Sorozat kibeszélő - Stranger Things - 3. évad
Sziasztok! :)
Igazából nem állok még készen teljesen erre a bejegyzésre, mert nem akarom elhinni, hogy máris az évad végére értem.
Másfelől viszont, a legtöbb rajongó már régen megnézte és úgymond túl van rajta, én meg addig húztam-halasztottam amíg csak tudtam.
Annyi biztos, hogy ez a 8 rész most is kevésnek bizonyult, ráadásul igaza lett a plakátoknak: Egy nyár, ami mindent megváltoztat. Mert valóban sok minden változott.
A Stranger Things egy nagyszerű sorozat. Elfogult vagyok vele, mert egyszerűen IMÁDOM.
Szerintem sosem szerettem még így semmit és olyan hatást ért el nálam, amire eddig csak nagyon kevés dolog volt képes.
Rajongok a szereplőkért, Hawkins városáért, az egész retro hangulatért és úgy igazából véve mindenért. Sokat kaptam ettől a sorozattól, rengeteg érzést kiváltott belőlem, amiért örökké hálás leszek.
Számomra eddig, ez a harmadik évad volt az etalon, ez lett a kedvencem. Az elsőt is szerettem, mert megalapozott mindent, a másodikban pedig még tovább bonyolódtak a szálak, de itt, ebben az évadban volt minden, de tényleg minden.
Csetlő-botló tinik, szerelmi és identitás gondokkal, a felnőtté válás küszöbén lévő fiatalok, akik szembesültek vele, hogy nem is olyan jó felnőni.
Aztán volt persze sok-sok borzalom és halál, bérgyilkosok és oroszok, egy új pláza, ijesztő kísérletek, titkos kódok, megszállás és egyéb gusztustalanságok, csata, az első szerelem csodája, megannyi poén és persze Steve és Dustin, akikért még mindig rajongok. (L)
Ebben a sorozatban a szerethető karakterek a legfontosabbak, minden más csak extra töltelék, ami persze még pluszban hozzáad a felejthetetlen élményhez.
Annyira tetszett, hogy a cselekmény most is több szálon futott, végül pedig keresztezték egymást az utak és mindenkinek lett valami fontos dolga, tette.
Csak dicsérő szavakat tudok írni, szóval senkinek sem fogok nagy meglepetést okozni. Az évadot hibátlannak találtam, még akkor is, amikor észrevettem pár bakit, felesleges vagy nem odaillő történést.
Együtt izgultam a szereplőkkel. Kiabáltam, sírtam és velük nevettem. Megannyi érzést megéltem, miközben néztem, a fájdalmuk, pedig rám is átragadt.
Éreztem végig, hogy a Duffer testvérek igyekeztek kilépni a saját komfortzónájukból is. Kipróbáltak új dolgokat, de azért lényegében maradtak a jól bevált receptnél.
Számomra hihetetlen és rendkívül példaértékű, hogy az első részekben megismert ,,Jóképű, de butácska" Steve-ből mekkora közönség kedvenc lett és micsoda pozitív karakterfejlődésen ment keresztül. Ezt nem győzőm hangsúlyozni. Az már csak fokozza a rajongásomat, hogy Joe Keery milyen helyes pasi.
Steve és Dustin párosa pedig lenyűgöző. Igazi bromance az övék, amit csak szeretni lehet. Amikor ők voltak a képernyőn csak mosolyogtam és nem találtam a szavakat. :)
Aztán persze csatlakozott hozzájuk Robin és Erica kettőse, akik tökéletesen kiegészítették ezt a bolondos, fogadott bátyó-öcsi duót és ha lehetséges, még több színt és életet vittek ebbe a ,,kapcsolatba".
Annyira jó lenne már ha Steve találna végre maga mellé egy lányt, aki viszonozza az érzéseit. Vajon mikor fogjuk őt is igazán boldognak látni?
Nancy és Jonathan szála volt az, ami a legkevésbé tetszett. Őket az első évadban nagyon szerettem, de már a másodikban sem kötöttek le annyira, most meg néha tölteléknek éreztem őket. Persze végül kiderült, hogy lényeges dolgokra jöttek rá, de akkor sem éreztem őket olyan nélkülözhetetlennek.
