Könyvkritika: Vic James - Aranykalitka

Vic James

Aranykalitka (Gilded Cage)

Sötét képességek trilógia – 1. rész

Magyar kiadás éve: 2018

Fülszöveg:
Victoria Aveyard és Kiera Cass rajongói most egy fantasztikusan sötét Angliába utazhatnak, ahol a mágiával megáldott arisztokrácia uralkodik, a többiek pedig szolgálni kénytelenek.
Mindenki nem lehet szabad.
Mindenki nem lehet egyenlő.
Mindenki nem menekülhet meg.
A modern Nagy-Britanniában mindent a mágiával bírók uralnak. Övék a vagyon, a politika, a hatalom… és persze te. Ha nem abba a bizonyos egy százalékba – a mágikus elitbe – tartozol, akkor tíz évet kell szolgálnod. Ha idősen kezded, nem éled túl, ha fiatalon, sosem lépsz rajta túl.
Csakhogy Anglia egyik legpompásabb birtokának kapuja mögött olyan erő rejlik, ami az egész világot felforgathatja.
Egy szeretetre és tudásra éhező lány.
Abi Anglia legbefolyásosabb családját szolgálja, ám a lelke szabad. Így hát amikor beleszeret a család egyik nemes ifjába, borzalmas döntés elé kerül. A család titkainak feltárása a szabadságát jelentheti, de vajon az árat a szíve fizeti meg?
Egy lázadásról álmodó fiú.
Abi testvére, Luke egy kegyetlen gyárban tölti rabszolgaéveit. Messze a családjától, borzalmas elnyomásban barátokra lel, csakhogy a barátok elképzelései nyomán mindenét elveszítheti. Luke rádöbben, hogy van valami, ami még a mágiánál is hatalmasabb: a forradalom ereje.
Mindeközben egy arisztokrata sötét képességeivel újraformálhatja a világot.
Csupán egy árnyék az Egyenlők csillogó világában, ám rejtélyes képességeit senki sem érti. A kérdés csak az, felszabadítani vagy pusztítani fog.
Teljen gyorsan az a tíz év…

   Varázslókat ennyire még nem utáltam!

   Még mielőtt rosszra gondolnátok vagy arra, hogy egyáltalán nem tetszett a könyv, gyorsan elárulom, hogy szó sincs ilyesmiről, csupán ez volt életem első olyan regénye, amiben a varázslattal bírókat egyszerűen megvetettem és izzó hévvel gyűlöltem. 

   Mert bizony az elsőkönyves Vic James regényében a Sötét képességekkel megáldott arisztokraták teljes egészében elnyomták, kizsákmányolták, megvetették  és kihasználták az olyan egyszerű embereket, mint amilyenek mi magunk is vagyunk.

A magyar kiadás borítója

   Ez pedig egyszerre volt roppant elborzasztó, valamint undorító és kimondottan újszerű.  

   Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor a regényben lévő képességek nem feltétlenül csak a mágiának tudhatók be, sokkal inkább valamiféle megmagyarázhatatlan, X-Men szerű, rejtélyes eredetű képességek, amik elrettentőek és erőszakosak. Az biztos, hogy érdekes koncepció, főleg, hogy az egész sztori valamiféle disztópikus, modernizált és furcsa Nagy-Britanniára épül, egy alternatív valóságban?, ahol az egyszerű emberek rabszolgaságban élnek. 

   Tíz évet legalábbis mindenképpen kötelező nekik leszolgálni vagy valamelyik rabszolgavárosban, esetleg egy Egyenlő család házának birtokán.

   Főhőseink is így kerülnek el a Jardine családhoz, akik az Egyenlők világának legbefolyásosabb famíliája. A Jardine család annyira megosztóra sikeredett, hogy még most sem tudom, hogy melyiküket kedveltem és melyiküket vertem volna fejbe péklapáttal?! 

   A három fiú közül, a legidősebb, Gavar, túl erőszakosnak tűnt, a középső, Jenner, akivel Abi keveredett szerelmi viszonyba, túl gyávának és leginkább a mama pici fiának, még a legfiatalabb, Silyen pedig, igazán követhetetlen. 

   Ám leginkább mégis Silyent tudtam szeretni, mert benne még látok potenciált a pozitív változásra, annak ellenére, hogy mégis ő tűnt a legkegyetlenebbnek és a legerősebbnek. Végül nem derült fény, hogy mi is vezérelte a tetteit, de érdekes és összetett karakter. Érdemes rá odafigyelni.

