Csillagpor képekben - 2. rész

Sziasztok! :)

   Pár hete egész szép sikere volt a Csillagpor képekben - 1. rész című bejegyzésemnek, szóval gondoltam hozom is az esedékes és előre beígért második felvonást.

   Kaptam tőletek pozitív visszajelzéseket, hogy sokan nem is tudtátok, a Csillagpor eredetileg képregény volt, szóval úgy gondolom, hogy már csak ezért is megérte összeszedni pár érdekességet.

   Ebben a bejegyzésben olyan jeleneteket hozok, amik teljes egészében kimaradtak a filmből és a könyvekben sem részletezte az író, ám mégis izgalmasak.

   Szóval aki még nem olvasta a könyvet, annak szólok, hogy SPOILER VESZÉLY!!! bár az is igaz, hogy nagy mértékben nem befolyásolja a cselekményt, inkább csak szimplán figyelemre méltó részletekről van szó.

   Íme:

1.  jelenet

   Az első ilyen jelenet, amiben Tristran még csak pár napja tartózkodik Tündeföldén, amikor megtámadja egy csapat apró tündér, egy csomó pixie, akik kigúnyolják, ronda dolgokat énekelnek neki, megtámadják, majd ellopják a kalapját.

   Azt hihetnénk, hogy ez csupán egy vicces kis jelenet, később viszont bebizonyosodik, hogy mégis jelentős, mert a tündérek már akkor megjósolták a fiúnak, hogy Victoria ki fogja végül gúnyolni.

2.  jelenet

   A másik ilyen jelenetben Tristran és az időközben útitársául szegődött Megbűvölt (vagyis a Szőrös kis ember) eltévednek az erdőben és csapdába esnek egy Hervatagosban. 

   Ez egy elvarázsolt, élő - lélegző - nem  mellesleg pedig agresszív - erdő, ami foglyul ejti és elpusztítja az arra járó, balga utazókat.

   Végül persze sikerül elmenekülniük hála Tristran félvér képességének, miszerint ösztönből mindig tudja, hogy merre kell mennie, merre vezet a helyes út a tündérek birodalmában.

3. jelenet

   A következő jelenetnél Tristran és Yvaine már együtt vannak és a vidéket járják, amikor kiérnek egy tisztásra, ahol találnak egy koronát.
   Később szemtanúi lesznek, amint egy oroszlán és egy unikornis megvívnak a koronáért.
   Tristrannak eszébe jut egy régi mondóka és ezzel mindannyiukat megmenti, ráadásul az unikornis így Yvaine szolgálatába áll végül.

   Neil Gaiman egy interjúban azt nyilatkozta, hogy az oroszlán és az unikornis harca metaforikus jellegű és az Egyesült Királyság címerére utal, valamint a régi angol és skót ellentétre.

4. jelenet

   Sokan nem tudják, de rengeteg idő eltelik amíg Tristran és a bicegő Yvaine visszajutnak a falhoz, közben pedig sok-sok életveszélyes kalandba keverednek, amiket Neil Gaiman nem részletezett annyira, de próbálta érzékeltetni velünk, hogy ezek az események még jobban összekovácsolták a két fiatalt.
   Az egyik ilyen alkalommal háborúzó manók ejtették foglyul őket, akik arra akarták kényszeríteni a fiút, hogy élete végéig harcoljon nekik a Föld alatt, ám Yvaine végül túljárt az eszükön és ezzel mindkettejüket megmentette.
   A kötet végén az író felsorolja Tristran pár királyként való nemes cselekedetét, amiből egyértelműen kiderül, hogy népét végül győzelemre vezette az északi manók elleni csatában.

5. jelenet

   A másik alkalommal egy óriás sas támadta meg őket és nézte eleségnek, ám felhasználva a tűz erejét sikeresen elriasztották a vadászó madarat.
   Tristran uralkodóként végül békét kötött a Magasbércek sasseregével, ami Yvaine trónra lépése után is tartósnak bizonyult.

6. jelenet

   A könyv és a film egyik óriási különbsége, hogy Yvaine már a kezdetekkor tisztázza: hiába minden, sajnos nem tud visszamenni az égbe. :(
   Így sokszor lesz magányos, mert habár szereti Tristrant, keserédes módon visszavágyik a nővérei vagyis a többi csillag közé.
   Velük pedig sokszor kommunikál, beszél hozzájuk, tanácsot kér tőlük és azok figyelmeztetik is sok veszélyre.
   A filmben ez Tristrannal történik meg, de eredetileg hozzá nem szólnak, csak elveszett, lehullott húgukhoz.