Képregény ajánló: Rachel Smythe - Olümposzi história 1.

Rachel Smythe 

Olümposzi história 1.  (Lore ​Olympus)

Olümposzi história – 1. kötet

Magyar kiadás éve: 2021

Fülszöveg:

Botrányos ​pletykák, vad bulik és tiltott szerelem – tekints bele az istenek éjszakai életébe Rachel Smythe stílusos képregényében, mely kortárs környezetben gondolja újra a görög mitológia legismertebb történeteit.

Perszephoné, a tavasz ifjú istennője nemrég érkezett Olümposzba. Anyja, Démétér a halandók világában nevelte fel, de miután lánya ígéretet tesz neki, hogy szent szűzként tanul tovább, megengedi, hogy az istenek pörgő, csillogó világába lépjen. Amikor Perszephonét szobatársnője, Artemisz elviszi egy buliba, az egész élete a feje tetejére áll: találkozik Hádésszal, és azonnal szikra lobban közte és az Alvilág sármos, de félreértett uralkodója között. Perszephoné belegabalyodik az Olümposzt uraló intrikák és viszonyok szövedékébe, miközben megpróbálja megtalálni a helyét – és a valódi hatalmát.

Az Eisner-díjra jelölt webképregénynek ez a kiadása egy új előzménytörténetet is tartalmaz, és a görög panteont egy rendkívül szellemes és romantikus képregényben repíti el a modern korba.

Az első kötet a Webtoon első számú képregényének, a Lore Olympusnak az 1–25. fejezeteit tartalmazza.

   A könyvtárból kölcsönöztem ki, onnan tőlünk a Lencsésiről és nagyon örültem, hogy végre a kezeim közé kaparinthatom, mert régóta szemeztem vele, sok helyen láttam, a csapból is ezt folyt és tulajdonképpen még folyik is, ráadásul nagyon szeretem a görög mitológiával foglalkozó történeteket.

   A Hádész-Perszephoné páros tiltott, megosztó románca pedig igen felkapott lett mostanában, hála ennek a képregénynek.

   Várom már például a Maxim idei ígéretes őszi megjelenését ami hasonló témát dolgoz fel,  Alvilági szerelem címmel, nemrég pedig egy modernizált változatot olvastam L. J. Shen tollából A szégyentelent.

   A kötet 384 oldal, igen vaskos és az Olümposzi história első 25 fejezetét tartalmazza.

   Gyorsan haladtam vele, számomra egy képregény nem igazán tart sokáig, hamar a végére érek, még akkor is, ha minden rajzot megnézek, tüzetesen átnézek akár többször.

   Nem olvasok sok képregényt, mert nem igazán érzem őket teljesnek, de néha kell ilyen kis apró-cseprő kikapcsolódás.

   Hamar belerázódtam a cselekménybe, már az első fejezettől az események sűrűjébe csöppenünk.

   Ismerem az eredeti mítoszt, az isteneket, így ez az egész még inkább le tudott kötni. 

   A rajzok kicsit elnagyoltak, vannak hibái, de a színek intenzívek, ami jócskán kárpótol. Minden isten, istennő, nimfa, ember és egyéb különleges lény más-más színeket kapott, amik tükrözik a személyiségüket, illeszkedik a képességeikhez.

   A modernizált, városi környezet, némi ókori beütéssel, a háttér, na az kimondottan tetszett. Plusz löketet, egy cseppet sem mindennapi légkört teremtett.

   Elsősorban felnőtteknek ajánlom, szigorúan 16 éves kor felett, mert bőven van benne obszcén nyelvezet, meztelenség, kendőzetlen erotika, no meg családon belüli és nemi erőszak is...bár az utóbbi nincs teljesen letisztázva. Mondjuk számomra mindenképpen az volt!

Perszephoné és Hádész

   Imádtam Hádész, a borongós, mélabús, tépelődő kutyabarát karakterét. Az úriembert, aki nem hiszi el, hogy jó lehet a tavasz istennőjének. A kutyái annyira cukik, főleg Kerberosz. ;)

   Ez volt a kedvenc idézetem: ,,… és végül Kerberosz. – Milyen fényes a szőre, mivel eteti?

– Gyilkosok lelkével, és néha tojásfehérjével."

   Pereszphoné fiatal, szertelen, naiv és ebből kifolyólag sok konfliktus éri, bántás, az anyja pedig már-már betegesen túlfélti, mondjuk ismerve az istenek dekadenciáját és kegyetlenségét, ezen azért annyira nem csodálkozom.

   Azonnal megkedveltem Erósz és Artemisz kettősét, mert az egyikük már most óriási jellemfejlődésen esett át és beleláthattunk az ő szerelmi tragédiájába, Artemisz pedig kiváló barátnő. 

   Rögtön megutáltam Aphroditét és Apollónt...borzalmasak mindketten. Kicsinyesek, önzők, gonoszak. Megtestesítik mindazt, amit kevésbé szeretek a görög mítoszokban.

   Jó volt látni Rhea és Kronosz kettősét, még ha csak rémálom formájában is, valamint Héra látomását. Remélem valósággá válik. Ha a szerző követi az eredetit, akkor mindenképpen.

A második kötet magyarul

   Néha picit szappanoperás beütéseket éreztem, de kárpótolt a humor, a dráma és persze a kémia a két főszereplő között.

   Osztom azok véleményét, akik szerint itt még keveset szerepeltek együtt. Egyszerűen több kell belőlük. :)

   Jó lenne már most olvasni a folytatást. Remélem mihamarabb sorra kerül nálam is.

   Leginkább azoknak lehet jó olvasmány, akik valóban ismerik a görög mitológiát, egyszerűen kell hozzá előismeret, mert anélkül szerintem követhetetlen.

   Pár szó a borítóról:  A borítón a sötétkék, mint Hádész színe és a rószaszín, mint Pereszphoné színe dominálnak.

   Ha fejjel lefelé fordítom, akkor is értelmes képet ad ki, ami egy plusz pont.

   Perszephoné szamárháton ülve néz fel Hádészra, aki az Alvilág messzességéből tekint le vagy éppen fel rá. Ismétlem, nézet kérdése. Roppant látványos.

A király és A királynő (L)