Filmajánló: Enola Holmes

 Sziasztok! :)

   Tudjátok, hogy mikor volt utoljára Filmajánló rovat a blogon? 2020. januárjának elején...Ó, te jó ég! :(

   Ez a vírus totálisan betett mindennek, köztük az egyik kedvenc hobbimnak a mozizásnak is, persze ezzel nem csak én vagyok így.

   Tegnapelőtt például döbbenten és csalódottan olvastam, hogy megint eltolták az összes Marvel film premierjét, tegnap pedig a Halál a Níluson bemutatója is decemberre csúszott...elvileg, mert gyanítom, hogy végül abból sem lesz semmi már az idén.

   A Netflix és egyéb streaming szolgáltatók így hát most még inkább előtérbe kerülnek és hát nem is volt kérdés, hogy meg fogom nézni az Enola Holmes című filmet. Nálam az ősz egyik nagy várományosa, az új Rebecca adaptáció és a fentebb is említett Agatha Christie újrázás mellett.

   Igazi sztárparádé, hiszen mindenki Tizije, azaz Millie Bobby Brown játssza a címszereplőt, a Holmes fivéreket pedig Henry Cavill (Sherlock) és Sam Claflin (Mycroft), de ott van még Helena Bonham Carter (Mrs. Holmes) is és még sorolhatnám. Ez mér eleve ígéretes.

   Az Enola Holmes egyébként egyben egy könyvadaptáció is, elvégre Nancy Springer - Az ​eltűnt márki esete című ifjúsági regényén alapszik, ami nem mellesleg hamarosan magyarul is meg fog jelenni az L&L kiadó jóvoltából.

   Maga a film vegyes érzéseket keltett bennem. Tényleg izgatottan vártam és tetszett, de mégis bőven maradt  hiányérzetem.

  A hangulata igazán megfogott, hiszen emlékeztetett a Robert Downey Jr. és Jude Law főszereplésével készült Sherlock Holmes filmekre, amiket anno egyszerűen imádtam.

   Igyekezett megfelelni a nagy elődnek, az eredeti történeteknek, amiket ugyebár Sir Arthur Conan Doyle írt, mégis áthatotta valamiféle modern gondolkodás, ami sajnos sokszor a kárára vált, legalábbis szerintem.

   Ne értsetek félre, nem vagyok ellene a reformoknak, az újításnak és naná, hogy pártolom és egyetértek a női egyenjogúsággal, mégis sokszor az volt az érzésem, hogy a film egyszerűen le akarta nyomni a torkunkon ezt a mostanában túlságosan is sokat vitatott és egyesek szemében divatnak számító példát.

   Természetesen telis-tele volt erős női karakterekkel, Enola pedig legalább olyan zseni, mint híresen- hírhedt detektív bátyja, ami szuper, csak mint említettem, ez számmora akkor is már-már kötelezve volt.

   Sam Claflin egyszerűen brillírozott a fafejű, merev, csökönyös és begyepesedett gondolkodású Mycroft szerepében. Zseniális volt. Az elején azt gondoltam, hogy ez a karakter olyan távol áll tőle, ő persze mégis megoldotta, hiszen nagyon tehetséges.

   Henry Cavill, viszont nem igazán tűnt ki Sherlockként és nekem kicsit elsikkadt. Anno nagy szám volt, amikor bejelentették, hogy ő lesz az új Sherclok, de itt eléggé a háttérbe szorult, az pedig egyszerűen nem volt világos a számomra, hogy hol maradt mindig hű társa, Watson, főleg, hogy a filmben külön ki is emelték, hogy Sherlock mindig egyedül dolgozik! Ezen meglepődtem. Mondom mi van? Ne már! Vártam hátha feltűnik a végén, de sajnos nem így lett. :(

   Helena Bonham Carter teljesen jól hozta a különc, a lányát a világtól és széltől is óvó anyuka szerepét, akinek persze megvannak a maga kis titkai. Neki pont az ilyen szerepek állnak jól, ebben megint semmi újdonság nem volt.

   Az ifjú márkit játszó srácot én még eddig sehol máshol nem láttam, de működött a kémia a két fiatal között, szóval a halovány szerelmi szál pont tetszett. Kellőképpen megalapoztak neki, de nem vitték túlzásba és nem tolták el a csöpögős irányba. Hurrá.

   Millie Bobby Brown megint jól játszott, illet rá a szerep és olyan tehetséges ez a lány. Sokszor nem tudtam tőle elvonatkoztatni, hogy a kis Tizi felnőtt, de ez persze csak az én hülyeségem. :)

   Enola viszont egy talpraesett, ügyes, eszes és okos lány, aki minden élethelyzetben könnyen feltalálja magát. Csakhamar megkedveltem.

   A történet viszont kicsit hullámzó volt. Néhol izgalmas, tele rejtéllyel, aztán leült és sokáig kellett várni, hogy végre megint történjen valami. Inkább a karakterek vitték el a hátukon ezt az egészet.

   Ha ugye a könyveket vesszük alapul akkor mindenképpen kellenének a folytatások is, mert így egymagában annyira nem állja meg a helyét, de bevezetésnek tökéletes.

   A látvány, a zenék és a kosztümök csodaszépek és élethűek, a kivitelezés első osztályú, szóval szerintem simán megállta volna a helyét a mozikban is.

   A két szálon futó cselekmény, a két nyomozás még inkább emelt a színvonalon, bevallom, én végig másra gyanakodtam, hogy ki lehet a tettes, a megbízó, aki a háttérből mozgatja a fiatal márki körül bonyolódó gyilkossági szálakat, szóval azért sikerült meglepnie. :)

  Esti kikapcsolódásnék tökéletes, a hard core Sherlock fanoknak kötelező darab, viszont a világot nem váltja meg.

  Ebben a filmektől ingerszegény időszakban jóval többet vártam, talán túlságosan is nagyok voltak az elvárásaim...