Könyvtári thrillerek nyomában

 Sziasztok! :)

   A mai bejegyzésemben olyan thrillereket-pszichothrillereket hozok, amiket a könyvtárból kölcsönözöztem ki és amiket mostanában olvastam.

   Jó, vannak közöttük krimik és horrorok is...:D

   Íme:

1. Alice Feeney - Időnként ​hazudok

   Nos, vegyesek az érzéseim, de örülök azért, hogy elolvastam.

   Az elején, úgy 30 oldal után, abba akartam hagyni, mert annyira depresszív volt, annyira lehozott az életről, hogy úgy voltam vele: Engem ez inkább nem érdekel!

   Viszont jól tettem, hogy végül kitartottam, mert aztán egész jól kiforrta magát.

   Olyan igazi bőr alá kúszós fajta sztori volt ez, nem a legjobb értelemben.

   A narrátor megbízhatatlan, hiszen már a címből is tudjuk, hogy folyton hazudik. No meg hát telis-tele van antihősökkel és elmebetegekkel!

   Szóval a karaktereket utáltam, de nem baj, néha ilyen is kell. :)

   Jó kis lélektani pszichothriller volt és hát a vége?

   Két csavar is volt benne. Az egyikre, a Ki írta valójában a naplót?, arra szépen-lassan rájöttem, de a befejezés hagy némi kérdést.

   Lehet rajta agyalni, hogy akkor ki halt meg és ki maradt életben? Áhhhh, erre sosem fogunk választ kapni. Gondoljunk, amit akarunk. Szerintem így volt vele az írónő.

   Az biztos, hogy végtelenül lehangoló, negatív és depresszív volt, szóval csak azoknak ajánlom, akik jó passzban vannak, mert hát valóban képes lehozni az életről.

2. Agatha Christie - Gyöngyöző ​cián

   Valami halvány emlékem van gyerekkoromból, hogy amikor a nagymamáméknál nyaraltam, akkor egyik este az ebből a regényből készült filmet néztük, de nem emlékeztem már belőle semmire.    Szerencsére. :)

   Így hát végre elolvastam, no de aztán mégis ismerős volt a sztori, mert egy Poirot novellán alapszik, A sárga íriszen.

   Agatha Christie szeretett önmagától kölcsönvenni és újra feldolgozni bizonyos történéseket, lásd például: Végtelen éjszaka/ Örök éj és egy korai Miss Marple novella.

   Ám attól még ugyanúgy tudtam élvezni az egészet. Még mindig meglepő, még mindig csavaros.

   Örülök, hogy végre sort kerítettem rá. :)

3. Stephen Chbosky - Képzelt ​barát

   Amikor most hétvégén voltam a könyvtárban, két tini lány a polcok között ezt a könyvet méltatta, hogy iszonyú ijesztő, szóval kedvet kaptam hozzá.

   Igazából már ott a könyvtárban elolvastam belőle pár oldalt és felkeltette az érdeklődésemet, szóval olvastam tovább rendületlenül.

   Először tetszett is, valóban ijesztő volt és érdekelt, hogy hová fog kifutni.

   Eleinte vitt magával, az első 400 oldal berántott, de aztán tegnap a felénél azt kezdtem érezni, hogy: Hm. Jó, jó, de akkora katyvasz!

   Amikor már kezdett átmenni ilyen begyepesedett vallási-teológiai dolgokba és végre átláttam, hogy mi is akar ebből kisülni?! Na, ott azt mondtam: Nem! Akkora marhaság!

   Szóval, gyorsan utánanéztem, hogy mi is ez, mit képvisel, hogy jól gondoltam-e, jól értettem-e és igazam lett.

   Belelapoztam, itt-ott átböngésztem, de ennyi.

   Végül csalódás lett, mert nem erre számítottam.

   SPOILER Eleinte azt hittem tündérek vannak a dologban, de ez még nagyon az elején volt. Utána nem tudtam mit gondoljak, aztán ez a Sátán a Pokolban kínozza az embereket és ki akar szabadulni, ez nekem már sok volt és követhetetlen. Éva karakterére végig azt hittem, hogy Lilith, ami mondjuk annyiban jó, hogy néha összemossák az alakjukat. SPOILER VÉGE

   A hangulata kezdetben nagyon tetszett. Ez a kisvárosi légkör és gyerekek dolog hozta a jó öreg Stranger Things érzést, meg még kicsit A figyelőkre is emlékeztetett, ja meg az Odaátra, de aztán átment totális őrületbe és ott teljesen elvesztett.

   Sajnálom, mert bőven volt benne potenciál, de az volt az érzésem, az író sem tudta, hogy mit is akart ebből kihozni! Vagy nem tudom.

   Kár érte.

4. Ruth Ware - Sötét ​erdő közepén

   Végre teljesítettem a magamnak tett ígéretemet és Ruth Ware minden eddig magyarul megjelent könyvét elolvastam.

   Az ő esetében mindig a kevesebbek közé tartozom, mert alapvetően szeretem az írásait. Ez az egyik. A másik, hogy ez a legnépszerűbb könyve a magyar olvasók körében, nekem mégis ez tetszett eddig a legkevésbé.

   Ám attól még tetszett, csak nem annyira, mint mondjuk A kulcs fordul egyet.

   Szóval összességében: jó volt ez. Olvastatta magát és szerettem a hideglelős, borzongató hangulatát, de számomra mégis picit kiszámítható volt.

   SPOILER Egyből levettem, hogy Clare a ludas. Nekem átlátszó volt a viselkedése. Ennyi. SPOILER VÉGE

   Jó lenne még majd magyarul olvasni más könyvét is a szerzőnek. Nem tudom, hogy vajon tervben van a GABO kiadónál? Szerintem meg fogom tőlük kérdezni, de gyanús a dolog!

   A szereplőket most sem sikerült megkedvelnem, de ezt már megszoktam a szerzőtől. Mindig antihősökkel operál.

5. Iain Reid - Azon ​agyalok, hogy ennek véget vetek 

   Nagyon nehéz érdemben nyilatkoznom erről a kötetről, főleg úgy, hogy ne legyek spoileres.

   Megértem azokat, akiknek csalódás volt, mert a fülszöveg valóban félrevezető, de az biztos, hogy ez a könyv egy végtelenül okos és kreatív történet.

   A szerzőre Avildánál figyeltem fel és örömmel láttam aztán, hogy legalább ez az egy kötete olvasható magyarul, így le is csaptam rá a könyvtárban.

   SPOILER Azt kell mondanom, hogy sajnos pontosan hasonló dolgok játszódnak le egy pszichés beteg elméjében, amikor végső elkeseredésében úgy dönt, hogy véget vet az életének. Tudom, saját tapasztalatból. Szóval zagyvaságnak tűnhet, de nem az. A címből már sejtettem, hogy valami ilyesmiről lesz szó. Nem vezetett félre a fülszöveg, pedig megpróbálta és persze a szerző is. Szerintem ezt a könyvet tanítani kellene az egyetemen, a pszichológia szakokon. SPOILER VÉGE 

   Örülök, hogy elolvastam, mert tanulságos volt, de nagyon felkavart!