Még mindig olvassátok ezeket is! - 12. rész

 Sziasztok! :)

    A mai bejegyzésemben négy olyan, mostanában olvasott könyvet hozok, amiket röviden és tömören: nagyon szerettem.

   Íme:

1. Christina Baehr - Szelek ​Vára

   Milyen kár, hogy a negyedik kötet nem ezzel, a harmadikkal együtt jött ki, mint anno az első részeknél.

Ahhh, most várhatok a folytatásra, pedig úgy olvasnám már.

   Csodálatos kis sztori volt ez is, igazi gyöngyszem ez a sorozat a cozy fantasyk, a sárkányos történetek és a gótikus, viktoriánus könyvek között.

   Minden megvan benne, amit szeretek az ilyen történetekben.

   Ebben a részben Edith és Simon kettősével hagytuk el Ormdale-t, hogy Wales, a Vad Wales felé vegyük az irányt.

   Jó volt ez a környezetváltozás, kicsit fel is frissítette a cselekményt.

   Szerintem nem is olvastam még olyan könyvet, ami Walesben játszódott vagy legalábbis nem rémlik. Milliószor volt már Skócia és Anglia valamelyik vidéke a helyszín, de Wales olyan ritkán.

   Szóval ők ketten Wales hegyeiben kötöttek ki és eredtek a Vörös Sárkány nyomába. Mondanom sem kell, hogy nem azt kapták, amire számítottak. :)

   Olvasmányos, kiválóan megírt fantasy ez, egyszerűen imádom.

   Mostanában népszerűek a sárkányos regények, szóval, akik szeretik az ilyen sztorikat, azok gyorsan pótolják az Ormdale titkait, mert mindenképpen megéri!

   A befejezés olyan falkaparós, hogy arról több szó itt ne is essék!

   Jöhetne máris a negyedik rész és persze szépen sorban a többi.

2. Fiala Borcsa - Gyilkosság ​a képtárban 

   Nagyon szeretem Fiala Borcsa ifjúsági könyveit. Nekem ezek mindig instant olvasások és ez most sem volt másképpen.

   Érdekes, hogy az írónő ilyen témájú könyvei eddig a Kolibrinél jelentek meg, most meg hirtelen a Lampionnál. Meg is lepődtem rendesen, mondjuk ez semmit sem vont le a történet értékéből.

   Kicsit restellem, de ez a sztori most annyira nem kötött le. Talán velem volt a baj, lehet, hogy nem tudtam ráhangolódni rendesen vagy nem tudom, de a szokottnál lassabban haladtam vele és sokszor halogattam. Ez van.

   Az ifjúsági szálba, most is bele lett keverve egy kis fantasy, mint a legutóbbi két kötetében.

   A történet ötletes volt, érdekesen lett felépítve és igen kalandosra sikerült.

   Főszereplőnk, Ágoston, a nagypapájával keveredik mindenféle izgalmas és ijesztő kalandokba, ezúttal a festmények világában.

   Nekem ez most tényleg sokkal kevésbé tetszett, de összességében elmondható, hogy az írónő könyvei továbbra is minőségi szórakozást nyújtanak a mai ifjúsági irodalom felhozatalban.

3. Isabel Ibañez - A könyvtár rejteke

   A tavalyi évem egyik legjobban várt könyve volt az előzmény, de kicsit csalódtam benne, mert számomra elmaradt az a bizonyos sokak által emlegetett és magasztalt Hűha! élmény. Jó volt, szerettem, de nem ütött akkorát.

   Szóval, amikor hónapokkal ezelőtt beszereztem a folytatást, akkor úgy voltam vele, hogy majd egyszer sort kerítek rá. Ez a halogatás végül tegnapelőtt ért véget, amikor hirtelen magamhoz vettem és olvasni kezdtem ezt a kötetet.

   A második részek általában gyengébbek szoktak lenni, mint az elsők, de ez most nem volt igaz. Sokkal, de sokkal jobban tetszett, mint A folyó tudása.

   Fényévekkel jobb volt, izgalmasabb és romantikusabb is. Imádtam olvasni.

   Engem – sokakkal ellentétben – még Inez naivitása sem idegesített annyira. Elfogadtam, hogy ő bizony így lett megírva és már csak akkor tanult a hibáiból, amikor késő volt. Ez van.

   Whitet továbbra is szerettem, mert megosztó karakter, szürke zónában mozog és ettől fényévekkel érdekesebb lett, mint bárki, ebben a duológiában.

   A szülőket gyűlöltem! Felháborító volt az önzésük és a viselkedésük! Borzalom!

   Most sokkal inkább átjött ez A múmia keresztezve Agatha Christie egyiptomi krimijeivel hatás is.

   A vége, az utolsó pár fejezet annyira elkapott, hogy nem tudtam letenni. Egyetlen szuszra értem a végére.

   Tetszett a rajzos epilógus is.

   Mindent összevetve: Újra bizalmat szavaztam az írónőnek, mert nálam ezzel a második résszel jócskán javított A Nílus titkai duológián.

4. Jozef Karika - Félelem

   Jaj, ez valami borzasztó volt!

   Depresszív, ijesztő, félelmetes és még sorolhatnám. Ide illik minden olyan jelző, ami a rossz szinonimája lehet. A cím annyira találó, talán sosem volt még ennyire találó.

   Persze tetszett, de nem a pozitív értelemben, mégis de. Na, ezt jól megírtam.

   A Fergeteg óta nem volt ismeretlen számomra a szerző stílusa, szóval valami ilyesmire számítottam.

   Az a befejezés! Ó, te jó ég! Az ilyet be kellene tiltani. Gondolj, amit akarsz. Kösz.

   Szóval bőven van min rágódni, közben meg sokk ért és nem akarok félni, szóval gyorsan valami mást kell olvasnom, valami mást kell csinálnom, mert engem is bekebelez a félelem!

   Nem olvastam és soha nem is tervezem elolvasni az Az-t Stephen Kingtől, de biztosan valami ilyesmi lehet. A filmet és a sorozatot láttam és szerintem ahhoz nagyon hasonló volt. Borzalom!