Filmajánló: A meghívás

 Sziasztok! :)

   Őszintén bevallom, hogy ez a mozi nem volt betervezve a hétvégére, de amikor láttam az előzetest és benne Thomas Dohertyt, akkor eldöntöttem, hogy nekem ezt a filmet látnom kell, elvégre azonnal elkapott a Legacies és Sebastian nosztalgia. ;) 

   Emlékeztek még? The Best of Sebastian :) (Legacies).

   Nem kellett messzire mennie, bőven benne maradt a szerepben, a lehengerlő, ám kegyetlen vámpír karakterében. Persze imádtam.

   A film nagy részét itt forgatták Magyarországon, a birtoknak a Nádasdy-kastély adott otthont, a közeli falu, ahová Evie menekült, pedig Nádasdladány volt. 

   Oliver és Evie első talákozásának a Párisi Udvar szolgált helyszínéül.

    Előre leszögezem, hogy A meghívástól nem kell sokat várni, nem váltja meg a világot, viszont vámpíros filmnek tökéletesen megfelel, főleg ebben a kora őszi időben.

   Aki a 18-as karika miatt brutalitást és vérengzést vár, az lehet, hogy csalódni fog.

   Hozza a gótikus hangulatot, csodaszépek a helyszínek, a tárgyak és a komplett berendezés, a színészek is jók, ám nem azon van a hangsúly, hogy állandóan öldökölnek benne.

   Pontosan ezért lehet csalódás a horror műfaj kedvelőinek, azoknak, akik állandó gyilkolászást várnak, elvégre inkább Evie érzésein, a rokonok titkain, a magányon és persze a lassan kialakuló, de annál képmutatóbb szerelmen van a hangsúly.

   Akik olvasták Bram Stokertől a Drakulát, azokat nem érheti váratlanul a cselekmény, a készítők is bevallották, hogy abból inspirálódtak, az a regény adta a sztori alapjait.

   A három menyasszony már eleve lényeges momentum, abból simán le lehet vonni a következtetéseket még a nagymonológ és a végső harc előtt.

   A film kicsit lassan indul, a felvezetés hosszabb az átlagnál, erős hangsúly van a nyomozáson, a ki nem mondott borzalmakon és az eltűnedező cselédlányokon, miközben mindenki az esküvőt várja, aminek sosem tűnik fel a két fő résztvevője.

   A Trónok harcából ismert Nathalie Emmanuel a kétségbeesetten családra és törődésre vágyó nő szerepében tetszeleg, Thomas Doherty nincs mese, erre született, a ,,koszorúslányok" egyike ijesztő és egy igazi dög, akit vígan lehet utálni, a másikuk meg szimplán csak szánalmat keltő, ám picit azért kedvelhető.

   Sean Pertwee, a Gotham sorozatból ismert Alfred Pennyworth ezúttal is a komornyik bőrébe bújik és habár itt is segítőkész és mindent megtesz a Gazdájáért, esetünkben a Mesterért, jobb ha vigyázunk vele...

   A gárdát magyar színészek, statiszták és munkatársak sora egészíti ki.

   Erősen feminista vonalat képvisel, kritikát gyakorol a férfiakon és a társadalom elvárásain, többször is előtérbe helyezi és fontos hangsúly alá vonja a független, önálló női karaktereket, közben pedig hátborzongató elemekkel operál.

   Nem hibátlan, egyáltalán nem mentes a kliséktől, de a látványvilág és a zenék igyekeznek kárpótolni a nézőket. 

   Alkonyat és Vámpírnaplók fanoknak már-már kötelező darab, akárcsak azoknak akik látták és/vagy olvasták a Drakulát.

   Egyszeri kikapcsolódásnak tökéletesen megfelel.