Summerween-re hangolódva Stephen Kinget olvastam

 Sziasztok! :)

   Tavaly már voltak Summerween bejegyzések és ezt idén is így tervezem, szóval az első idei Summerween bejegyzés egy ilyen ráhangoló írás, amiben életem két első Stephen King regényéről írok.

   Íme:

1. Stephen King - Kedvencek ​temetője

   Trombita, harsona és kész! Sosem gondoltam volna, hogy ez meg fog történni, mert régen féltem Stephen King munkásságától, egyszerűen nem nekem való volt.

   Ám mióta szedem a gyógyszereimet és ezáltal megerősödött az idegrendszerem, simán olvasok horrorokat, szóval a minap végre rászántam magam, hogy Kingtől is olvasni fogok.

   Ebben közrejátszott a Borzalmak városa film nézése, aztán kértem ajánlót és először erre a regényre esett a választásom.

   Nagyon jó élmény volt, büszke vagyok magamra. :D

   Persze féltem rendesen és teljesen felkavart, de hihetetlen élmény volt.

   Azt már régóta tudom mások ajánlásából, hogy King dagályosan ír, mindent is! leír, bőven,

részletesen, szóval ez egy kicsit sem lepett meg, ám pontosan emiatt kerültek olyan közel hozzám a karakterek, kapott el a légkör és a többi.

   Végig nagyon nyomasztó volt a hangulat, talán nem is ijesztő, hanem a nyomasztó szó rá a legjobb.

   Mert Louis-t tényleg mindenki figyelmeztette, legyen az élő vagy holt, hogy ne temessen el senkit az állattemetőben, ő mégis megtette és hát valami brutális volt olvasni, hogy szépen-lassan megbomlott az elméje és haladt az elkerülhetetlen felé.

   Pedig mennyi, de mennyi intő jel volt, de valami mégis arra sarkallta…hihetetlen.

   A gyász feldolgozása vagy inkább fel nem dolgozása is felkavart. Sajnáltam szegényeket.

   A vége, az utolsó 100 oldal volt a leggusztustalanabb és legbrutálisabb.

   Hát, az biztos, hogy nem egy könnyű olvasmány volt.

   A vége nagyon nyitott, pont a legérdekesebb dolgot nem tudjuk meg. Vajon mi lett a család sorsa? :O

2. Stephen King - Borzalmak ​városa 

   Ez egy jó hosszú olvasás volt, igazi maraton, de megérte.

   Nekem már a film is tetszett, amiben Lewis Pullman játszotta Ben szerepét. Szóval kedvet kaptam a könyvhöz is.

   Sokkal jobb volt, részletesebb és a karaktereket is jobban tudtam kedvelni.

   Azt kicsit sajnáltam, hogy nagyon itt sem tudtunk meg többet Barlow múltjáról, de azért mégis több magyarázat volt, mint a filmben. Ott semmi sem derült ki…

   El fogom majd olvasni a két kapcsolódó novellát, amik az Éjszakai műszak című kötetben vannak.

   Igaza volt annak a Moly-társamnak, aki még tavaly ajánlotta figyelmembe ezt a regényt, amikor Az elveszett fiúkhoz hasonló történetet kerestem. Ezt már igazából akkor el kellett volna olvasnom! Most már belátom. :)

   A vége jobb befejezést is kaphatott volna, konkrétabb lezárást, de mindent összevetve: nagyon tetszett és ez a lényeg.