A Max-Lucas és Tizi-Mike szenvedést és tinidrámát egy kicsit túltolták néha, de megértettem, hogy kellett ez az útkeresés és lazítás is. Egyébként Mike és Lucas megnyilvánulásai sokszor kimondottan idegesítettek. Max nem volt túl kiemelkedő, Tizi pedig még mindig nagy kedvencem. Belőle egy még erősebb, érettebb, felelősségteljesebb nő lett.
A gyerekek tényleg felnőttek, ez tagadhatatlan.
Szegény Will nekem még mindig kilóg picit a sorból. Néha olyan, mintha még mindig Tótágasban lenne, de vele töretlenül érzékeltetik, hogy soha semmi sem lesz már olyan, mint régen.
Hopper és Joyce között most is jól működött a kémia. Egy tipikusan se veled-se nélküled kapcsolat az övék, amiben mindig előtérbe helyezik a gyerekeket és a világ megmentését, az ő igényeik meg háttérbe szorulnak.
Az új mellékszereplők mindig izgalmasak és üde színfoltot adnak a történetnek. A szívembe zártam a fiatal, orosz tudóst Smirnoff-ot is. Bárcsak még többet szerepelt volna.
Külön kiemelném a Billy-vel történt borzalmas dolgokat. Nem igazán kedveltem az előző évadban, akkor az ő szálát éreztem felesleges tölteléknek, mint most a fentebb is említett Nancy-Jonathan párosét, de a készítők olyan mély jelentést adtak a karakterének és olyan megváltást kapott, ami mellett nem tudok és nem is akarok elmenni szó nélkül. Így kell ezt csinálni. Megosztó lett, akit nagyon megsajnáltam végül.
A zenék most is első osztályúak voltak, akárcsak a látvány és a retro életérzés átadása.
Még mindig szeretnék viszont többet megtudni Tótágas világáról és az ott élő szörnyekről. Annyira szívesen beleásnám magam ennek a kifordított világnak az eredetébe és mitológiájába. Simán megérne akár egy jó kis spin-off sorozatot is.
A lezárás - természetesen - sokféle megválaszolatlan kérdést hagyott nyitva, amikre már most szeretnék választ kapni. Többek között, reménykedek egy bizonyos amerikai valódi kilétében...
Nem tudom, hogyan fogom kibírni a következő évadig. :( Micsoda függővég. Borzalom.
Ha 2000 rész lenne ebből a szériából, én azt is megnézném mind, mert számomra megunhatatlan és tökéletes.
Egyszerre horrorisztikus, fantasy, kaland, de tele van romantikával, akcióval és persze humorral, bájjal is, meg összetett, csavaros drámával.
Végtelenül egyedi, megismételhetetlen, egy jelenség, egy igazi csoda. *_*
Igazából nem állok még készen teljesen erre a bejegyzésre, mert nem akarom elhinni, hogy máris az évad végére értem.
Másfelől viszont, a legtöbb rajongó már régen megnézte és úgymond túl van rajta, én meg addig húztam-halasztottam amíg csak tudtam.
Annyi biztos, hogy ez a 8 rész most is kevésnek bizonyult, ráadásul igaza lett a plakátoknak: Egy nyár, ami mindent megváltoztat. Mert valóban sok minden változott.
A Stranger Things egy nagyszerű sorozat. Elfogult vagyok vele, mert egyszerűen IMÁDOM.
Szerintem sosem szerettem még így semmit és olyan hatást ért el nálam, amire eddig csak nagyon kevés dolog volt képes.
Számomra eddig, ez a harmadik évad volt az etalon, ez lett a kedvencem. Az elsőt is szerettem, mert megalapozott mindent, a másodikban pedig még tovább bonyolódtak a szálak, de itt, ebben az évadban volt minden, de tényleg minden.
Csetlő-botló tinik, szerelmi és identitás gondokkal, a felnőtté válás küszöbén lévő fiatalok, akik szembesültek vele, hogy nem is olyan jó felnőni.
Aztán volt persze sok-sok borzalom és halál, bérgyilkosok és oroszok, egy új pláza, ijesztő kísérletek, titkos kódok, megszállás és egyéb gusztustalanságok, csata, az első szerelem csodája, megannyi poén és persze Steve és Dustin, akikért még mindig rajongok. (L)
Annyira tetszett, hogy a cselekmény most is több szálon futott, végül pedig keresztezték egymást az utak és mindenkinek lett valami fontos dolga, tette.
