Bűntények Londonban és Nyáron a párom - ajánló

 Sziasztok! :)

   A héten elolvastam Agatha Christie viszonylag új novelláskötetét, valamint Emily Henry regényét, amiből még január elején jött ki a Netflix adaptáció.

   Most ezt a két könyvet ajánlom nektek.

   Íme:

1. Agatha Christie - Bűntények ​Londonban

   Nem is értem, hogy miért halogattam és tartogattam idáig ezt a könyvet a polcomon?

   Imádom AC-t és imádom ezeket a tematikus válogatásokat, gyűjtöm őket és a polcom ékei, szóval amikor megjelent ez a városi válogatás, egyből megvettem, ám kerülgettem, nem olvastam.

   Most meg gondoltam: Miért ne?

   Szóval végre elolvastam és persze imádtam. Ez egyértelmű.

   Tegnap láttam közben, hogy van már vidéki gyűjtemény is és gyanítom, hogy azt jobban fogom majd szeretni a hangulata miatt, viszont ez is nagyon tetszett.

   Egy csomó Poirot novella volt benne és az nálam már eleve plusz pont. Ezzel indult.

   Aztán olyan kedvenceim is helyet kaptak benne, mint A vád tanúja vagy A Listerdale-rejtély, ezeket amúgy is imádom.

   Jó, persze elismerem, hogy voltak benne gyengébb sztorik és az egész már csak ismétlés, de ez engem nem érdekel! :D Sosem unom meg őket.

   Most még kivételesen a Mr. Quin novella is tetszett, pedig azokat ritkán szoktam szeretni.

   Mit is írhatnék még róla?

   Agatha Christie-vel én sosem tudok mellényúlni. Mindig elkápráztat, mindig meglep, mindig olyan színvonalas. *_*

   Nem is számolom inkább, hogy hányszor írtam le az imádom szót!

2. Emily Henry - Nyáron ​a párom

   A filmet a minap láttam és nagyon tetszett, nem is hittem volna, hogy ennyire szeretem majd, annak meg külön örültem, hogy Tom Blyth szerepelt benne, mert őt az Énekesmadarak és kígyók balladája óta kedvelem. Szerintem jó színész és jó pasi. :D

   A lényeg, hogy kedvet kaptam a könyvhöz és gyorsan meg is rendeltem, így ez lett a 2026-os évem első beszerzése.

   Olvasva, leginkább arra döbbentem rá, hogy egy igen korrekt és könyvhű adaptációt kaptunk.

   Néhány dologban eltért persze, ez azért mindig jellemző, de inkább hű maradt az eredetihez és sokszor párbeszédeket vettek át szó szerint, meg sok történést is.

   Szóval, mivel az adaptáció tetszett, így természetesen a könyv is.

   Poppy és Alex teljes ellentétei egymásnak, ám valamiért mégis összeillenek. Nem igazán szoktam odalenni a barátokból szerelmesek témáért, de itt ez is tetszett. 

   Könnyed, végtelenül szórakoztató kis regény volt, ami sodort magával és közben kettejükkel utazhattam és persze szerethettem is.

   Nyári könyvnek kiváló, Emily Henrytől pedig biztosan nem most olvastam utoljára. Engem meggyőzött a stílusa.

   Alexet nagyon szerettem, kicsit olyan karót nyelt, mint én. Sok dologban hasonlítottunk. A valóságban nem csípem az ilyen harsány embereket, mint Poppy, nekem sok az ilyen karakter, de itt még őt is tudtam kedvelni, mert láttam benne a fejlődést.

   Szóval jó kis romkom volt ez, kikapcsolódásnak egyszerűen tökéletes. *_*

   Kicsit sajnálom, hogy most, amikor kijött a film, nem lett kicsit népszerűbb a könyv idehaza...pedig a Molyon is felszokták kapni ilyenkor az alapként szolgáló műveket. 

   Mert ez a történet megérdemelné a több figyelmet.