    A történet két fő szálon futott. Láthattuk Abi mindennapjait, valamint Luke, az öccse életét, akit végül elszakítottak a családjától és egy teljesen új közegben találta magát, ahol a forradalom és a lázadás szikrái szépen-lassan lángra kaptak.

   Ezek mellett persze rengeteg szereplő volt még, akikért nem igazán tudtam rajongani, mert velejéig gonoszak, romlottak és rosszindulatúak voltak. Kicsit kimerített a sokféle politikai játszma, a családokon belüli csatározások, valamint a tény, hogy ebben a világban senkiben sem lehet igazán megbízni.

,,Mindenki nem lehet szabad."

   Utáltam Lord Jardine, Bouda és Lady Hypatia trióját. Mindhárman számítóak, kegyetlen gyilkosok, szadisták, akiket az ártatlan emberek szenvedése tett boldoggá. Régen vetettem már meg ennyire irodalmi szereplőket. Brrrr...

   A történet egyébként kicsit hasonlított a Vörös királynő és a Párválasztó sorozatok, valamint a Magányos város trilógia legjobb részeire, viszont még így is bőven akadtak benne újdonságok, egyedi volt és kíméletlenül őszinte. Szóval akik szerették ezeket a regényeket, azok ebben a kötetben sem fognak csalódni.

   Vic James egy olyan világot teremtett, ahol az átlagos embereket állatoknak nézik, ahol a szabadság csupán múló ábránd és ahol nem elég, ha egy őszinte hang kihallatszódik a tömegből.

   Előre szólok, hogy akik olvasni akarják, azok lelkileg készüljenek fel egy erőszakos, kíméletlen és brutális vízióra, egy olyan jövőképre, ahol nincs remény és egyáltalán nem létezik az igazság. Ez sokakat megviselhet és a gyengébb idegzetűeket, az erős igazságérzettel rendelkező olvasókat akár ki is készíthet.

Vic James

   A könyv komoly témákat boncolgat, hiszen a rabszolgaság kérdése, az, hogy kinek van joga az élethez, a szabadsághoz, mindig is kényes kérdés volt. Vajon meddig mehet el valaki, hogy teljesen megfosszon egy személyt a szabad akaratától és az emberségétől? Megérdemli a halálnál is rosszabb sorsot az olyan ember, aki személyes bosszúból családokat irtott ki és gyerekeket ölt ? Ezekre a kérdésekre bizony mind-mind feleletet kaphatunk, de az egy kicsit sem biztos, hogy majd a válasz is tetszeni fog...

   Mindenképpen szeretném elolvasni a trilógia további köteteit, így hát nagyon remélem, hogy idehaza is meg fognak majd jelenni magyarul, főleg, hogy a sztori kínzó függővéggel zárult, a szereplők sorsa pedig egészen kétségessé-kérdésessé vált. :(

   Bátor szívvel ajánlom ezt a könyvet, leginkább az olyan olvasóknak, - mint amilyen én magam is voltam - akik eddig valamiért abban a hitben éltek és olvastak, hogy a mágiát többségében csak jó és lenyűgöző célokra lehet használni.

,,Mindenki nem lehet egyenlő."

   Az Aranykalitka  majd nektek is bebizonyítja, hogy ez bizony óriási tévedés volt, ami egyébként nem feltétlenül rossz dolog, hiszen a látókör tágulása, a komfortzónából való kimozdulás lehet pozitív élmény is. 

   Akik szeretik a sötétebb, drasztikusabb és kissé agresszívabb történeteket, azoknak már-már kötelező olvasmány.

   Pár szó a borítóról: Sajnos végül nem az a borító lett megszavazva, amire én magam is voksoltam, amit azért sajnálok, mert habár ez a borító is nagyon szép, szerintem mégsem olyan kifejező, mint amilyen a másik, a béklyózott, lógó kezes verzió lett volna. 

   Az aranyozott háttér egy fontos, könyv végi momentumra utalhat, a fekete, kovácsoltvas kapu és a szálló madár sziluettje pedig a Jardine család birtokát jelképezi. 

   Mindent összevetve: Nem rossz, de nekem a másik kiadás akkor is jobban tetszett.

,,Mindenki nem menekülhet meg."