Könyvkritika: Kerstin Gier - Nefelejcs

Kerstin Gier

Nefelejcs (Vergissmeinnicht)

Nefelejcs trilógia - 1. rész

Magyar kiadás éve: 2022

Fülszöveg:

De mi van, ha ez nem egy fantasyregény, hanem a valóság?

A fiú menő, okos és népszerű. A lány a gyűlölt szomszéd család tagja, kedveli a fantasytörténeteket, és alapvetően nem a fiú esete. De amikor Quinnt egy éjjel félelmetes lények veszik üldözőbe, és súlyosan meg is sérül, olyan dolgokat fedez fel, amelyek valószínűleg nem ebből a világból származnak. De kiben bízhat, amikor a szobrok hirtelen rossz rímekben kezdenek beszélni, és a koponyák bizalmasan rámosolyognak?

Legjobban a szemben lakó lányban, aki egyáltalán nem jelent számára semmit. Hogy ő és Matilda egy veszélyekkel teli, mágikus kalandban találják magukat, arra mindenesetre Quinn egyáltalán nem számított.

És arra még kevésbé, hogy halálosan szerelembe esik…

A világ varázslatossá válik a rajongásig szeretett szerző, Kerstin Gier új kötetében, mely már a megjelenése hetében meghódította a bestsellerlisták első helyét.

Légy részese csodás történetének!

   Kerstin Giertől már olvastam az Időtlen szerelem trilógiát, a Silber-trilógiát, valamint a Fellegszállót, amiről ezen a linken olvashattok bővebben.

   A Rubinvörös, Zafírkék és Smaragdzöld köteteket nagyon szerettem és Xemerius, a csodálatos és humoros kis vízköpő a kedvencem lett. 

   A Silber már zavarosabb volt, megosztó, még a Fellegszálló negatív érzéseket váltott ki belőlem és picit csalódásnak bizonyult.

   Pontosan ezért óvatos voltam ezzel a kötettel, nem támasztottam felé túlzott elvárásokat, ám szerencsére nem kellett csalódnom. Közel sem volt tökletes, de inkább afelé hajlok, hogy tetszett és izgatottan várom a folytatást.

   A Nefelejcs egy igazi, ízig-vérig fantasy, abból is az ifjúsági, pontosan azokkal az elemekkel, amitől Gier olyan különleges lesz és éppen ezért sokan szeretik a stílusát.

   Vicces, fanyar humorral teli, nem mindig veszi komolyan önmagát és a szereplőit sem, miközben feltár egy olyan világot, amiről könyvekben eddig még talán nem is olvashattunk.

   Itt viszont rögtön rá is térek arra, ami miatt néha nem tetszett. 

   Sokszor túlírtnak, zavarosnak tűnt. Kapkodtam a fejem a sok-sok információtól, ráadásul sokszor azt éreztem, hogy sokat akar, de mégis túl keveset fog.

   A Perem magyarázata számomra követhetetlen volt, bonyolult és kissé kusza. 

   Az eleje lassan indult, nem igazán tudtam hová tenni a rengeteg karaktert és a még több rokoni szálat, aztán ahogy haladtam előre, szépen-lassan minden leülepedett, tisztázódott és akkor meg már teljesen elvarázsolt és magával ragadott.

   Nálam egyértelműen Bax, vagyis Baximilian Grimm karaktere mentette meg ezt a regényt, egy újabb csodálatos vízköpődémon, aki legalább annyira szimpatikus már most, mint anno Xemerius. :)

   Az a véleményem, hogy Kerstin Gier végre rájött arra, hogy nem kaptunk tőle egyértelmű válaszokat sem az Időtlen szerelem, sem pedig a Silber trilógiában, bőven maradtak megválaszolatlan kérdések, amik itt most végre-valahára tisztázásra kerültek.

   Szinte egyetlen mondattal összefűzte ezeket a regényeket egyetlen univerzummá, legalábbis én így gondolom.

   A cselekményt két szemszögből olvashatjuk, a két főszereplőnk, Quinn és Matilda által.

   Ők ketten igazi ellentétei egymásnak, ám csakhamar összefűzi őket valami kapocs, ami a Peremből ered, ebből a furcsa és varázslattal teli világból, ahol többek között tündérek és még megannyi érdekes és cseppet sem mindennapi lény éldegél.

   Matilda nyitott elme, szereti a fantasy könyveket és pont ezért jól kiegészíti a kezdetben szkeptikus, kissé földhözragadt Quinnt.

   Rengeteg más szereplő van még, akiket felsorolni is nehéz, de a kötet végén most is volt egy összesítő, aminek bizony igen sokszor hasznát vettem.

   Néha klisés, hiszen van benne egy jósklat és úgy tűnik, hogy Quinn valamiféle kiválasztott lesz, de erről többet nem is írok, mert az már durva spoiler lenne.

   Azért adok rá ,,csak" négy csillagot, mert egy hosszú bevezetésnek éreztem, viszont Bax ígérete, hogy még visszatér és fontos szerepet fog játszani, na az megalapozta nálam, hogy várjam a folytatásokat.

   Kiknek ajánlom? 

   Elsősorban az írónő rajongóinak, másodsorban azoknak, akik hozzám hasonlóan azt érezték mind az Időtlen szerelem, mind a Silber, de mág talán a Fellegszálló esetében is, hogy itt bizony sok minden nem lett egyértelműen megmagyarázva, letisztázva. 

   A Nefelejcs után határozottan más szemmel tekinthetünk ezekre a történetekre is.

   Pár szó a borítóról: Csodálatos, szépen kidolgozott, egyből látszik, hogy fantasyről van szó.

   Aprólékos és minden rajta lévő dolognak van valami fontos jelentése. Imádom. (L)