Agnes ​Aubert varázslatos macskamenhelye, Ég ​és Föld Háborúja és A vizsgáztató - ajánló

 Sziasztok! :)

   A mai bejegyzésemben három frissen megjelent könyvet ajánlok a figyelmetekbe. 

   Mindegyiket nagyon szerettem. *_*

   Íme:

1. Heather Fawcett - Agnes ​Aubert varázslatos macskamenhelye

   Tegnap alig vártam, hogy átvegyem és elkezdjem ezt a regényt. Úgy éreztem, hogy már mindenki olvassa, csak én nem. Szóval rettentően vártam. Óriási elvárásaim voltak felé, amit boldogan jelentem: bőven megugrott. :)

   Heather Fawcett neve számomra már az első Emily Wilde regény óta garancia, valami különleges, valami jó értelemben különc fantasyre.

   Ahogy arról már a cím is árulkodik, ez bizony igaz Agnes Aubert varázslatos macskamenhelyére is.

   Akik szeretik a cicákat és a varázslatokat, azok ezzel a kötettel nem igazán lőhetnek mellé.

   Borzasztóan szórakoztató történelmi romantasyról beszélünk, enyhe cozy beütéssel, ami bundás, bajszos banditákkal és szívemnek oly kedves karakterekkel operált.

   Ráadásul imádtam a világfelépítést! Régen olvastam már ennyire – számomra – érdekes, néha kissé groteszk, de kitűnő felépítésű történetet.

   Az írónő új értelmet adott a varázslóknak és ez igencsak nagy szó, hiszen a magára valamit is adó fantasy rajongókat már nemigen lehet meglepni ebben a témában. Fawcettnek viszont sikerült.

   Szóval, már csak ezért is megéri elolvasni.

   Érdekesnek találtam a mágiát, a mágia eredetét, a használatát, mindent. Nagyon jól volt ez összerakva.

Mintha csak maga a Boszorkánykirály szőtte volna nekünk. *_* Akik már olvasták, tudják és értik, hogy mire gondolok. ;)

   A cicákért millió plusz pont, de hát ők mindent csak jobbá tesznek! Ez tény!

   Szerethetőek voltak a karakterek, főleg Agnes maga, meg hát ugye Havelock, de amúgy a többiek is. Még a gonosz karakterek is érdekesnek bizonyultak!

   Ilyenkor sajnálom, hogy nincs több része, mert ezt még olvastam volna. Ha nem is róluk, de ebben a világban, igen. Erről a világról még úgy olvasnék máskor is.

   A borító gyönyörű, az egész kötet kívül-belül egy pozitív, életigenlő remekmű.

   No hát, elég a szóból, szóljon itt rajongásom utolsó pár szava: olvassátok, mert egy igazi kis ékszer, egy igazi kis csoda. *_*

2. Luca Tarenzi - Ég ​és Föld Háborúja

   Leesett az állam, egyelőre még keresem a szavakat.

   Az biztos, hogy egy epikus, heroikus dark fantasy trilógia epikus és heroikus befejezését olvashattam. *_*

   Számomra 2024 decemberében kezdődött ez az út és itt és most ért véget. Keserédes, mint mindig.

   Hihetetlen utazás volt, tele angyalokkal és démonokkal, hősökkel és antihősökkel, miközben újraélhettem Dante: Isteni színjátékának minden percét, az író és az általa kreált sztori, mégis önazonos és egyedi tudott maradni.

   Az alapokat a nagy előd tette le, ő „csak" továbbgondolta azt, de akkor is elképesztő munkát fektetett bele. Micsoda fantázia, micsoda sorsok!

   Eleinte azért olvastam ezt a trilógiát, mert akartam végre valami belevaló, valami igazi angyalos/démonos sztorit, a sok elcsépelt mellett, de aztán sokkal, de sokkal többet adott ez a három rész.

   Többek között, tanúja lehettem Filippo példás karakterfejlődésének vagy mondjuk a fő-fő kedvencem, a Megtört, a bukott angyal megváltásának és még oly sok minden másnak! Hihetetlen.

   Nem lett minden nyíltan kimondva, nem lett minden a szánkba rágva, de Luca Tarenzi érti, hogy az olvasói okosak és bőven tudnak a sorok között olvasni, szóval úgy érzem megértettem mindent, amit kellett, meg-és felismertem mindenkit, ráadásul arra a kérdésemre is választ kaptam, hogy időben hol jártunk a mi világunkban.

   A Kedvencek mindig nagy élmények, mindig emlékezetesek valami miatt, ez a trilógia viszont még a szokottnál is jobban nyomot hagyott bennem, legalábbis most így érzem.

   Aki egy kitűnően megírt, érdekes és kimondottan sötét, kegyetlen, de mégis reménykeltő fantasyre vágyik, annak ajánlom, vegye a kezébe, mert nem fogja megbánni! :)

3. Janice Hallett - A ​vizsgáztató

   Igazából már tegnap este kiolvastam, csak össze kellett szednem róla a gondolataimat. 

   Janice Hallett regényeire nálam kimondottan igaz, hogy csak akkor olvasom őket ha 100%-ban a szövegre tudok koncentrálni és még véletlenül sem kalandoznak erre-arra a gondolataim, mert hát olyan bonyolult dolgai vannak, hogy csak, na! :D

   Az ember azt hinné, hogy egy ilyen szellős szövegű, üzeneteket, hívásokat, emaileket és egyéb érdekességeket tartalmazó kötettel jól lehet haladni, ami persze igaz, gyorsabban lehet darálni az átlagnál, ám számomra például sok helyen mégis többször vissza kell olvasnom vagy éppen többször értelmeznem, hogy akkor ki-mit csinált stb...stb...

   Viszont minden regénye instant vásárlás, mert izgalmasak és megdöbbentők. 

   Az írónő szereti csűrni-csavarni a szálakat és itt ebben A vizsgáztatóban, úgy érzem tetőfokára hágott minden ilyen dolognak.

   A végén annyira megbonyolította, hogy hangosan fel is kérdeztem: Mi van? :O

   Szóval volt itt minden, kérem szépen, minden, győzzük csak követni az eseményeket!

   Nem igazán tudtam megkedvelni a szereplőket, kivéve talán Patrickot.

   Az alpertoni angyalokat nem überelte, nekem addig az volt a kedvencem tőle, de örülök, hogy elolvastam, mert valóban különleges sztori volt, a tálalása meg főleg.

   Az biztos, hogy az ő írásainál tényleg illik résen lenni.