Női sorsok és történelmi fikciók? Ezeket olvassátok!

 Sziasztok! :)

   Szeretitek az erős női karaktereket, valamint a női sorsokat és a történelmi fikciókat?

   Akkor szerintem ezeket a könyveket olvassátok el!

   Íme:

1. Meg Clothier - Éva ​könyve 

   Egy újabb érdekes és lebilincselő történelmi fikcióhoz volt szerencsém. *_*

   Kicsit tartottam ettől a könyvtől és volt is benne olyan dolog, amit nem igazán értettem, de nem érdekel, mert felülírta a hangulat, ami egyszerűen vitt magával.

   A középkori Itáliában játszódó történet volt ez, ami egy kolostor életét és mindennapjait mesélte el, Beatrice, a könyvtáros apáca szemszögéből, de közben annyi minden másról is szólt.

   A hit fontosságáról, női sorsokról és arról, hogy mennyire fontos lehet egy könyv és mekkora ereje lehet az írott szónak.

   A borító és az éldekor egyszerűen meseszép. Imádom.

   Külföldi oldalakon olvastam, hogy az alapja a Voynich-kézirat, valamint az azt övező rejtélyek sora. Azóta már meghallgattam és elolvastam sokféle podcastet és cikket, illetve összefoglalókat, amik erről a titokzatos, máig megfejhetetlen írásról szólnak.

   Az írónő jól ötvözte a fikciót és a valóságot.

   Akik szerették anno a Pat Walshtól a Crowfield-apátság könyveket és olvasták már Anna Mazzola regényeit, azoknak ez is biztosan tetszeni fog és nem okoz majd csalódást.

   Én nagyon szerettem. Lenyűgözött és megrendített kicsit a hitemben is. Az biztos, hogy roppant különleges regény.

   Erős társadalomkritika is, hiszen reflektál a boszorkányüldözésekre, valamint a férfiak és az egyház visszaélésére a nőkkel szemben.

   Készüljetek fel rá, hogy sok leírás van benne és kicsit kevesebb párbeszéd, de attól még könnyen olvasható.

2. Lora Jones - A ​hölgy a tapétában

   A megjelenés óta érett már ez az olvasás, de halogattam és csak halogattam, mert egyrészt elriasztott kicsit az az 522 oldal, másrészt féltem tőle, hogy nem fog tetszeni.

   Nagy örömömre viszont tetszett, sodort magával és nem kellett benne csalódnom.

   Kicsit lassan haladtam vele, mert eleinte megakasztott a gyorsan váltakozó, háromféle szemszög, ráadásul igen felkavaró női sorsokról volt benne szó, no meg a francia forradalomról és egy rejtélyes halálesetről is.

   Szóval nem úgy haladtam vele, mint szerettem volna, de mégis elragadt, sokszor nem tudtam letenni, mert annyi minden történt benne, hogy csak kapkodtam a fejem.

   A szerző stílusa viszont tetszett.

   Érdekes alapot adott a regényének a titokzatos Madame Justine életével és nem mindennapi halálával és a tapétával, amiben talán benne van a sors.

   A szereplők közül Larát szerettem a legjobban és ő volt a legszimpatikusabb, miközben Sofi és Hortense kettőse annyira, de annyira különbözött, gyarlóságukban mégis annyira hasonlítottak

egymásra. Unszimpatikusak voltak, mégis esendők és néha már-már teljesen emberiek. Nem mondom, hogy egyet értettem a tetteikkel, de néha képes voltam megérteni őket és szerintem ez is volt az írónő célja.

   Egy ilyen puskaporos politikai helyzetben próbáltak meg boldogulni, miközben mindig mások döntöttek a sorsukról.

   Kiváló és nem várt fordulatok voltak benne és erős női karakterek. 

   Akik szeretik a történelmi fikciókat, illetve akiket érdekel a női sorsokat középpontba helyező történetek, azoknak érdemes esélyt adniuk ennek a regénynek is.

   Nagyon szép az éldekor, meg a borító is. Szuper élmény már csak kézbe venni is ezt a kötetet, no meg ez a lila színkavalkád? Áh, imádom.

   Az tény, hogy nem egy könnyű olvasmány, de tanulságos, telis-tele fontos mondanivalóval, megannyi erkölcsi kérdéssel és válasszal, miközben szórakoztat, a szöveg pedig minimum szépirodalmi minőségű.