A nyár legjobb 3+1 könyve volt... - 2020
Sziasztok! :)
Immáron hagyomány a blogon, hogy szeptember első napjaiban vagy heteiben írok az elmúlt nyár négy - általam - leginkább kedvelt könyvéről.
Ez most sem lesz másképpen, így hozom is azt a 3+1 kötetet, amik kiemelkedőek voltak számomra a nyáron.
Az előző nyár kedvenceiről itt olvashattok:
A nyár legjobb 3+1 könyve volt...
A nyár legjobb 3+1 könyve volt... - 2018
A nyár legjobb 3+1 könyve volt... - 2019
Íme az idei lista:
1. Michael Ward - A Narnia-kód - C. S. Lewis és a hét szféra titka
C. S. Lewisról, valamint a Narnia krónikáiról fogom írni a szakdolgozatomat. Persze tudom, hogy Ember tervez, Isten végez, de reméljük a legjobbakat…:)
Szorgos kis diák létemre azonnal nekiláttam a szakirodalmak keresésének és első választásom rögtön Michael Ward Planet Narnia című tudományos művének egyszerűsített változatára esett, amit igen rövid idő alatt olvastam el és egyszerűen imádtam minden sorát.
Ward tanulmánya élvezetes, pörgős és nagyon könnyen lehet vele haladni, ráadásul megannyi érdekes kulisszatitkot megtudhatunk tőle C. S. Lewisról, az életéről, a mű keletkezésének körülményeiről és a krónikák rejtett, szerteágazó szimbolikájáról.
Azt például tudtátok, hogy milyen sokféle stílusban alkotott és írt? Verseket, tanulmányokat és sci-fi regényeket is. Pedig mindenki a Narniáról ismeri.
Ebből a könyvből minden titokra fény derül, nem mellesleg pedig, felidézi a hét kötet legjobb pillanatait, vannak benne csodaszép illusztrációk, érdekes függelékek és még oly sok minden más, például kapunk egy halovány utalást Susan további sorsára is!
2. Colleen Hoover - Verity
A történet egyébként egyszerre romantikus, erotikus sztori, amiben vannak thriller elemek, de szerintem nem ezeken volt a hangsúly, ami egy cseppet sem zavart.
Inkább valamiféle csavaros lélektani kriminek mondanám, amit átsző a sok titok, hazugság, képmutatás, gyűlölet és persze a tiltott romantika.
Ez a könyv – a könyvben megoldás roppant módon tetszett. Először azt hittem, hogy majd követhetetlen lesz, esetleg zavaró, de nem volt az, hiszen egy önéletrajzi műről van szó benne, ami tulajdonképpen visszaemlékezésekként hat.
Aztán persze ott van maga Verity, akiről még most sem tudom pontosan, hogy mit is gondoljak?! A nyomasztó jelenléte, a balesetéből adódó némasága és látszólagos tehetetlensége csak még inkább elképesztővé tette őt, akárcsak az önéletrajzi írása, amiben egy elborult, féltékeny és szeszélyes, veszélyesen követelőző nőt ismerhettünk meg, aki egyszerűen kiszámíthatatlan volt és talán még most is az…
Nekem azért tetszett annyira, mert az alaptörténet, vagyis a mindig ott kísértő feleség jelenléte, a múltbéli tragédiák, valamint maga a Crawford birtok, az egyik legnagyobb kedvencemhez a Manderley-ház asszonyához tette hasonlóvá, közben pedig volt egy Gillian Flynn féle Holtodiglan beütése is.
3. Erin Watt - Bukott örökös
Easton mindig is kilógott valahogy ebből a családból, talán még Ellánál is jobban, pedig őt ugye befogadták. Ő a tipikus rossz fiú, az örök lázadó, akinek hatalmas a dumája, sosincs nyugta, mindig űzi a vére és a meggondolatlansága határtalan, valahol mélyen mégis arany szíve van, csak hát kellett mellé egy olyan lány, aki végre jól helyre teszi…
Hartley eleinte nem volt szimpatikus, túlságosan tartózkodónak találtam, karót nyeltnek, barátságtalannak, de aztán rájöttem, hogy a szertelen fiatal férfi mellé pont egy ilyen józan gondolkodású nő illik.
