volt keresztülmenni :( Persze nem is mondok többet, mert az már durva  Spoiler lenne, de készüljetek fel, hogy bizonyosan titeket is összetör majd...
   Ebből az egy regényből nekem nagyon úgy tűnik, hogy CoHo jól ért a lélektani drámákhoz, amit aztán a romantika és az erotika elemeivel tűzdel tele, fűszerez meg. Biztosan fogok még olvasni tőle

A kép forrása

és most már megértem, hogy nem hiába van akkora rajongótábora a Molyon is.
   Csak azt tudom mondani, hogy olvassátok, mert habár megrázó, kicsit felkavaró és igazán sokkoló, de közben szárnyal tőle a test, gyógyír és balzsam a léleknek, mint maga a Miles által is olyannyira gondosan került csúf szerelem.
   Pár szó a borítóról:  A borító első ránézésre kicsit olyan semmilyennek tűnhet, de végül kiderül, hogy óriási jelentősége van a víznek, így hát a vizes hatás, a dombornyomott buborékok és minden más tökéletesen illik a történethez.
   A kék szín maga, azért is passzol, mert nemcsak, hogy szép, hanem Miles szeme színe is pontosan ilyen. Ábrándos sóhaj.

A kép forrása