Könyvkritika: Luanne G. Smith - A szőlő boszorkánya

Luanne G. Smith

A szőlő boszorkánya (The Vine Witch)

A szőlő boszorkánya trilógia - 1. kötet

Magyar kiadás éve: 2022

Fülszöveg:

Sose ​átkozz meg boszorkányt!

A Château Renard szőlőültetvény évszázadokon át a szőlő boszorkányainak tehetségétől függött, akiknek bűbája létrehozta a völgy világhírű borát.

Ám miután átkot szórtak rá, sorcière Elena Boureanu elvesztette képességét. Most, hogy megtörte az átkot, ami egy mocsár sekély vizébe kényszerítette, és legyengítette varázserejét, Elena küszködik, hogy visszatérjen korábbi életébe. Időközben azonban öröksége – a szőlészet – egy jóképű idegen tulajdonába került.

Jean-Paul Martel csak és kizárólag a tudományra esküszik. Elutasítja a babonát, és távol áll tőle a helybeliek hite a boszorkányokban. Elena viszont járatos a bűbájban, és tudja, hogy a szőlészet hemzseg a rontástól. Hogy maradhasson, és meggyógyítsa a szőlőültetvényt, titkolnia kell valódi kilétét és a bosszúszomjas terveit is az ellen a személy ellen, aki ellopott hét évet az életéből. Nem nyugszik, amíg szembe nem száll a gonosz erőkkel, amik őt, Jean-Pault és a szőlőboszorkányok ősi örökségét fenyegetik Chanceux Valley dimbes-dombos vidékén.

Hagyd, hogy elvarázsoljon!

   A 2022-es évem első hivatalos őszi olvasmánya volt és az első Zafír pöttyös kötet, amit szerettem és nem csalódtam benne, maximum csak pozitívan. ;)

   Számomra a borító is csodálatos, teljesen hozza az őszies hangulatot és persze maga a történet is kapcsolódik ehhez az évszakhoz.

   Olvasás közben láttam magam előtt az 1800-as évek francia borvidékeit, a reggeli köddel bevont tájakat, a régi, elhagyatott várakat és birtokokat, valamint a dúsan termő szőlőtőkéket, az üvegpohárban megcsillanó vörösborokat.

   Érezni véltem a levendula, a rozmaring vagy éppen a zsálya illatát.

   Luanne G. Smith regénye pompás történetnek bizonyult, teljesen elvarázsolt, a hangulata annyira magával ragadott, hogy sokszor nehezemre esett letenni és szüneteltetni az olvasást.

   A mágia valóban mindent áthatott, átitatott, talán még a lapokat is. 

   Különleges, sugárzó, végtelenül egyedi hangvételű regény, lírai írásmóddal, fantasy és mágikus realizmus elemekkel, érdekes karakterekkel és a szőlészet, a borok, valamint a borkészítés mesterségének végtelen szeretetének, tiszteletének adózva.

   Keveredtek benne az Átkozott boszorkák, A papírmágus-trilógia, a Mindenszentek-trilógia jellemzői, valamint Shea Ernshaw, illetve Lucy Strange munkássága és még kicsit a Vámpírnaplók hangulata is. Akik ezeket a történeteket szerették, azok ebben a kötetben sem fognak csalódni.

   Néha hozott egy kis Bűbájos boszorkák féle wicca beütést.

   Egy alternatív, egy történelmi fikciós világban járunk, ahol a boszorkányság és a varázslat elfogadott, átjárja a mindennapokat, a női és férfi boszik pedig munkaként űzik a különböző mesterségeket/fortélyokat.

   A természet, a növényvilág, az állatok és csillagászat igen fontos szerepeket kaptak, akárcsak a vallás.

   Az írónőnél, a valós, megtörtént és végtelenül igazságtalan boszorkányüldözések után egy olyan világ alakult ki, ahol még a szerzetesek, a papság is elismerően nyilatkozott a mágiáról, ám persze tudták, hogy létezik ezeknek egy sokkal sötétebb formája is, valódi démonokkal, ördögökkel és gonosz lényekkel, valamint a rituális gyilkosságokhoz kötött vérmágiával.

   Elena egy megátkozott nő, hét év után változik vissza emberi alakjába, mert valaki arra kényszerítette, hogy békaként éljen a mocsárban.

   Visszatér a Château Renard birtokra, hogy folytassa szőlőboszorkányként végzett tevékenységeit, ám csalódottan kell tudomásul vennie, hogy amíg távol volt, egy idegené lett az ültetvény, aki ráadásul megveti és tagadja a boszorkányság minden formáját.

   Elenának alkalmazkodnia kell Jean-Paul szeszélyeihez, miközben elszántan és gyilkos indulatokkal telve nyomoz az őt megátkozó után, ráadásul a hanyatló birtokot is neki kell megmentenie, üldöztetéseket és hamis vádakat vágnak a fejéhez, a férfi pedig minden dac ellenére egyre-jobban vonzza...

   A romantikának egyébként nem jutott központi szerep, igazán elhanyagolható volt, lassan bontakozott ki és számomra néha nem is igazán tűnt reálisnak a kettejük között lévő hirtelenjében kipattant szerelmi szikra.

   A bűbájok, a rigmusok, a természethez kapcsolódó varázslás nagyon tetszett, az állatokat érintő kivégzések már sokkal kevésbé. :(

   Megértem a 18 éves korhatárt, mert azért voltak benne kegyetlenségek, nem lett elkendőzve a brutalitás.

   A mellékszereplők közül Yvette és Sidra is a szívemhez nőttek, így bízok benne, hogy a folytatások meg fognak jelenni majd magyarul, abban pedig már az ő kalandjaikat követhetjük nyomon.

   Elena erős karakternek bizonyult, hamar megkedveltem, főleg az elszántságát, a függetlenségét és az erejét. 

   Jean-Paul a férfi főszereplőhöz képest kicsit elhalványult és úgy igazából minden férfi, inkább a nőkön volt a hangsúly.

   Picit feminista vonalat képviselt, de ez nem zavart, ettől is lett olyan kiemelkedő.

   Jó szívvel ajánlom olvasásra azoknak, akik szeretik a páratlan, a jól megszokott zsánereken kívülálló sztorikat, azokat, amiknek a fő errőssége a rendhagyó hangulatteremtés.

   Pár szó a borítóról:  A borító valami eszméletlen szép, szerintem az idei évem egyik - hanem a fő - kedvence lesz.

   Minden rajta van, ami jelentős ebben a kötetben. A szőlő, az arany gyertyatartó, a szárított gyógynövények, a varázskönyv vagyis az Árnyak könyve, a zsebóra és a zöld levelek sora, a címet pedig mintha krétával írták volna.

   Roppant kifejező, igazi mestermű.

   Tipp: Keveredtek benne az Átkozott boszorkák, A papírmágus-trilógia, a Mindenszentek-trilógia jellemzői, valamint Shea Ernshaw, illetve Lucy Strange munkássága és még kicsit a Vámpírnaplók hangulata is. Akik ezeket a történeteket szerették, azok ebben a kötetben sem fognak csalódni.

   Néha hozott egy kis Bűbájos boszorkák féle wicca beütést.