Szóval megszerettem a párosukat és ezerrel drukkoltam nekik. Nem is volt kérdés. :)
Azt is elismerem, hogy egy idő után idegesített már kicsit, hogy Easton ennyire önpusztító és látszólag tényleg nem tanul semmiből, de valahol a könyv felénél végre észhez tért és igyekezett felnőttként viselkedni, ami határozottan jól állt neki és még vonzóbbá tette.
Sokszor kicsit Pán Péter – szindrómásnak érzem őt, a fiú, aki nem akar, nem hajlandó felnőni, de egyszer úgy is muszáj lesz neki, a kötet vége felé pedig akkora csavar és függővég lett hagyva, hogy tátva maradt a szám és csak kapkodtam a levegőt. Ha ettől nem tér észhez, hát semmitől…-gondoltam.
+1 W. Bruce Cameron - Egy kutya négy útja
Vajon lehetséges, hogy minket is ugyanaz a csodálatos lélek kísér el egész életünkben, csak éppen mindig más testben? Erre a kérdésre keresi a választ W. Bruce Cameron újabb kutyás könyve, ami számomra annyira szívfacsaró volt, hogy szinte végigsírtam az egész olvasást.
Lélekemelő, megható történet egy valóban igaz, a végletekig hűséges barátról.
Sosem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy milyen fantasztikus lények az állatok, azon belül is a kutyák és mégis mennyi, de mennyi ember bántja őket, kegyetlen velük egy életen át.
Cameron könyve alapján talán remélhetjük, hogy ezek a sokat szenvedett állatok újjászületnek és egyszer találnak egy olyan gazdát, aki valóban megérdemli őket…bárcsak így lenne.
Bailey igazi kincs, sosem feledem őt. (L)
A film és a könyv megint nagyon sok mindenben különbözött, de mégis jól kiegészítették egymást és nekem mindkettő nagyon tetszett.
A vége…Istenem…Mit is mondhatnék? Találkozunk még.
Immáron hagyomány a blogon, hogy szeptember első napjaiban vagy heteiben írok az elmúlt nyár négy - általam - leginkább kedvelt könyvéről.
Ez most sem lesz másképpen, így hozom is azt a 3+1 kötetet, amik kiemelkedőek voltak számomra a nyáron.
Az előző nyár kedvenceiről itt olvashattok:
A nyár legjobb 3+1 könyve volt...
A nyár legjobb 3+1 könyve volt... - 2018
A nyár legjobb 3+1 könyve volt... - 2019
Íme az idei lista:
1. Michael Ward - A Narnia-kód - C. S. Lewis és a hét szféra titka
C. S. Lewisról, valamint a Narnia krónikáiról fogom írni a szakdolgozatomat. Persze tudom, hogy Ember tervez, Isten végez, de reméljük a legjobbakat…:)
Ward tanulmánya élvezetes, pörgős és nagyon könnyen lehet vele haladni, ráadásul megannyi érdekes kulisszatitkot megtudhatunk tőle C. S. Lewisról, az életéről, a mű keletkezésének körülményeiről és a krónikák rejtett, szerteágazó szimbolikájáról.
Azt például tudtátok, hogy milyen sokféle stílusban alkotott és írt? Verseket, tanulmányokat és sci-fi regényeket is. Pedig mindenki a Narniáról ismeri.
Ebből a könyvből minden titokra fény derül, nem mellesleg pedig, felidézi a hét kötet legjobb pillanatait, vannak benne csodaszép illusztrációk, érdekes függelékek és még oly sok minden más, például kapunk egy halovány utalást Susan további sorsára is!
