Könyves véletlenek - 2. rész - Vízköpők

Sziasztok! :)

   Valószínűleg nem emlékeztek, de 2017 novemberében elkezdtem egy sorozatot a blogra, aminek a Könyves véletlenek címet adtam.
   Könyves véletlenek - 1. rész - Seraphina és társai
   Szégyen sajnos, de nem folytattam végül, most viszont beugrott egy új cikk ebben témában, így évekkel később, de hozom a folytatást.

   A második ilyen téma a Vízköpők, amiben azt ismertetem és dolgozom fel, hogy milyen irodalmi művekben fordulnak elő ezek a kőből faragott, titokzatos és gótikus lények, akiknek a középkorban mágikus attribútumokat is tulajdonítottak.

   Bővebben pedig:

    A vízköpő az ereszcsatorna megnyújtott végződése, amelynek az a célja, hogy az esővíz az épület falától minél távolabb érjen földet.
    A képzőművészetben díszkutak, szökőkutak részeként is előfordul.
    A gótika korában kezdődött el a vízköpők alakos kidolgozása. A kőből faragott alak többnyire képzeletbeli állat, de lehet torz vagy ruhátlan (bűn jelképeként) emberfigura is. A késő középkori vízköpőfigurák drôlerie-ként is értelmezhetők.
   A francia legenda szerint II. Chlothar frank király Szt. Romanus-t, egykori kancellárját Rouen, egyházi tartomány püspökévé tette.
   Szt. Romanus visszaüldözte a lényt Rouen tartományba egy feszület és egy önkéntes rab segítségével, a lények elégtek, de a saját lángjuk edzette részek (nyak, fej) ellenálltak a tűznek.
   Ezután a fejeket az újonnan emelt templomok falaihoz építették, hogy elriassza a gonosz szellemeket és megvédje a templomokat.
   A vízköpő egy olyan hosszú nyakú sárkány volt, amelynek denevérszárnyai voltak és a szájából tüzet ontott.

    Forrás: Vízköpő Wikipédia

    Több olyan könyvet is olvastam már, amiben a vízköpők életre kelt, démonszerű szörnyek, valamiféle kimérák, hibridek voltak, kőből és mágiából.
   Mindig valamiféle misztikum, titokzatosság övezi őket és sosem lehet tudni, hogy milyen szerepet fognak betölteni a cselekményben.
   Egyszerre lehetnek jó szándékúak és gonoszak is.
 

Híres vízköpők az irodalomban:

Xemerius

   Ki mással is kezdhetném, mint  Kerstin Gier - Időtlen szerelem trilógiájának második és harmadik kötetében folyamatosan és meglepetésszerűen felbukkanó szószátyár kis vízköpő démonjával, a sokak által kedvelt Xemeriussal.

   Xemerius egy kedves, barátságos vízköpő, akinek megjelenésére tulajdonképpen sosem kapunk hihető magyarázatot. Egyszer csak ott van és attól kezdve állandóan megjelenik.

   Csak és kizárólag egyetlen karakter, a könyvek női főszereplője Gwendolyn Shepherd látja és hallja őt.

   Xemerius igazán vicces, szórakoztató és egyben végtelenül hűséges barát is, akire Gwen mindig számíthat.

   Minden helyzetről és mindenkiről megvan a maga sajátos véleménye, amit egyszerűen sosem rejt véka alá.

Az őrszemek

   Christine Lynn Herman - Az ​elemésztő homály című könyvének csupán csak mellékszereplői ezek a lények, de egyszerűen nem hagyhatom őket figyelmen kívül.

   A Carlisle család különleges képessége, hogy az általuk őrszemeknek hívott, kőből faragott szobrok, azaz vízköpők és egyéb lények, a kifaragásuk után életre kelnek és őket szolgálják, azt teszik amit a család tagjai megparancsolnak nekik.

   Sokáig úgy tűnik, hogy az egyik főszereplő, a Carlisle család fekete báránya, Harper, képtelen uralni ezeket a vízköpőket, ám végül fény derül sok-sok titokra, köztük arra is, hogy igenis képes irányítani őket.

A Notre Dame vízköpői

   Gondolom senkinek sem kell bemutatni Walt ​Disney – A Notre Dame-i toronyőr című rajzfilmjét, aminek természetesen létezik már megannyi mesekönyv formája, kiadása is.

   A középkorban játszódó mese a sokat bántott és kigúnyolt toronyőr, Quasimodo csodálatos és megrendítő történetéről szól. 

   Ebben pedig van három életre kelt vízköpő, a Notre Dame őrzői, akik kezdetben egyetlen támaszai és barátai csupán a magányosan tengődő toronyőrnek. 

   Egyikük nő, a neve Laverne, a másik kettő pedig férfi, stílusosan Victor és Hugo.

   Ők mindig jó szándékúak, kedvesek és viccesek. Igyekeznek felvidítani és megérteni Quasimodót, tanácsokkal látják el, ráadásul ott segítenek neki ahol tudnak, valamint ők a környék őrszemei is.

Bill, a vízköpő

   Ezt a posztot most 2020. 12. 12-én frissítem, mivel eszembe juttott egy igen fontos vízköpő karakter, akiről anno, amikor ezt a bejegyzést írtam, teljes mértékben elfeledkeztem és ezért szégyellem is magam rendesen.

   Ő lenne Bill,  Lauren Kate - Végzet című kötetéből, ami a Fallen sorozat harmadik része és amiben Bill, a mágikus képeségekkel bíró vízköpő felkeresi Lucindát és felajánlja a segítségét.

   Luce eleinte gyanakaszik, de belemegy az alkuba és a vízköpő segítségével végigjárja eddigi életei, reinkarnációi legfontosabb pillanatait, állomásait.

   SPOILER Később ugyebár kiderül, hogy Bill valójában maga Lucifer, aki alakváltóként így akarta befolyásolni és manipulálni az eseményeket, valamint megkedveltetni magát Lucindával, aminek a befejező kötetben még igen fontos és jelentőségteljes szerepe lesz. SPOILER vége

   

Kivésett vízköpők

   Andrew Davidson - A ​vízköpő című könyvének csupán csak jelképes szereplői, de akkor is fontosak a történet alakulásának szempontjából, szóval muszáj megemlítenem őket.

   A tragikus balesetet szenvedő fiatal férfi, összeégett testével, magatehetetlenül várja a halált, amikor ágyánál megjelenik egy ,,angyali külsejű, bár démoni szobrásznő Marianne Engel", aki kettejük előző életeiről mesél neki és így próbálja meg életben tartani, meggyógyítani a férfit.

   Marianne sokszor ijesztő transzba esik és akkor hatalmas kőtömbökből különböző alakú vízköpőket vés, akik szépen lassan elveszik a maradék életerejét is...

   A vízköpő szobrok jelenlétére ebben a történetben - szintén - nem kapunk egyértelmű választ, de megrendíthetetlen némaságuk és misztikumok itt is végig belengi az egész könyv cselekményét.