Könyvkritika: Christina Lauren - Nem ​mézes hetek

Christina Lauren

Nem ​mézes hetek  (The Unhoneymooners)

Magyar kiadás éve: 2022

Fülszöveg:

Két ​esküdt ellenség Hawaiin.

Ezt a romantikus történetet mindenkinek olvasnia kell, aki valaha is úgy érezte, nincs szerencséje a szerelemben.

Olive és Ami ikrek. Ami mindent bezsákol, Olive-nak viszont folyton pechje van, és ezt már meg is szokta. Kettejük közt vitathatatlanul Ami a bajnok… még a lakodalma is szinte ingyen van a különböző akcióknak és nyereményeknek köszönhetően. Olive-ot csak egy dolog zavarja a pechszériájánál is jobban: Ami esküvőjén az egész napot a vőféllyel kell együtt töltenie, aki nem más, mint Olive ősellensége, Ethan Thomas.

Olive megacélozza magát a pokoli nap előtt, elhatározza, bátor képet vág hozzá, és az egészet átvészeli. De a komplett násznép ételmérgezést kap, Olive és Ethan kivételével, így aztán átmenetileg muszáj nekik fegyverszünetet kötniük, hogy Hawaiira utazhassanak. Végül is tíz felhőtlen nap megéri, hogy az ember belebújjon a friss házasok bőrébe, nem igaz?

De furcsa módon Olive mintha nem is bánná, hogy bele kell helyezkednie a szerepbe. Mintha minél inkább tettetné, hogy ő a legszerencsésebb nő a világon, annál inkább úgy érezné, hogy tényleg ez az igazság.

   Egy újabb kellemes csalódás, szinte rögtön, a Heidi Swain féle A ​napsütötte Nightingale tér után szabadon. :)

   Újfent nem voltak nagy elvárásaim ezzel a történettel kapcsolatban, de úgy tűnik, hogy ez a vonal nekem most pont megfelel. 

   Eddig két könyvből két könyv tetszett, amiktől igazából nem sok jóra számítottam, csupán csak a borítók keltették fel az érdeklődésemet, aztán pedig még picit a fülszöveg.

   Egy olyan sztoriról van szó, amiben két ősellenség, két olyan személy kényszerül ,,nászútra" egymással, akik alapjában véve, eddig ki nem állhatták a másikat.

   Kicsit hasonlított Sally Thorne - Gyűlölök ​és szeretek című regényére, legalábbis abból a szempontból, hogy szintén egy Utállak, de imádlak! kapcsolat került benne előtérbe. 

   Félreértések tömkelegéről szólt, valamint egy megjátszott álkapcsolatról/álházasságról, amit aztán felváltottak a valódi érzelmek, a valódi vágyak.

   Olive és Ethan kettőse között jól működött a kémia. Ez a legfontosabb. ;)

   Az elején ment bőven az adok-kapok, a piszkálódás és gúnyolódás, aztán a közös utazás Hawaii-szigetére megtette a kellő hatást.

   Ha nem akartak lebukni, házaspárt kellett eljátszaniuk, ez pedig annyira összecsiszolta őket, hogy végül megnyíltak, kiderültek a hazugságok és cselszövések, no meg persze az elfojtott érzelmek.

   Egy igazán könnyed, kiváló humorú, romantikus-chick lit egyvelegről beszélünk, ahol előtérbe került a család, a testvéri szeretet és lojalitás fontossága, a hűtlenség, a konfliktuskezelés, a kommunikáció, valamint az optimuzmus és pesszimizmus közötti határvonalak feszegetése.

   Szinte végig csak két szereplővel találkoztunk, az eseményeket pedig Olive szemszögén keresztül követhettük nyomon.

   Olive egy ikerpár azon fele, aki mindig a lehető legrosszabbra számít az élettől és úgy egészében véve mindenkitől, ráadásul egy igazi peches nő.

   Sokszor lehangoló és picit idegesítő a viselkedése, de mégis hamar tudtam vele azonosulni, mert sajnos én is hasonló kaliberű, hasonló gondolkodású karakter vagyok. :(

   Öröm volt olvasni, látni az ő pozitív jellemfejlődését, az utat, amit bejárt és Ethannek hála kivirágzott, másképpen kezdett viszonyulni az élethez, mindenközben mégis, végig hű maradt az elveihez és a nővéréhez.

   Ethant tulajdonképpen végig Olive szemén keresztül láttuk, így eleinte nem túlságosan szimpatizáltam vele, de azért gondoltam, hogy nem lehet ennyire hasonszőrű, utálatos alak, mint ahogy azt a lány gondolta róla.

   Az ő karakteríve is tetszett, mert egyaránt megmutatta romantikus, szexi, megértő és belevaló oldalait.

   A mellékszereplők közül leginkább Dane és Sophie duóját emelném ki, de egyáltalán nem jó értelemben. Nem is írok erről többet, mert az durva spoilerekhez vezetne. ;)

   Ebben a könyvben azt imádtam a legjobban, hogy folyamatosan zajlottak az események, egy pillanatra sem volt megállás, mindig történt valami érdekes. 

   A romantika nem lett túltolva, nem volt csöpögős, pont megfelelő mennyiségben adagolta a szerző, akárcsak az erotikát.

   A szereplők éltek, vibráltak, így velük együtt éltem át mindent én magam is.

   Ha valami vicces, roppant szórakoztató és édes romáccal teli kötetre vágytok, akkor bátran olvassátok Christina Lauren regényét.

   Pár szó a borítóról:  A borító az egyik eredeti kiadás magyarosított változata és habár nem igazán szeretem a sárga színt, mert szerintem túl harsány, ehhez pont illik, hiszen szuperül hozza a Hawaii életérzést, ráadásul a növények, a virágok és a tukán madár pedig még fokozzák ezt az egészet.