Könyvkritika: Leylah Attar - 53 ​szerelmes levél

Leylah Attar

53 ​szerelmes levél  (53 Letters for My Lover)

Magyar kiadás éve: 2022

Fülszöveg:

Szexi, merész, tabudöngető regény, mely költőien meséli el egy három évtizeden átívelő tiltott szerelem történetét.

Shayda Hijazi a tökéletes feleség, anya és gyerek. Harminchárom éven át él az elvárások szerint, elrejti a titkait, eltemeti az álmait, és mindent megtesz azért, hogy a családjának biztos támasza legyen. Shayda Hijazi jó úton jár afelé, hogy saját maga legnagyobb ellenségévé váljon.

Troy Heathgate vad, mámorító, veszélyes: olyan férfi, aki mindig azt teszi, amihez kedve van. Az élet pedig engedelmesen hajlik meg az akarata előtt. Amíg az útjába nem kerül

az egyetlen dolog, amiért mindent feladna, de sohasem lehet az övé.

A világ két külön sarkán születtek, ugyanazon a napon. Életük szőttese összeér, és minden megváltozik.

Az 53 szerelmes levél három évtizedet ölel át: szerelem, hűség, szenvedély, remény, boldogság és megváltás.

   Amikor elkezdtem akkor úgy voltam vele, hogy ez inkább jobban beleillene a Rubin pöttyös kategóriába, aztán jöttek váratlan és sokkoló fordulatok, akkor meg már azt éreztem, hogy ez bizony kőkemény 18+ karikás Rázós kötet, aztán újra Rubin pöttyösnek gondoltam, végül pedig rájöttem, hogy tökéletes az Arany pötty, hiszen valahol a kettő keveréke, átmenete jellemzi igazán.

   Egy roppant kényes témát boncolgat, az eredeti címből már egyből kitalálhatnánk, de a magyar fordítás most is csalóka lett. 

   A fő téma itt bizony a hűtlenség.

   Ez viszont senkit se tántorítson el, főleg ha már olvastatok az írónőtől, mert annyira lírai a stílusa, annyira szépen ír még erről is, hogy az valami eszméletlen.

   Ebben a sztoriban volt minden. 

   Bimbódzó romantika, forró erotika, visszafogott vágyak, hazugságok és sok-sok dráma. Nagyon szerettem.

   Lassan haladtam vele, olykor félretettem, emésztgettem, úgymond ízlelgettem, mint a jó bort, mert bőven volt mit átgondolni rajta.

   A fülszöveg első mondata - ,,Szexi, merész, tabudöngető regény, mely költőien meséli el egy három évtizeden átívelő tiltott szerelem történetét." - tulajdonképpen teljesen jól leírja, hogy miről is szól ez a regény.

   Shayda szemszögéből követhettük végig, hogy miként alakult az élete mielőtt és miután megismerte Troy-t, azt a férfit, aki tényleg a lelki társa lett, csak éppen későn jöttek rá arra, hogy ők összetartoznak, akkor pedig már minden, de tényleg minden borult...

   Érdekesnek bizonyult belelátni az iráni világba, még inkább szigorúbb alapot, hátteret adott Shayda és Troy tiltott románcának. 

   Féltettem őket, nehogy brutális halálesetekkel végződjön a történet. Együtt izgultam, bújkáltam, szomorkodtam és szerettem mindkettejükkel.

   Nem bocsátkozok spoilerekbe, mert az csúnya dolog lenne, de ne számítsunk feltétlenül boldog befejezésre, mert bennem azért maradtak hiányérzetek pozitív és negatív értelemben is.

   Felmerül a legfontosabb kérdés? Elítéltem-e a megcsaló párost, főleg a szerető feleséget és édesanyát? A válaszom egy hatalmas és egyértelmű: NEM.

   Képes voltam elvonatkoztatni attól, hogy egyébként nálam már egy csók, sőt egy lopott érintés is megbocsáthatatlannak számít.

   Shayda és a férje nem megfelelően kommunikáltak egymással, Hafez teljesen elzárkózott a neje elől, egy idő után pedig a nő belefáradt ebbe.

   Troy viszont új dolgokat kínált és itt nem csak a vad, minden vágyat kielégítő szexet értem, hanem a lelki megnyugvást, a valódi, zsigeri törődést és szeretetet.

   Shayda szó szerint kivirult mellette, mert önmaga lenni, zabolátlan és bevállalós, boldog és érzéki. Megélhette a nőiességét. 

   Troy igazi alfahím, de nem a klisésen bunkó, de aranyszívű féle. Sokkal inkább a valódi, nagybetűs FÉRFI, aki mindig-mindenkor szem előtt tartja a partnerét. Előtérbe helyezi, türelmesen vár rá és együtt fedezik fel egymást.

   Mindenképpen érdekesek és megosztóak lettek a főszereplők maguk és a mellékszereplők is, de ez megszokott egy Leylah Attar kötetnél, mert ő mindent aprólékosan kidolgoz, ráadásul egyaránt a végsőkig feszegeti a karakterei és az olvasói határait.

   Leginkább azoknak ajánlom, akik elég erősnek és nyitottnak érzik magukat arra, hogy kilépjenek a komfortzónájukból.

   Sokszor azt éreztem, hogy kicsit olyan, mintha összemixelték volna az Ahol a szivárvány véget ér, a November 9. és a Zajlik az élet című történeteket.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti magyarosított változata, rajta Shayda, aki arra kér minket, hogy legyünk a cinkosai és titkolózzunk vele együtt, közben pedgig megfigyelhetjük a három igen fontos jelképet.

   A vörös lepkét, a vörös rúzst és a vörös kendőt. 

   Mindegyiknek jelentősége van, fontos mozzanatokhoz, igen lényeges cselekményszálakhoz köthetőek.