Könyvkritika: Szabó Magda - Abigél

Szabó Magda
Abigél
Magyar kiadás éve: 1970

Fülszöveg:
Ginát, az elkényeztetett pesti lányt 1943 őszén tábornok apja felpakolja és minden magyarázat nélkül elszakítva megszokott környezetétől egy vidéki református leánynevelő intézetbe viszi. Az árkodi Matulában egyedül maradó kislányt teljesen letöri a szépségtől mentes puritán környezet, ami annyira más, mint amihez hozzá volt szokva, hogy egyszerűen képtelen elfogadni helyzetét. Összevész osztálytársaival, s szökésre készül. A balul sikerült akció után azonban az apja felfedi előtte az igazat, s ezek után Gina önként vállalja a rabságot, s miután kibékül a többi ötödikessel is, 19-en lesznek testvérek, sőt már ő maga is kezd hinni a helyi legendákban. Például a Matula kertjében álló szobor, Abigél varázserejében, aki ha nagy bajban hozzá fordulnak a lányok mindig segít. 
De a háború és az ezzel járó változások egyre közelednek, s talán a vastag falak se lesznek sokáig biztonságosak egy olyan gyermek számára, akinek Vitay tábornok az apja.

   Félek kicsit ingoványos talajra tévedtem ezzel az értékeléssel, hiszen egy ekkora klasszikusról, egy olyan kötetről, ami sokszor kötelező olvasmány és rajta van a Nagy Könyv listán is elég nehéz érdemben nyilatkozni, de persze azért mindenképpen megpróbálom.
   Az elmúlt hétvége folyamán az egyik barátomnál rendezgettük a könyveit a költözése alkalmából, amikor is ráleltem az Abigélre és rögtön kölcsönkértem, lecsaptam rá, mert úgy éreztem: Ez egy jel. Nincs mese, el kell olvasnom.
   Az az igazság, ha ott - akkor nem kerül a kezembe, akkor nem biztos, hogy elolvasom, mert szégyen - nem szégyen, ez bizony magamtól nem jutott volna az eszembe.
   Anyukám egyébként nagyon szereti ezt a történetet és többször mesélt róla, ajánlotta már, szóval mindenképpen a látóteremben volt, csak mindig akadt valami más, ami jobban érdekelt.
   A kötelezők közül nálam A két Lotti, A Pál utcai fiúk és a Légy jó mindhalálig viszik a prímet, de most már az Abigélnek is kiemelt helye van.
   Még sosem olvastam Szabó Magdától, de tetszik a stílusa. Szépen, választékosan ír, az akkori kor dinamikájához és nyelvezetéhez képest olvashatóan, haladósan.
   Fontos még kiemelnem,  a kötet sokszor humoros volt és azon kaptam magam, hogy jót somolygok, hangosan kacagok valami hirtelen jött beszóláson.
   Ifjúsági regényről beszélünk, ami egy bentlakásos leányiskolában játszódik.
   Én magam egyébként nem tudtam. Mármint régebben azt hittem, hogy ez egy szimpla romantikus sztori, de persze most rájöttem, hogy ennél sokkal, de sokkal több, sőt a romantika igazából sokadlagos benne.
   A fő titok a Matula iskola mindenkin segítő Abigél szobra körül kering, de fontos szerepe van a II. világháború borzalmainak, valamint Vitay Georgina mindennapjainak, aki tábornok édesapja nyomására egy teljesen új és idegen környezetben kényszerül boldogulni.
   A szereplők sokan vannak, elvégre akad rengeteg diák és tanár, mégis mindenkire jut elég idő. A karakterek kidolgozottak, árnyaltak, szinte már élnek.
   Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem jöttem rá idő előtt, ki is az igazi Abigél, de ez nem sokat vont le a történet élvezhetőségéből, mert a hangsúly ugyebár nem csak ezen volt.
   Szerettem Ginát, nekem szimpatikusnak bizonyult. Kicsit elkényeztetett ez igaz, de megértettem őt, teljesen együtt éreztem vele.
   Szerintem én sem viseltem volna, még ilyen jól sem, ha hirtelen kiszakítanak az eddig jól megszokott környezetemből.
   Megkedveltem Vitay tábornokot, de Kalmár például sosem volt szimpatikus, viszont annyira Zsuzsanna sem, mert ő nekem túl merevnek bizonyult.
   Szegény Kőnig tanár úrról annyi rosszat mondtak, hogy akarva-akaratlanul is megsajnáltam és részvétet éreztem iránta.
   Mindent összevetve: örülök, hogy elolvastam, mert kimozdított a komfortzónámból. 
   Nyitottnak kell lenni a klasszikusokra is, a komoly mondanivalóval rendelkező sztorikra, hiszen megéri és elgondolkodtat.
   Igazából nem tudom biztosan, hogy melyik évfolyamban kötelező ez a regény, de simán lehetne olvasni már a felsőbb általános iskola osztályain belül is.
   Meg fogom nézni a sorozatot, mert érdekel mennyire maradtak könyvhűek a készítők.
   A kötelezőknek mindig olyan kettős a megítélése, de ezt a kötetet bátran ajánlom, mert tanulságos, kedves és drámai. Egy igazi kortalan mese, ami példát mutat és amiből kiderül, hogy az igazi hősök sosem kérkednek a tetteikkel.
   Korhű képet festett, bár nekem kicsit kevés volt a párbeszéd és így jóval több a leírás, ami miatt nem mindig haladtam vele elég gyorsan.
   Pár szó a borítóról:  A kölcsönkért kötet egyik első kiadása van meg nekem, ami egy Csíkos könyv, a Móra kiadó jóvoltából. A borítón az a bizonyos Abigél szobor látható.
Tipp: Ha szeretnétek még leányiskolában játszódó, hasonló témájú és hangulatú könyveket olvasni, akkor ajánlom figyelmetekbe a Katharine L. Oldmeadow által írt A ​sárkányház titka című regényt, valamint Agatha Christie - Macska a galambok között című krimijét is.

Megjegyzések