Könyvkritika: Georgia Le Carre - Nem vagyok a tulajdonod 1-2. és Jane Austen - A klastrom titka

 Sziasztok! :)

   Két, mostanában olvasott kötet rövid, ám annál lényegre törőbb értékelésével jövök.

   Georgia Le Carre: Nem vagyok a tulajdonod 1-2. és Jane Austen: A klastrom titka

Georgia Le Carre

Nem vagyok a tulajdonod 1-2.  (You ​Don't Own Me)

Az orosz maffiafőnök trilógia - Első és második rész

Magyar kiadás éve: 2022

Fülszöveg:

Most ​keményen küzdök, hogy megőrizzem az irányítást.

Zane

Minden anya azért imádkozik, hogy a lánya soha ne akadjon össze egy magamfajta férfival. Kőszívű vagyok, könyörtelen maffiafőnök és kegyetlen gyilkos. Még nem találkoztam olyan nővel, aki a kielégülésemen túl lekötötte volna a figyelmemet. Dahlia Furyig. Ő más. Úgy sétált be az életembe, ahogy egy védtelen bárány kerül a farkas útjába. Amint összepillantottunk, beindultam rá. Muszáj volt őt megszereznem. De soha nem gondoltam, hogy olyan lesz, mint valami drog. Úgy serceg közöttünk a levegő, mint amilyet én még nem tapasztaltam, és bármikor látom, minden porcikáját fel akarom falni. Én kötöttem ki a megállapodásunk feltételeit (egy hónap), de minden alkalom után, amikor magamévá teszem, mint egy átkozott függőnek, újabb adagra van szükségem…

Dahlia

„Menni fog. Ez csak egy egyszerű svédmasszázs”, könyörgött a barátnőm. A megérzésemre kellett volna hallgatnom. Nem lett volna szabad elmennem. De nem hallgattam, így egyedül találtam magam egy szobában a megtestesült alfahímmel, egy szexi, befolyásos maffiafőnökkel, akinek a rideg tekintetétől meghűl a vér az ereimben. A legmegdöbbentőbb módon vette irányítása alá a testemet. Elveszítettem miatta az önuralmamat. Lélekszakadva menekültem el tőle, de sosem felejtettem el. Majd valami elképzelhetetlen történik, és csak a jégszívű ragadozó tud segíteni. Belemegy, de… semmi sincs ingyen. Most a londoni villájában élek arra várva, hogy magához rendeljen, megérintsen, felizgasson és kielégítsen. Úgy, ahogy csak az én orosz fenevadam tud…

Éld át az átélhetetlent! (És tanuld meg távol tartani az életedtől!)

   Jóval többet vártam ettől a kötettől, a brutális maffiarománc mondat alapján, ami a borítón van, de végülis négy csillagot adok, mert a vége felé lévő történések, csavarok valóban brutálissá és sokkolóvá tették.

   Egyébként igazi szexkönyv volt a javából, ami egyáltalán nem baj, ezektől a regényektől pontosan ilyeneket várok el. ;) 

   A kémia jól működött a szereplők között, Dahlia és Zane mindig-mindenhol szexeltek és minden vitájukat egy-egy aktussal oldották meg, közben pedig éttermekbe, klubokba, koncertekre és kirándulni jártak.

   A kapcsolatuk toxikus, mérgező és igencsak kétes, meglepő alapokon nyugszik, a szexrabszolgaság meg már csak hab a tortán...Cseppet sem példaértékű, de ilyen egy igazi dark romance sztori.

   Az alapötlet kiváló, de azért sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle.

   Leginkább A szürke ötven árnyalata trilógia és a 365 nap trilógia ötvözetének tűnik, de még így is tartalmasabb és jobb, mint Blanka Lipińska írása, legalábbis szerintem.

   Gyorsan lehetett vele haladni, olvastatta magát.

   Ne várjunk tőle túl sokat, de kikapcsolódásnak tökéletes.

   Mindenképpen pozitívum még, hogy két kötet van egyben és így teljesen lezárt, kerek egész.

