Filmajánló: Krokodili

 Sziasztok! :)

   Eredetileg nem volt már tervben tavaly több mozizás, de az ünnepek alatt valami szívderítőre, valami vidámra és meghatóra vágytam, a televízióban leadott filmek pedig eléggé elcsépeltek, unalomig ismételtek, szóval Gubanccal karöltve gondoltunk egyet és az év utolsó napjának délelőttjén beültünk megnézni a Krokodili című zenés vígjátékot. :)

   Igen, tudom, hogy ez tulajdonképpen gyerekeknek szól, ráadásul a moziban mi voltunk ketten azok az egyedüli  felnőttek, akik gyermekek nélkül ültek be eme remek alkotásra, de tudjátok mit? Egyáltalán nem bántuk meg, mert nagyon jól szórakoztunk.

   A filmről nem sokat tudtam, csak amit az előzetesben láttam, aztán utánanéztem, hogy van belőle mesekönyv, hiszen eredetileg Bernard Waber írta és illusztrálta a Lyle, Lyle, Crocodile-t valamint a folytatását a The House on East 88th Street-et, amik gyermekkönyvek és állatmesék is egyben.

   Lyle maga természetesen CGI krokodil, ami néha ront picit az élményen, nem hat reálisan, de hát megértem, hogy egy igazi krokodilt  nem lehetett számítógépes effektek nélkül életre kelteni.

   Lyle énekhangájt a híres és tehetséges énekes, Shawn Mendes adja. Sosem szólal meg, de a mozgását ő keltette életre és amikor énekel, őt hallhatjuk, habár magyarul minden dalt lefordítottak, így csak az eredetiben hallhatjuk őt, a hazai változatban nem.

   Javier Bardem keltette életre Hector P. Valenti személyét, aki rálel erre a különleges krokodilra és akit az ő végtelen önzése sodor végül igazi családjáhot, a Primm famíliához.

   Constance Wu mint Mrs. Primm jelenik meg, anyaként és Lyle kalandjainak megörökítőjeként, aztán ott van még Winslow Fegley Josh Primmként és a krokodilus legjobb barátjaként, Scoot McNairy játsza a családfőt, Brett Gelman pedig Morcz úr, akit a szemfüles rajongók a Stranger Things sorozatból ismerhetnek.

   Legjobban azt szerettem ebben a filmben, hogy egyszerre volt animációs mese, ami a gyerekeknek szólt és közben egy roppant vicces, kalandos, ám megható családi mozi, aminek középpontjába a bátorság, a család és a zene került.

   A készítők kihangsúlyozták, hogy a másság és a magány mindig bántóan kirekesztő tud lenni. A végső tanulság pedig az, hogy szeretet valóban győz, még akkor is, amikor már minden más veszni látszik.

   Lehet, hogy gyerekesnek fogok tűnni, de én imádtam ezt a filmet és megsirattam, mert roppant meghatóra sikerült.

   Jó szívvel ajánlom megnézésre mindenkinek. ;)