Könyvkritika: Laini Taylor - A különös álmodozó

Laini Taylor

A különös álmodozó (Strange the Dreamer)

A különös álmodozó duológia – 1. rész

Magyar kiadás éve: 2018

Fülszöveg:
Az ​álom választja az álmodót, nem fordítva – és az ifjú Lazlo Strange, a háborúban elárvult segédkönyvtáros mindig is attól tartott, hogy az ő álma bizony rosszul választott. Ötéves kora óta megszállottja egy rég elveszett, rejtélyes városnak, de a fiatalember nem elég vakmerő ahhoz, hogy nekiinduljon felkutatni a legendás helyet, átszelve a fél világot. Ám amikor döbbenetes lehetőséget kínál fel számára az Istenölő nevű hős és legendás harcosokból álló csapata, Lazlo úgy dönt, meg kell ragadnia ezt az esélyt, különben örökre elveszíti az álmát. Mi történt a mitikus városban kétszáz évvel ezelőtt, ami elvágta a világtól? És ki lehet a kék bőrű istennő, aki újra meg újra felbukkan Lazlo álmaiban? A válaszokat az ősi város rejti…

   Laini Taylor egy igazán extravagáns és egyedi írónő, ezért nem is nagyon kell meglepődni, hogy az általa alkotott történetek is pontosan ugyanolyanok, mint ő maga.
   A különös álmodozó, akárcsak a címe, roppant különös, kivételes és cseppet sem mindennapi sztori, ami egyszerre jól megírt fantasy, mitológiai témákkal átszőtt hőseposz és egy furcsa, romantikus szálakkal teletűzdelt mítosz.

A magyar kiadás borítója

   Mindezek mellett pedig még annyi, de annyi minden rejlik benne, hogy talán nem is tudom azokat felsorolni a teljesség hiánya nélkül.
   Valamiért mégsem tudok rá maximális lelkesedéssel visszagondolni, ennek pedig az az oka, hogy számomra túl volt írva. Túlságosan részletes volt, túlcsordultak az elnyújtott leírások, ami nem lett volna baj, hiszen egy újfajta világ tárult a szemünk elé, de amikor már több bekezdésen keresztül volt leírva a főhős haja színe vagy éppen a ruhájának vonala, akkor az a számomra egy picit már soknak bizonyult.

Szárája, Veréb, Ádáz, Rubin és Minja

    A sztori maga lassan indult be, az első két-három fejezet után úgy volt, hogy nem is folytatom tovább, mert egyszerűen nem volt türelmem kivárni, hogy végül mivé is forrja ki magát?!
   Szerencsére nem adtam fel, vettem egy nagy levegőt és kapott egy újabb esélyt, ami végül teljesen kifizetődött, hiszen kiderült, hogy egy igazán megismételhetetlen történetről van szó.
   Akik olvasták a Füst és csont leányát és folytatásait, azok tudják, hogy az írónő stílusa rendhagyó, a fogalmazásmódja kicsit sem hasonlít a megszokotthoz, a szereplői kivételesek, a világok pedig, amiket megteremt, páratlanul sajátosak.
   Ebben a regényben bizony egy fia klisét sem lehet találna, ami már önmagában nagy szó. A történet tele van fordulatokkal, megosztó múltú karakterekkel, kissé furcsa világfelépítéssel, valamint lélekkel. Laini Taylor ugyanis szó szerint beleírta a lelkét ebbe a sztoriba. Ez minden oldalon látszik, érződik.

Szárája és Lazlo

   A lassúsága és a túlzó részletessége ellenére mégis könnyen meg lehet szeretni, valamiért arra ösztönöz, hogy haladj vele tovább és járj a végére, hogy mégis mi fog kisülni belőle. Az biztos, hogy sok-sok türelem kell hozzá, mert kimondottan komótosan bontakozik ki a cselekmény, de pont ezért, bőven lesz rá időnk, hogy jól meg-és kiismerjük a szereplőket.
   Mi olvasók, Lazlo, a főszereplő segédkönyvtáros személyével együtt indulhatunk útnak egy olyan kalandra, aminek a végén egy régen elveszett és elfeledett város rettentő titkaira derül fény. Ha emlékeztek még az Atlantisz, az elveszett birodalom című Disney mesére, akkor bizonyosan sejtitek, hogy miről beszélek.
   Ebben a történetben vannak eltemetett titkok, ősi és kegyetlen istenségek, egy véget nem érő háború, varázslat,  különleges lények hada, szellemek, romantika és persze egy okos és bátor férfi, akit az elején mindenki lebecsül, de végül kiderül, hogy egy igazi hős.

Lazlo Strange

   Lazlo karaktere nagyon összetett, sokrétű, ráadásul végtelenül szimpatikus, mert ő tényleg jó ember, akivel rossz dolgok történnek, ám aki mindezek ellenére, végig igazságos és kegyes marad.
   A fiatal férfi múltja titkokat rejt, bár én a könyv felénél már sejtettem, hogy tulajdonképpen mi is az igazság. Ez persze semmit sem vont le a kötet értékéből, csupán kicsit kiszámíthatóvá tette.
   Mindezek mellett persze még rengeteg misztikum és talány maradt megválaszolatlanul, a kötet pedig egy óriási és kínzó függővéggel zárul, ami miatt szinte azonnal el kellene olvasni a folytatást.
   Remélem, hogy ez a sorozat nem jut végül a Füst és csont leánya sorsára, aminek ugyebár sosem olvashattuk végül magyarul a befejező részét. :(

Szárája

   A történet sok figyelmet kíván és követel magának, toleranciát és megértést, de higgyétek el, hogy minden pillanatáért megéri.
   Egyszerre lírai és szívhez szóló, drámai és kalandos, tele akcióval és szerelemmel. A szereplők fájdalmas életútja, valamint a negatív és gonosz karakterek tetteinek súlya jól kiegészítik egymást.
   Lazlo mellett megkedveltem Szárája, Eril-Fén, Khalixte, Ádáz, Rubin és Veréb karaktereit is. Róluk nem tudtunk meg olyan sok mindent, de valamiről ugyebár a következő résznek is szólnia kell.
   Készüljetek fel, hogy a lezárás cseppet sem hoz megnyugvást, sőt, még több kérdést vet fel és még több lehetséges jövőképet vetít előre.

A kép forrása

   Pár szó a borítóról:  A borító a kiadó saját kreálmánya, ami most nem feltétlen olyan jó, mert nagyon hasonlít a Veronica Roth féle Árnyak és jelek borítójához.
   Ezt nem én mondom először, hiszen már mások is írták és most teljes mértékben egyet kell velük értenem.
   Az aranyló pillangó egyébként fontos dolgokra utal, de a történetben inkább molylepkékről van szó.
   Szóval nem a legjobb választás, ráadásul kicsit félrevezető. :(

A kép forrása