2. Colleen Hoover - Verity
A történet egyébként egyszerre romantikus, erotikus sztori, amiben vannak thriller elemek, de szerintem nem ezeken volt a hangsúly, ami egy cseppet sem zavart.
Inkább valamiféle csavaros lélektani kriminek mondanám, amit átsző a sok titok, hazugság, képmutatás, gyűlölet és persze a tiltott romantika.
Ez a könyv – a könyvben megoldás roppant módon tetszett. Először azt hittem, hogy majd követhetetlen lesz, esetleg zavaró, de nem volt az, hiszen egy önéletrajzi műről van szó benne, ami tulajdonképpen visszaemlékezésekként hat.
Aztán persze ott van maga Verity, akiről még most sem tudom pontosan, hogy mit is gondoljak?! A nyomasztó jelenléte, a balesetéből adódó némasága és látszólagos tehetetlensége csak még inkább elképesztővé tette őt, akárcsak az önéletrajzi írása, amiben egy elborult, féltékeny és szeszélyes, veszélyesen követelőző nőt ismerhettünk meg, aki egyszerűen kiszámíthatatlan volt és talán még most is az…
Nekem azért tetszett annyira, mert az alaptörténet, vagyis a mindig ott kísértő feleség jelenléte, a múltbéli tragédiák, valamint maga a Crawford birtok, az egyik legnagyobb kedvencemhez a Manderley-ház asszonyához tette hasonlóvá, közben pedig volt egy Gillian Flynn féle Holtodiglan beütése is.
3. Erin Watt - Bukott örökös
Easton mindig is kilógott valahogy ebből a családból, talán még Ellánál is jobban, pedig őt ugye befogadták. Ő a tipikus rossz fiú, az örök lázadó, akinek hatalmas a dumája, sosincs nyugta, mindig űzi a vére és a meggondolatlansága határtalan, valahol mélyen mégis arany szíve van, csak hát kellett mellé egy olyan lány, aki végre jól helyre teszi…
Szóval megszerettem a párosukat és ezerrel drukkoltam nekik. Nem is volt kérdés. :)
Azt is elismerem, hogy egy idő után idegesített már kicsit, hogy Easton ennyire önpusztító és látszólag tényleg nem tanul semmiből, de valahol a könyv felénél végre észhez tért és igyekezett felnőttként viselkedni, ami határozottan jól állt neki és még vonzóbbá tette.
Sokszor kicsit Pán Péter – szindrómásnak érzem őt, a fiú, aki nem akar, nem hajlandó felnőni, de egyszer úgy is muszáj lesz neki, a kötet vége felé pedig akkora csavar és függővég lett hagyva, hogy tátva maradt a szám és csak kapkodtam a levegőt. Ha ettől nem tér észhez, hát semmitől…-gondoltam.
+1 W. Bruce Cameron - Egy kutya négy útja
Vajon lehetséges, hogy minket is ugyanaz a csodálatos lélek kísér el egész életünkben, csak éppen mindig más testben? Erre a kérdésre keresi a választ W. Bruce Cameron újabb kutyás könyve, ami számomra annyira szívfacsaró volt, hogy szinte végigsírtam az egész olvasást.
Lélekemelő, megható történet egy valóban igaz, a végletekig hűséges barátról.
Sosem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy milyen fantasztikus lények az állatok, azon belül is a kutyák és mégis mennyi, de mennyi ember bántja őket, kegyetlen velük egy életen át.
Cameron könyve alapján talán remélhetjük, hogy ezek a sokat szenvedett állatok újjászületnek és egyszer találnak egy olyan gazdát, aki valóban megérdemli őket…bárcsak így lenne.
Bailey igazi kincs, sosem feledem őt. (L)
A film és a könyv megint nagyon sok mindenben különbözött, de mégis jól kiegészítették egymást és nekem mindkettő nagyon tetszett.
A vége…Istenem…Mit is mondhatnék? Találkozunk még.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése