Könyvkritika: Colleen Hoover - Túl késő

Colleen Hoover

Túl késő (Too Late)

Magyar kiadás éve: 2018

Fülszöveg:

Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret.

És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert.

Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába.

Senki, kivéve Cartert.

Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból.

Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!

   Nincs pár perce, hogy befejeztem a könyvet és igazából nem tudom, hogy mit írjak. Egyszerűen tanácstalan vagyok.

   Megint sikerült beletenyerelnem egy olyan történetbe, amivel nagyon kell vigyáznom, hogy mit is írok/mondok róla.

   Libri ajándékkártyán vettem és örülök, hogy saját pénzt nem adtam érte, mert annyira azért nem tetszett.

   Az írónőtől olvastam régebben a Csúf szerelem című könyvet, amit imádtam és ami még most is az egyik kedvenc történetem. Nos, a Túl késő biztosan nem lesz a favoritom és akkor még enyhén fogalmazok...

   Egy megrázó, tabu témákat feldolgozó kötetről beszélünk, amiben sok a trágár, túlságosan is szókimondó kifejezés, ráadásul van benne nemi erőszak, családon belüli erőszak, drogok, gyilkosság és halál is. 

   Szóval semmiképpen sem ajánlanám 18 éven aluli olvasók kezébe és nem is értem, hogy nem lett ez Rázós könyv? Tudom, hogy CoHo eddig magyarul megjelent könyvei mind Rubin pöttyösek, de ez egyáltalán nem volt az.

   A romantika sokadlagos elemként szerepelt benne, az erotika pedig inkább fegyverként lett használva, szóval nem volt sem kívánatos, sem pedig izgató.

   Sloan egy bántalmazó kapcsolatban éli mindennapjait, ahonnan nincs kiút, hiszen beteg öccse miatt rá van szorulva Asa segítségére, ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy ha akarná sem tudná elhagyni a férfit, mert az teljesen rátelepedett. 

A kép forrása

   Irányítja az életét, uralkodik felette és még bűnöző is.

   Egyszer csak betoppan az életébe Carter, aki szöges ellentéte Asának. Kedves, barátságos, illedelmes és segítőkész, ám neki is vannak titkai, amik miatt rákényszerül bizonyos dolgokra.

   Sloan és Carter hamar egymásba szeretnek, de tudják, hogy nem lehetnek együtt, mert ha lebuknak, akkor az az életükbe kerülhet.

   Vajon meddig tűrhetnek és meddig hallgathatnak a másik érdekében, amíg még nem lesz túl késő?

   Fontos leszögeznem, hogy sajnos egyik szereplőt sem sikerült igazán megkedvelnem. :(

   Teljesen meglepődtem amikor láttam, hogy Asa áll az első helyen a könyv Molyos adatlapjánál, ahol a legkedveltebb karakterek vannak felsorolva. Mondom mi van? 

   Szerintem ő egy igazi szociopata és pszichopata egy személyben. Az ilyen emberektől mentsen meg mindenkit az ég. Egy igazi beteg elme, akire nem is tudok mit mondani, mert borzalom még csak belegondolni is, hogy valóban létezhetnek ilyen ,,emberek".

      Carter volt a jófiú, a védelmező és még leginkább őt szerettem, de néha olyan buta megnyilvánulásai és tettei voltak, hogy csak kapkodtam a fejem.

   Együtt éreztem vele és sajnáltam, hogy a kötelesség és a szerelem között kellett választania, de amikor bedőlt Asa húzásainak, akkor sikoltani tudtam volna.

   Sloan pedig... tényleg nem tudom, hogy mit írjak. Nem akarok senkit sem megbántani és teljes mértékben elítélem azokat akik szerint az áldozatok is tehetnek az őket ért erőszakról, de Sloan-t egyszerűen képtelen voltam igazán sajnálni. 

   Semmivel, de tényleg semmivel sem tudtam egyetérteni amit ő tett vagy mondott. Mert némán tűrt, olyan helyzetekben is, amikor minden épeszű ember már kést döfött volna Asába. Főleg azok után, hogy megtudta az igazságot az öccsével kapcsolatban vagy a végén. Úristen! Ne, ne, ne, ne.

   Elhiszem, hogy félt a következményektől vagy, hogy eddig mindig egyedül volt és úgy kellett boldogulnia, senkire sem támaszkodhatott, de akkor is. Azért mindennek van határa.

   Néha úgy éreztem, hogy nem is jutottak volna el idáig, ha Sloan sokkal okosabb az Asával való kapcsolata elején. Mert értem én, hogy tapasztalatlan volt, de akkor is mindent megengedett neki már az első éjszakán és itt szerintem nagyon elrontotta.

   Nem is ismerte még akkor, gyakorlatilag semmit sem tudott róla, mégis beletörődött bizonyos helyzetekbe, nem szólt, hogy elég! Utána meg persze már nem volt megállás.

   Sloan és Carter is hoztak sok olyan közös döntést, amit megint nem értettem. Itt leginkább arra a bizonyos helyzetre gondolok, ahol a fiú segített Asán bosszút állni, úgy, hogy előtte...nem is mondok többet. Akkor azt éreztem, hogy itt nemcsak Asa beteg, hanem ők is, mert annak bizony sok értelmét nem láttam.

   Egyébként pörgős volt, izgalmas, gyorsan haladtam vele és sokakkal ellentétben ez az epilógus epilógusa, a kötet végén lévő prológus és a többi nem odaillő fejezet sem zavart annyira. Kicsit meglepődtem, de értettem a célzást és ennyi.

Az írónő

    Mindenképpen örülök, amiért elolvastam, de annak még jobban, hogy a végére értem.

    Megrázott, felzaklatott és elgondolkodtatott. Megint kimozdultam a komfortzónámból - NAGYON kimozdultam - szóval már csak emiatt is emlékezetes marad a számomra.

   Sosem fogom újraolvasni, mert az én ízlésemnek túl durva és erőszakos, viszont az írónőtől fogok még mást is a kezembe venni, mert tetszik a stílusa.

   Kiknek ajánlom? Őszintén senkinek sem, de ha mégis, akkor erős idegzetűeknek, valamint azoknak, akik ne adj Isten mentek már át hasonló dolgokon és talán úgy vélik, hogy segíthet nekik a velük történt borzalmak feldolgozásában.

   Egy biztos: Beszéljünk róla, ne tűrjünk némán. Ne hagyjuk, hogy a dolgok idáig fajuljanak. Merjünk segítséget kérni, mert sosem túl késő. Soha!

   Pár szó a borítóról:  Kicsit hasonlít a Csúf szerelem tematikájához. Szerintem a betűtípus is olyan. 

   A színek jól jelzik, hogy egy sötét hangulatú, veszedelmes sztoriról van szó.