Csak dicsérő szavakat tudok írni, szóval senkinek sem fogok nagy meglepetést okozni. Az évadot hibátlannak találtam, még akkor is, amikor észrevettem pár bakit, felesleges vagy nem odaillő történést.
Együtt izgultam a szereplőkkel. Kiabáltam, sírtam és velük nevettem. Megannyi érzést megéltem, miközben néztem, a fájdalmuk, pedig rám is átragadt.
Éreztem végig, hogy a Duffer testvérek igyekeztek kilépni a saját komfortzónájukból is. Kipróbáltak új dolgokat, de azért lényegében maradtak a jól bevált receptnél.
Számomra hihetetlen és rendkívül példaértékű, hogy az első részekben megismert ,,Jóképű, de butácska" Steve-ből mekkora közönség kedvenc lett és micsoda pozitív karakterfejlődésen ment keresztül. Ezt nem győzőm hangsúlyozni. Az már csak fokozza a rajongásomat, hogy Joe Keery milyen helyes pasi.
Aztán persze csatlakozott hozzájuk Robin és Erica kettőse, akik tökéletesen kiegészítették ezt a bolondos, fogadott bátyó-öcsi duót és ha lehetséges, még több színt és életet vittek ebbe a ,,kapcsolatba".
Annyira jó lenne már ha Steve találna végre maga mellé egy lányt, aki viszonozza az érzéseit. Vajon mikor fogjuk őt is igazán boldognak látni?
Nancy és Jonathan szála volt az, ami a legkevésbé tetszett. Őket az első évadban nagyon szerettem, de már a másodikban sem kötöttek le annyira, most meg néha tölteléknek éreztem őket. Persze végül kiderült, hogy lényeges dolgokra jöttek rá, de akkor sem éreztem őket olyan nélkülözhetetlennek.
A Max-Lucas és Tizi-Mike szenvedést és tinidrámát egy kicsit túltolták néha, de megértettem, hogy kellett ez az útkeresés és lazítás is. Egyébként Mike és Lucas megnyilvánulásai sokszor kimondottan idegesítettek. Max nem volt túl kiemelkedő, Tizi pedig még mindig nagy kedvencem. Belőle egy még erősebb, érettebb, felelősségteljesebb nő lett.
A gyerekek tényleg felnőttek, ez tagadhatatlan.
Hopper és Joyce között most is jól működött a kémia. Egy tipikusan se veled-se nélküled kapcsolat az övék, amiben mindig előtérbe helyezik a gyerekeket és a világ megmentését, az ő igényeik meg háttérbe szorulnak.
Az új mellékszereplők mindig izgalmasak és üde színfoltot adnak a történetnek. A szívembe zártam a fiatal, orosz tudóst Smirnoff-ot is. Bárcsak még többet szerepelt volna.
Külön kiemelném a Billy-vel történt borzalmas dolgokat. Nem igazán kedveltem az előző évadban, akkor az ő szálát éreztem felesleges tölteléknek, mint most a fentebb is említett Nancy-Jonathan párosét, de a készítők olyan mély jelentést adtak a karakterének és olyan megváltást kapott, ami mellett nem tudok és nem is akarok elmenni szó nélkül. Így kell ezt csinálni. Megosztó lett, akit nagyon megsajnáltam végül.
Még mindig szeretnék viszont többet megtudni Tótágas világáról és az ott élő szörnyekről. Annyira szívesen beleásnám magam ennek a kifordított világnak az eredetébe és mitológiájába. Simán megérne akár egy jó kis spin-off sorozatot is.
A lezárás - természetesen - sokféle megválaszolatlan kérdést hagyott nyitva, amikre már most szeretnék választ kapni. Többek között, reménykedek egy bizonyos amerikai valódi kilétében...
Nem tudom, hogyan fogom kibírni a következő évadig. :( Micsoda függővég. Borzalom.
Egyszerre horrorisztikus, fantasy, kaland, de tele van romantikával, akcióval és persze humorral, bájjal is, meg összetett, csavaros drámával.
Végtelenül egyedi, megismételhetetlen, egy jelenség, egy igazi csoda. *_*
Megjegyzések
Megjegyzés küldése