   Azért az érdekelne, hogy vajon a harmadik rész, ami Noahról szól, vajon érkezni fog-e majd magyarul is?

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata, ráadásul a második rész borítója, azt vette át a kiadó a kettő az egyben kiadásukhoz.

   Dahlia és Zane párosát láthatjuk rajta és valahogy így képzeltem el őket, habár a férfi haja határozottan rövidebb, mint a leírásokban Zane frizurája, ráadásul a tetoválásai sem ilyenek.

Jane Austen

A klastrom titka  (Northanger Abbey)

Magyar kiadás éve: 1983-tól folyamatosan

Fülszöveg:

„A ​Klastrom titká”-ban új oldaláról ismerhetjük meg Jane Austent. Halála után kiadott regényében az (ön)ironikus Austen mutatkozik meg nagy kifejezőerővel és roppant szórakoztató formában.

Mint minden regényében, az írónő itt is egy fiatal lány, Catherine Morland útját ábrázolja, akit kezdettől fogva „antihősnőként” mutat be. A sokgyerekes, szegény papi családban felnőtt Catherine semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, ám nagy csodálója a kor „gótikus” rémregényeinek. Életére is úgy tekint, mintha regényhősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos regények lapjain. A jövő azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó hős megmenti majdani szíve hölgyét, sem fényes báli részvételeket, sem örökké tartó barátságokat. A lányka bathi utazása balesetmentesen zajlik, élete első bálján kis híján elvész a tömegben, anélkül, hogy bárki lovagféle fölfigyelne rá, igaznak tűnő barátságáról pedig csak egyedül ő nem sejti, hogy üres, pénzhajhász és naivitását kihasználó kapcsolat csupán.

A Northanger Klastrombeli látogatása ugyan megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét: szellemjárta padlásszobákat, holttestnek ható viaszfigurákat, föld alatti cellákba zárt, elgyötört feleségeket, titkos csapóajtókat, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt is elmaradnak.

Catherine jutalma mindössze némi élettapasztalat, mert ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez. Még egy tisztes kérő is felbukkan, akinek az oldalán aztán Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.

   Ez volt a második regényem Jane Austentól, amit hirtelen ötlettől vezérelve vettem meg és olvastam el Darling Desi ajánlására.

   Régebben olvastam már a Val McDermid féle modernizált verziót és az nem igazán tetszett, ez, az eredeti, sokkal jobb.

   Gyorsan haladtam vele, olvastatta magát, de Catherine karaktere sokszor irritált, idegesített. Szegény lány annyira naiv és vak volt, no persze ez kellett ahhoz, hogy legyen bonyodalom. ;)

   A filmet is meg fogom nézni, mert szeretem JJ Feildet. Olyan cuki pasas.

   A régensség korabeli levelek most sem maradtak el, csakúgy, mint a romantika, a félreértések, valamint a könyvek és az olvasás iránti rendíhetetlen szeretet.

   Tetszett, hogy Austen sokszor kiszólt hozzánk, olvasókhoz. Hozta a tőle jól megszokott és olyannyira szeretett csípős humort. Valóban szatíra volt a javából, jól beintett a rémregények és a gótikus irodalom rajongóinak.

   A végső következtetés pedig az, hogy a klastrom egyetlen titka, hogy nincs is semmiféle titka. Csak egy átlagos klastrom, ahol nem kell keresni a kalandot, csak élvezni az ott eltöltött időt.

   Maga a címbéli helyszín egyébként csak a kötet második felében válik fontossá, addig más dolgok kerülnek a középpontba. Ezt egy kicsit csalódásnak éltem meg, de gondolom ez is egy fricska volt az írónő részéről.

   Pár szó a borítóról: Nekem a 2021-es Lazi féle keménytéblás kiadás van meg, amin a filmes borító van, rajta a két főszereplővel, Catherine és Henry kettősével, JJ Feild és Felicity Jones megszemélysesítésében, no meg persze a híresen hírhedt Northanger Klastrom.